Miből tartják fent magukat a klubok, ha alig adnak el jegyet?

Gazdasági nonszensz a magyar futball

Paks, 22 ezer néző − akár realitás is lehetne, a 2010/11-es szezonban bravúrosan teljesítő, második helyen záró, Tolna megyei alakulattal kapcsolatban, ha ennyien gyűltek volna össze a PFC utolsó hazai találkozójára, amikor a Vasas vendégeskedett az atomvárosban, s a szurkolók az ezüstérmet ünnepelték. Csakhogy a Pakssal kapcsolatban az egész szezon össznézőszáma 22 ezer, és a sportnapilap kimutatása szerint egy meccsen átlagosan 1467-en voltak kíváncsiak a jócskán erőn és elvárásokon felül teljesítő együttesre. Ennek fényében túlzás lenne azt állítani, hogy a paksi legények bravúrhalmozása megmozgatta volna a várost, a megyét, a régiót. A rideg valóság az, hogy a tiszteletet parancsoló eredmények ellenére a kutya sem kíváncsi a csapatra. S képzeljék csak el, mi lesz jövőre, ha a Paks – még mindig erőn felül teljesítve – visszacsúszik, mondjuk, a hetedik helyre…

Dortmund: kétszer annyi néző, mint idehaza összesen

Persze csak kiragadott példa a paksi, ami azonban jól szemlélteti a szurkolók viszonyát a magyar labdarúgáshoz, a magyar bajnoksághoz. A jelenség általános: alig van ember a lelátón, márpedig a futball – mint a látványsportok csúcsterméke – alapvetően a nézőkért van, s ami ennél is lényegesebb, a nézőkből tartja el magát. Nos, nálunk a harminc forduló 240 mérkőzésére összesen 677 520 drukker volt kíváncsi, ez meccsenként 2823-es átlagot jelent. Csak összehasonlításképpen: a Bundesliga idei bajnoka, a Borussia Dortmund 79 700-as átlag nézőszámot produkált, azaz a Signal Iduna Parkban 17 mérkőzésen kétszer annyi néző volt a szezonban (1 354 900), mint a magyar első osztály 240 mérkőzésen összesen. De ne csak Dortmundot emlegessük: egy népszerűbb, harmadik vonalbalbeli angol klubnál csalódottak, ha annyi nézőjük van egy meccsen, mint az MTK-nak az egész szezonban (16 500).

Jegybevétel helyett tévés jogdíj

Gazdasági szempontból mérhető jegybevételről tehát nem beszélhetünk a magyar fociban, s az üres lelátók miatt egyéb bevételekre sem számíthatnak a klubok. Néző híján nem fogynak a mezek, sálak, klubcímerrel ellátott kulcstartók és egyéb csecsebecsék, s a büféknek sincs komoly bevétele. Ilyen mutatók mellett jogos a kérdés: akkor miből is élnek a magyar klubok? Főként a tulajdonosok által beforgatott pénzből, önkormányzati támogatásból, és immáron fontos szempont a tévés közvetítésekből származó bevétel. A Digi Sport licitáló kedve ugyanis alaposan felverte a hazai NB I közvetítéséért járó jogdíjakat, a bajnokságot évek óta sugárzó Sport Televízió (a jogdíjjal és a közvetítési költségekkel együtt) kétmilliárd forintnál is nagyobb összeget áldoz évente a focira. Ebből minden klub 105−110 milliót kap. Csak becsülni tudjuk, de ez vélhetően a paksi költségvetés több mint ötven százaléka…

De ne csak a kicsikkel foglakozzunk, hiszen az élcsapatok nézőszáma is elkeserítő! A Fradi 5804-es átlaga elég a nézőszámlista első helyéhez, ám a középkorúak még emlékezhetnek arra, hogy a 80-as évek közepén a korabeli Népsport tényfeltáró riportsorozatot készített az okokat kutatva, amikor két egymás utáni meccsen húszezer alatt maradt a nézőszám az Üllői úton. Most pedig Debrecenben a gyengébbre sikerült szezon miatt jártak kevesebben meccsre, így ötezer alá csökkent az átlag nézőszám, a fehérváriak hozzáállása pedig érthetetlen, hiszen meccsenként átlagosan 4152-en látták a történelmi aranyérmet szerző Videotont.

Csak (látszat)javulás várható

A következő bajnokság végén valószínűleg némi emelkedést tapasztalhatunk majd, de ez csak a látszat. Az NB I-től ugyanis a két legkisebb nézőszámú csapat, a Szolnok és az MTK búcsúzott, helyükre a Diósgyőr és (vélhetően) a Pécs érkezik, ez pedig – a két újonc szereplésének függvényében – 70−120 ezer plusz nézőt jelent majd éves viszonylatban, de persze ettől még nem változik semmi. Mint ahogyan az idei, meccsenkénti átlagban bekövetkezett, 252-es csökkenés sem jelentett változást, mindössze annyi történt, hogy a DVTK és a Nyíregyháza helyett a jóval kevesebb szurkolót vonzó Szolnok és Siófok került fel.
A Magyar Labdarúgó Szövetség által márciusban megtartott futballfórumon elhangzott, hogy az átlag nézőszámot évente ezerrel szeretnék növelni, így 2018-ra elérné a tízezret. Szép terv, körülbelül annyi a realitása, mint amikor egy átlag észak-keletmagyarországi munkanélküli negyvenes férfi kitűzi a szent célt: 2018-ra meghódítja, és feleséül veszi Eva Longoriát (a színésznő éppen szabad, válik kosaras férjétől, Tony Parkertől), s együtt éldegélnek majd a hölgy Los Angeles-i villájában…

M. B.

• Cimkék:
labdarúgás nézőszám futball foci szurkolók

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére