Nyírlugoson kezdte pályafutását a holland csapat sztárja

Dzsudzsák az Év Labdarúgója

 A PSV Eindhoven légiósa ugyanis hétről-hétre remekel a holland bajnokságban és az Európa-ligában, ráadásul idén ősszel a válogatottban is kitett magáért.

2004 nyarán a nagyváradi csapat ellen játszott edzőmérkőzést a DVSC, s a szünetben beszállt a Lokiba a vékonydongájú srác. A csere nem okozott nagy megdöbbenést a nézőtéren, hiszen a tesztmeccsek jellegének megfelelően több próbajátékos is szerepelt a debreceni együttesben, ám néhány perccel később már egymást kérdezgették a szurkolók: ki az ballábas fiú?
Ma már nem csak a Loki pályáján, hanem Európa nagy stadionjaiban is ismerik a Dzsudzsák nevet, mi ezúttal a magyar labdarúgás jelenében egyedülálló, mesés karrier kezdeteit próbáljuk meg feleleveníteni.

Nyírlugosról indult el a nem mindennapi pályafutás, itt született Balázs 1986. december 23-án, méghozzá sportszerető családba, hiszen édesapja a helyi futballcsapat oszlopos tagjának számított. A kis Dzsudzsák ennek megfelelően napjai jelentős részét a focipályán töltötte, s hamar kiderült, tehetsége túlmutat a kis hajdú-bihari település határain. Nyírlugostól alig ötven kilométerre, a Debreceni Olasz Focisulinál éppen Balázs feltűnésekor indítottak el egy programot, amely körzeti alapon bevonta a megye kisebb településeit is a képzésbe. Így lett Balázs az Olasz Focisuli „növendéke”.
 

„Már a legelső foglalkozáson láttam, hogy gyöngyszemre bukkantunk – emlékszik vissza a majd húsz évvel ezelőtti találkozásra Hegedűs Gábor, a nevelőegyesület alapítója. – Eleinte nem akartuk a szülőket azzal terhelni, hogy naponta Debrecenbe hordják a gyereket, így az első évet Nyíradonyban töltötte, de havonta kétszer-háromszor hozzánk járt edzésre. Több szempontból is szerencséje van Balázsnak, hiszen a tehetségén kívül nagyon sokat köszönhet szüleinek, akik egy év múltán vállalták, hogy hozzák-viszik fiukat az edzésre. Ez hatalmas áldozat, nagyon sok időt, energiát és pénzt emésztett fel, de mint kiderült, megérte. A kis Dzsudzsák volt az a tehetség, akinek nem tanítani kellett a focit, szinte magától jött minden megoldás. Egyéniség volt a pályán, éppen ezért soha nem is akartuk keretek közé szorítani, hagytuk szárnyalni, hogy tehetsége mindinkább kiteljesedhessen.”
 

Dzsudzsák Balázs tehát fiatalon jó helyre került, s becsülettel kijárta az iskolát az Olasz Focisuliban. Innen irányították a DVSC korosztályos csapatához, majd 2004 nyarán jött a már említett edzőmeccs a felnőttek között. Ezután félévet még a Loki NB III-as fiókcsapatában, Létavértesen töltött, de 2005 tavaszán az MTK ellen bemutatkozott az élvonalban, 2008 januárjában pedig – már a magyar labdarúgás legnagyobb ígéreteként – a PSV Eindhovenhez került. Sokan féltették, ám Balázs a holland sztárcsapatban stílusoson tette le a névjegyét, érkezése után alig néhány nappal remekül játszott a Feyenoord elleni rangadón, második hollandiai meccsén pedig már be is talált.
 

Nem csoda, hogy manapság ő az eindhoveni szurkolók első számú kedvence, nevét dalba foglalták az eindhoveni drukkerek, s az ő mezéből fogy a legtöbb a klub ajándékboltjában. Naponta hozzák hírbe Európa sztárcsapatival, most éppen a Juventus akarja őt megszerezni – mindez 12 millió eurójába kerülne az olasz egyesületnek.

A játékos azonban a sikerek ellenére sem felejti el, honnan indult.
„Dzsudzsák Balázs most a magyar labdarúgás egyik nagykövete – folytatja Hegedűs Gábor. – Nagyon fontos számunkra, hogy végigjárta az utat, s idáig eljutott, mindez azt mutatja, hogy jó irányba megyünk. S ami nagyon lényeges, Balázsra mint emberre is büszkék lehetünk, a mai napig tartjuk a kapcsolatot, ha Debrecenben jár, szívesen látogat ki a gyerekek edzésére, s ott van minden nagy tornánkon.”

B.A. 

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére