Szent Lev

Tolsztoj kiközösítése

„Háborúban embert öltem, aztán párbajoztam és lekaszaboltam másokat, vesztettem a kártyán, a parasztok verejtékéből kisajtolt vagyonomat tékozoltam, őket magukat kegyetlen büntetések sorával sújtottam, laza erkölcsű nőkkel bomoltam, férfiakat csaptam be. Hazugság, rablás, mindenféle házasságtörések, iszákosság, erőszak, gyilkosság. Nem létezik olyan bűn, amit ne követtem volna el” - vallotta Lev Tolsztoj, a Háború és béke és az Anna Karenina című világhírű regények alkotója naplójában.

A száz éve, 1910. november 20-án elhunyt orosz író azonban megtért, és ezután igyekezett Istennek tetsző életet élni. Vagyonát szétosztotta, és önmegtartóztatóvá lett.
Egy idő után azonban gondjai támadtak a pravoszláv szertartásokat illetően. Tolsztojt felháborította, hogy a vasárnapi misén azért imádkoztak, hogy „győzzük le ellenségeinket” – olvasható Henri Troyat francia irodalomtörténész Tolsztoj élete című, 1965-ben megjelent életrajzában. „A kereszténynek az ellenségeiért, nem pedig ellenük kell imádkoznia” – jegyezte naplójába Tolsztoj.

1879-ben már nyíltan hadat üzent a pravoszláviának: többé nem járult az Úr asztalához, és nem böjtölt. Úgy vélte, hogy az Evangélium szövegéből kiindulva meg kell újítani a vallást. S bár görög tudása csekély volt, belevetette magát az eredeti evangéliumi szövegek tanulmányozásába. A négy evangélista, Szent Máté, Szent Márk, Szent Lukács és Szent János írásai szerinti evangéliumot a „Szent Lev” értelmezése szerinti „Evangéliummal” kívánta megtoldani.
„Mi az én hitem” című 1883-as írásában így foglalta össze a tolsztoji hit hat parancsolatát: „Ne dühösködj, ne kövess el házasságtörést, ne esküdjél, ne rosszal állj ellen a rossznak, ne légy senkinek ellensége, szeresd Istent és felebarátodat, mint tenmagadat.”

Az akkor már Oroszország szerte híres író forradalmár gondolatait és nem sokkal azelőtt írt, Feltámadás című, egy kicsapongó nemes vezeklésének regényét nem nézte jó szemmel a pravoszláv egyház. Az egyház legfőbb szerve, a Szent Szinódus 1901-ben határozatot hozott, és annak szövegét valamennyi orosz templom ajtajára kifüggesztették. E szerint a Szent Szinódus úgy döntött az Istennel, Krisztussal és az ő szent hagyatékával „orcátlanul és vakmerően” szembefordult „új hamis tanítóról”, Lev Tolsztojjal kapcsolatban, hogy „az Egyház többé nem ismeri el őt tagjának, és a jövőben sem ismerheti el, amíg bűnbánatot nem tanúsít s vissza nem tér hozzá” – állítja Troyat. A kiátkozás országos felháborodást keltett.

Tolsztoj halálának századik évfordulóján most Szergej Sztyepasin, az Orosz Könyvszövetség elnöke felvetette az orosz ortodox egyházfőnek a kiközösítés semmissé tételét. A válasz meglepő volt: a kiközösítésről szóló, 1901. február 20-án hozott határozatával a Szent Szinódus csupán konstatálta a tényt, hogy eszméivel Tolsztoj maga közösítette ki magát az egyházból, és oda nem kívánt visszatérni.

S.S.

• Cimkék:
tolsztoj pravoszláv kiközösítés

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére