Interjú David Eugene Edwards-szal, a Woven Hand frontemberével

Magyar népzenét hallgat az amerikai rocksztár

– Ismert vagy arról, hogy nagyon sok biblikus szimbólumot használsz, és az egész zenéd az Istennel való párbeszédről, a hitről, annak felemelő és küzdelmes pillanatairól szól. Népszerű dolog Jézusról énekelni?

– A rajongóink különböző okokból szeretnek: van, aki a zenéért, másoknak a kifejezési mód tetszik  függetlenül attól, hogy megértik-e az üzenetet vagy egyetértenek-e vele. Ha nem, azzal sincs baj, én is sok olyan zenekart szeretek, amelynek üzenetével nem feltétlenül értek egyet. Mindenesetre nem látom értelmét másról beszélni, mint a személyes meggyőződésemről. Tudod, annyiféle ember van a világon, és annyiféle dolgot lehet szeretni. Az úgynevezett keresztény rockot játszó bandák semmiben nem különböznek a nem keresztény zenekaroktól, hiszen ők is csak felhasználják a körülöttük élő, általuk ismert zenét, hogy ennek segítségével kommunikálják az üzenetüket.

– Milyen zene illik a kereszténységhez?

– Ez inkább ízlés kérdése. Death metál, folk, gospel – nem hiszem, hogy bármelyik stílus spirituálisabb vagy keresztényibb lenne a többinél. A lényeg a mondanivaló. Az igazság igazság, és az is marad függetlenül attól, hogy könnyen fogyasztható vagy absztrakt formában adod elő. Az ízlésünk változik aszerint, hogy Isten hova, milyen emberekhez vezet minket.

– Ezek szerint a Woven Hand zenéje is mozgásban van?

– Igen, állandóan változik. Néha folkos akarok lenni, néha nagyon kemény, néha elektronikusabb, szóval egyetlen stílusban sem érzem teljesen otthon magam. A magam módján ötvözöm ezeket: mindenbe belekóstolok, ami kicsit is érdekel.

– Erősen kötődsz Magyarországhoz: sok magyar népzenét hallgatsz, legutóbb pedig a Muzsikás zenekarral léptél fel a Szigeten – sőt, egyik tagjuk, Éri Péter még az legújabb lemezeteken is közreműködik. Hogy történt ez a találkozás?

– Nagyjából 15 éve hallottam a Muzsikás zenéjét Denverben, és egyből megszerettem, mert mindig is rajongtam a tekerőlantért és a hasonló népi hangszerekért. Úgyhogy írtam nekik egy levelet. Aztán eljöttek a szomszédos Coloradóba játszani, el se hittem. Elmentem megnézni őket, ott találkoztam velük először személyesen. Azóta turnéztunk is együtt és nagy barátságban vagyunk. Sok hasonlóság van köztünk, hiszen ők is a elsősorban a saját – magyarországi, erdélyi – népi hagyományaikat próbálják úgy feldolgozni, hogy aztán azt a nagyközönség elé tudják tárni közérthető formában. Elsősorban ez hozott össze bennünket. Remek emberek!

– Az új albumotokon két számban is magyarul hivatkozol Istenre („Istenem”). Miért pont magyarul?

Szeretem a hangzását. A dalban az „Istenem” előtt egyébként ugyanez romani nyelven is szerepel („bara devlam”). A magyar hangzása sok hasonlóságot mutat az amerikai bennszülött nyelvekkel.

• Cimkék:
wowen hand keresztény rock muzsikás népzene

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére