„A vallás előítéletesen szemléli Istent”

Isten létének bizonyítéka, hogy nincs itt – interjú Jónás Tamással

– Korábban azt állítottad, hogy nem hiszel Istenben. Mégis azt írtad a Facebookon: „Istenem, hajolj közel hozzám! Kikaparom a szemed!” Ezek után muszáj megkérdeznem: miféle Istenben nem hiszel?

– Nem kell hinnem benne, Isten számomra másfajta evidencia. Isten történet. Amennyiben történeteket tudok generálni és megélni, akkor istenhívő vagyok. A hit és Isten nálam nem ugyanannak a gondolatiságnak a részei.

– Készülsz egy előadásra, amelynek az a témája, hogyan lehet megismerni Istent a versíráson keresztül.

– A vers alkalmas lehet Isten megismerésére. Rendezettségénél, sűrűségénél, szabályosságánál, ritmusosságánál fogva egyszerre modell és makett, tehát képes saját mikrovilágában a makrovilágot megmutatni.

– A megismerést és a hitet teljesen különválasztod?

– Igen, a megismerés a tudomány módszere, a hit viszont irracionális. Mindkettőnek a lépései érvényesek, és mindkettő érvényessége lecsapódik a versben. Ha valaki ezt képes felfogni, akkor akár a vallás, akár a filozófia által képes eljutni az Istenhez. Hogy ez a tapasztalás, ez az élmény hogyan csapódik le benne, az erősen személyiségfüggő.

– De a vers maga is személyiségfüggő, akkor nyilván az is torzít.

– A távcső is torzít. A vizsgálódó elme mindig torzítja a vizsgált tárgyat.

– Akkor a vers szakrális a szemedben?

– Ha elismerjük, hogy a vers a hibáival együtt is szakrális, akkor azt is elismerjük, hogy a világ nem tökéletes. Ezzel az alázattal beismerjük azt is, hogy az Istent sem vagyunk képesek tökéletesen megismerni. De nem reménytelen a helyzetünk, csak ezt a megismerést mindig újra kell tanulnunk.

– És milyen Istent ismerünk meg így?

– Az Isten abszolút. Tehát azt a kérdést, hogy milyen, csak a mi emberi létünk
determinálja. Isten megismerésének eszköze a vers. Költészetnek tekintem a zenét is, a táncot is, mindent, ami katarzishoz vezet. Az ember költészeti módon működik. Aki képes költészetben gondolkodni, annak esélye van arra, hogy a végtelen, általunk tökéletesnek definiált Istenhez közelebb kerüljön.

– Ez mennyivel visz közelebb Istenhez bármifajta vallásnál?

– A vallás előítéletesen, elvárással szemléli Istent.

– Neked viszont valaha buddhista kötődésed volt.

– A buddhizmus nem vallás, hanem filozófia. A buddhizmus nem együttérez, hanem intellektuálisan beismeri a szenvedést, és megoldást kínál. A jézusi együttérzés a szeretetről és a kegyelemről szól, a buddhizmus pedig a belátásról. Jézus tanítása emberibb, személyesebb, testközelibb.

– Az a fajta tudományos istenismeret, amely szerinted a vers által érhető el, befolyásolja a hétköznapi életedet?

– Nem.

– A tételes vallások azt mondják, hogy ezt az istentapasztalást én olyan aprópénzre váltom neked, amely a hétköznapi életedben segítséged ad.

– De ezek a hazugok! Őket zárjuk ki!

– Ez feltétlenül hazugság? Nem érzed, hogy a hétköznapjaidban semmilyen kapaszkodót nem találsz?

– Nem, sőt: Isten létének számomra egyik legnagyobb, indirekt bizonyítéka, hogy nincs itt. Ez az ő szeretetének abszolút bizonyítéka. Ha itt volna, annyira determinálna a jelenléte, hogy nem lenne szabadságom. Ha itt lenne, nem hinnék benne.

– Minden tételes vallásra azt mondod, hogy hazugság?

– Nem. Csak engem a vallás nem érdekel. A fejlődés koraibb szakaszát élő, konkrétabb bizonyítékokra váró lélek szükségletét elégíti ki az ilyen vallás. Gondolom én. És tévedem én, amit tévedek. Gyakran és alaposan át kell ezeket még gondolnom. 

Kiss Judit Ágnes

Fotó: Simonyi Balázs

• Cimkék:
Jónás Tamás vers irodalom költészet tudomány buddhizmus

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére