„Egy vallástalan kor rítusa”

Csontokat mosott, sebet vágott és korbácsolt

Marina Abramovic, a világ egyik legismertebb szerb performanszművésze fölkerült a CNN amerikai hírtelevíziónak arra az ötös listájára, amely a 20. század legellentmondásosabb művészeit tartalmazza – adta hírül a sajtó a minap. A tévé Icon című kulturális műsorában a nézők szavazati alapján alakult ki a sorrend (a többiek: a spanyol Santiago Sierra, a kínai Aj Vejvej, Jeff Koons és Richard Prince amerikai művészek).

De mi is a performansz? Az 1960-as években hódítani kezdő performansz-művészetben az előadó - legyen képzőművész, író vagy akár színész - néhány percig vagy olykor órákig tartó, ám csak egyetlen alkalommal bemutatott megdöbbentő jelenettel szándékozik kibillenteni a nézőket a hétköznapok szellemi tunyaságából.

Önbántalmazó akciók

A negyedik helyre befutó 64 éves Marina Abramovic évtizedek óta a porondon van, legutóbb tavalyi életmű-kiállításán hökkentette meg a látogatókat. A Művész jelen van című performanszán a
New York-i Modern Művészetek Múzeumában maga is kiállítási tárgy volt: egy asztalnál ülve rezzenéstelen arccal figyelte a vele szemben helyet foglaló érdeklődőket, napi hét órán keresztül, összesen 75 napon át.
 

A "performansz nagyanyjának" is nevezett, és évtizedek óta az Egyesült Államokban élő művész életművéhez képest ez azonban már megszelidített előadás volt. Az 1997-es Velencei Biennálén véres csonthalom tetején ülve, sírva szerb népdalokat énekelt és csontokat mosott, emlékeztetve a jugoszláviai háború szörnyűségeire (ez volt a Balkáni barokk). A 2002-es Ház, kilátással az óceánra című performansza során egy New York-i galériában felépített ketrecben élt 12 napon át, nem evett, nem olvasott, nem írt, nem beszélt, s csak a galéria zárása után könnyített magán.
 

Abramovic olykor keresztény motívumokat is felidézett. Többek között ilyen volt a Tamás ajkai című, 1975-ben Innsbruckban előadott, különösen erőszakos akciója (melynek címe is bibliai utalással bír). A művész bemelegítésként elfogyasztott egy kiló mézet és egy liter vörösbort, ezután borotvával csillag alakú sebet vágott a hasára, majd véresre korbácsolta magát. Végül kereszt alakú jégtömbre feküdt, egy infravörös lámpa alá. E tortúra hatására az ötágú csillag a szó szoros értelmében vérvörössé vált. A sebből ömleni kezdett a vér - a közönség eddig a pontig, azaz 13 percig bírta áhítattal, utána lerángatták Abramovicot a pódiumról, és véget ért a performansz.

Jézus Krisztus szenvedései

Az önsértő performanszok az élet törékenységére, a halálnak való kiszolgáltatottságra hívják fel a figyelmet – nyilatkozzák a megkérdezett performanszművészek, a közönségnek azonban mindig is nehéz volt megértenie az önbántalmazásnak ezt a módját. Ugyanakkor az önsértő performanszok a keresztény mitológiát, Jézus Krisztus és a szentek szenvedéseit idézik meg, és ezáltal egy vallástalan korban a rítus hangulatát teremtik meg – állítja Klaniczay Gábor történész A performance-művészet című, 2000-ben megjelent tanulmánykötet egyik írásában.

Valószínű, hogy ezért is élt és él sok performanszművész keresztény motívumokkal, például Abramovic a kereszt alakú jégtömbbel. De említeni lehet még a magyar közönség számára ismertebb, sok heves vitát kiváltó osztrák Hermann Nitschet, aki középkori misztériumjátékokra hajazó akcióihoz – az állati holttesteken kívül – előszeretettel használ szakrális szimbólumokat.

S.D.

Kapcsolódó anyag:
artportal.hu/aktualis/hirek/najmanyi_laszlo_marina_abramovic 

• Cimkék:
Abramovic Sierra Vejvej Koons Prince Nitsch New York performansz múzeum galéria Velencei Biennálé

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére