 Mai morzsa
|
Életmód
2011-06-15 20:00:00
Görög indiánok Afrikában21. századi Taigetosz: a világ legkegyetlenebb hagyománya
Ókori görög és vadnyugati indián hagyományok Kelet-Afrikában? Az etiópiai hamerek kultúrájának számos eleme ismerős lehet, ezek együtt mégis egyedülállóvá teszik a harcos törzset.
Etiópia délnyugati részén, az Omo folyó nehezen megközelíthető völgye a világörökség része. A legismertebb itt élő törzs, a hamer létszámával, harciasságával és különös rituáléival kiemelkedik az etiópiai embercsoportok közül.
Mérgezett Paradicsom
A környezet meg is kívánja a szívósságot. Az Omo völgyét sokan „mérgezett Paradicsomnak” nevezik, utalva a szélsőséges időjárási viszonyokra: az esős évszakban buja zöldbe borul a táj, a száraz időszak azonban szinte sivataggá változtatja a régiót. A főként nomád pásztorkodással foglalkozó törzsek az ínséges hónapokat állataik (szarvasmarháik és kecskéik) tejéből és (a nyaki ütőerükből nyert) véréből álló diétával húzzák ki – ez utóbbi praktika a maszájoknál is ismert.
Noha vannak kormányzati kezdeményezések, hogy a területet bekapcsolják az ország vérkeringésébe, egyelőre meglehetősen elszigetelten élnek itt a különböző törzsek. Néhány városon kívül sem iskolák, sem kórházak, de még aszfaltozott utak sincsenek. Cserébe a malária, az AIDS és a fegyveres összeütközések százszámra szedik áldozataikat; ritkán éli meg itt az ember a negyvenedik születésnapját.
Tiszta Vadnyugat!
A kormányzat keze nehezen ér el idáig, így a törzsek relatív háborítatlanul gyakorolhatják animista vallásukat, azzal összefüggő ősi rituáléikat. Az egyik ezek közül az ellenséges törzsek szarvasmarháinak az elrablása, ami egyébként a kontinens más országaiban sem ismeretlen gyakorlat – nem beszélve az amerikai indiánokról.
A rituális rablást régen lándzsákkal, ma kalasnyikovokkal felszerelkezve űzik, mivel a 80-as, 90-es évek óta dúló szomszédos szudáni és szomáliai konfliktusok elárasztották a régiót olcsó automata fegyverekkel – az észak-amerikai indiánoknál is hasonlóan történt. Így aztán jóval több a halálos áldozat, és ezzel párhuzamosan talán a kihívás is kisebb.
Egy hamer férfi gazdagságának fokmérője a birtokolt szarvasmarhák száma, de az akciónak nem csak az állat értéke miatt van jelentősége: egy sikeres rajtaütéssel bizonyíthatja a harcos rátermettségét, s hogy méltó a női hozzátartozói és a falu egészének dicsőítő dalaira. A megölt ellenség nemi szervével (az indián a skalpjával) a kezében peckesen vonul be falujába, ahol virágfüzérekkel, a bűntől megtisztító kecskevérrel és dicsőítő dalokkal várják a hőst.
Az ellenséges törzsek ritkítása elvárás a hamer törzsi kultúrában. Az egyik harcos elmondta: „Azért öltem meg, hogy híres legyek. Hitünk szerint addig nem házasodhatsz meg, amíg meg nem öltél egy ellenséges harcost, egy elefántot, egy oroszlánt vagy egy bivalyt. Egy embert sokkal könnyebb megölni, mint egy oroszlánt.”
Dicsőséges hegtetkók
Minden egyes ellenség megölése után megvágják a harcos mellkasát (majd további hely híján a karjait), a megmaradó hegekből pedig könnyen következtetni lehet a férfi hőstetteire, ami tiszteletet parancsol a hamer társadalomban. Ám egy ilyen testdíszért fizetni kell a szakembernek, aki akár hat kecskét is elkérhet egy műveletért, így sokszor akár éveket is késik a rituálé, amíg a jelölt összekaparja a heg díját.
Máskor az akadályozza a ceremóniát, hogy a harcos a család egyetlen férfijaként nem hagyhatja magára az állatokat (a heg begyógyulása több hónapig is eltarthat), így meg kell várnia, amíg fiatalabb testvérei felnőnek, hogy rájuk lehessen bízni a családi vagyont.
Noha a hamer hagyományban elvárt, hogy dicső tetted után vállald a hegeket (ellenkező esetben az egész családodra szégyent hozol, ez pedig adott esetben a házasodási szándékodat is meghiúsíthatja), ma már egyre kevesebben vetik alá magukat a fájdalmas procedúrának. A kormányzat ugyanis akár egy év börtönbüntetéssel is sújthatja a rendhagyó tetoválást – a nehézkes ellenőrzést pedig úgy oldják meg, hogy a rendőrség helyi fiataloknak fizet, jelentsék, ha ilyen jellegű ceremóniára készülnek a faluban.
Bullah és mingi
Talán a legismertebb, a turisták körében is népszerű hagyomány az úgynevezett bullah, amikor a felnőtté válási ceremónia csúcspontjaként a fiatal fiúknak át kell mászniuk egy sorba állított szarvasmarhacsoporton. Vagyontól függően már egészen fiatalon is áteshet valaki az ünnepi eseményen, mások az anyagi háttér megalapozása után, csak felnőttként mászhatnak fel a marhacsordára. A férfi csak e rituálé után házasodhat, amihez ugyebár biztos egzisztencia kell.
A napokig tartó ünnepen összegyűlik az egész rokonság. Az egyik legvitatottabb momentumként a család nőtagjait – akik addig kántálással és tánccal járulnak hozzá az eseményhez – addig korbácsolják vesszővel, amíg kiserken a vérük. A szimbólum szerint a nők ezzel jelzik szeretetüket és ragaszkodásukat a beavatásra váró férfi családtagjuk felé. Az etióp kormány próbálja eme ártalmas hagyományokat visszaszorítani, főleg amióta a sok vérrel járó rituálé miatt is kimutathatóan nőtt a régió HIV-fertőzöttsége.
Mingi: non plus ultra!
A leginkább elítélt hamer gyakorlat a mingi. A szó maga balszerencsét, egyfajta rituális tisztátalanságot, szennyezettséget jelent. Azoktól az újszülöttektől, gyermekektől, felnőttektől vagy állatoktól, akik és amik mingik (úgy születnek, vagy azzá válnak), a közösségnek meg kell szabadulnia, hogy az ártó balszerencse nehogy átterjedjen rájuk.
A mingikre halál vár: a görög Taigetoszhoz hasonlóan magukra hagyják őket a dzsungelben, vagy bedobják őket a folyóba. Márpedig nem kell sok ahhoz, hogy valaki mingi legyen. Elég, ha egy gyerek házasságon kívül, ikerpárként vagy nyúlszájjal születik. Sőt, mingivé válik az a gyerek, aki kitöri az egyik fogát, vagy akinek előbb jelenik meg foga felül, mint alul. Ha szoptatós anya teherbe esik, mindkét gyermek (a csecsemő és a magzat) azonnal mingivé válik.
Az okok sokasága miatt a hamer gyerekek nagyjából harmada mingiként születik, vagy gyermekkorában mingivé válik. Őket tehát meg kell ölni – még ha a szülők tiltakoznak is, a közösség nyomása nehezedik rájuk; a szerencsétleneket bármelyik hamer maga is büntetlenül megölheti. Ennek ellenére nem egy olyan beszámolóról tudunk, hogy a szülők addig bújtatták a gyermeket, míg végül el tudták juttatni egy állami iskolába, ahol az efféle babonák már nem élnek.
A hamer hagyományok (hasonlókat sok környékbeli törzs bír) minden bizonnyal végnapjaikat élik. Noha még mindig nehezen elérhető vidékről van szó, az Addisz Abeba-i kormánynak pontos terve van az Omo-völgy jövőjéről. A régió fejlődik: az utakat aszfaltozzák, és mobiltorony épül, egyre több turisztikai cég vonzza ide a látogatókat, így a törzsek fiataljai is a modern életformára térnek át. Az ősi hagyományok egyre inkább a turizmus kiszolgálásának az eszközeivé válnak, különc rendezvényekké, amikért a messziről jött, vastag zsebű turista szívesen fizet.
Tóth Miklós
|
 Hírsor
A hét java
|
