Egyház
2011-12-01 21:01:00
Első számú missziói terület a családBiblia és a nők: a férfiaknak többet szabad?
Ókori, közel-keleti társadalmi szabályok és a jézusi emberkép közösségátformáló ereje egyaránt meghatározza a Biblia nőkre vonatkozó törvényeit, életszabályait. Érdekességek a zsidó-keresztény kinyilatkoztatás nőképéről.
A Bibliában a nők – első olvasatra – a férfiakhoz képest hátrányosabb megítélés alá esnek: a Szentírás gyengébb nemmel kapcsolatos kijelentéseit ugyanis erősen meghatározta a korabeli társadalom szerkezete. Az asszony függő viszonyát tükrözi, hogy a Tízparancsolat a férje javai közé sorolja a rabszolgával, szolgálólánnyal, az ökörrel és a szamárral együtt. Az értelmezési környezet azonban nagyobb szabadságot hagy: anyagilag mégsem volt teljesen kiszolgáltatva. A vőlegény a jegyes apjának egy bizonyos összeget fizetett, amelyet az apa csak haszonélvezetre kapott. Az apa halála esetén a vagyont az asszony örökölhette. Válás vagy férje halála esetén szintén hozzá került vissza az értéktárgy.
Házasságtörés: felebarátot károsító cselekedet
A családi életben a férj több joggal rendelkezett, mégsem tehetett meg mindent. A Tóra rendelkezéseinek megfelelően, ha valaki egy lányt megerőszakolt, feleségül kellett vennie. A férfi lányát eladhatta rabszolgának, de a feleségét még akkor sem adhatta el, ha hadifogolyként került hozzá. A házasságtörés a lopással és a gyilkolással együtt szerepelt, vagyis a felebarátot károsító cselekedetnek fogták fel. Férjes asszony esetén mindkét fél megkövezés általi halállal bűnhődött.
A paráznaság megítélésében a mózesi Törvény a férfiakkal szemben elnéző: ha a férj prostituálttal hált, akkor nem követett el törvényellenes bűntettet. Hűtlenség esetén, akkor büntették a férjet, ha férjes asszonnyal tört házasságot. Más területen is kisebb joggal rendelkezett az asszony. Nem örökölhettek a férjüktől, nem örökölhettek az apától, kivéve, ha nem volt más férfi utód. Egy lánynak vagy férjes asszonynak fogadalma csak akkor volt érvényes, ha az apa vagy a férj hozzájárult. Sőt az apa vagy a férj a fogadalmat semmissé nyilváníthatta.
Presztízs a családban, gyülekezetben
A családon belül azonban nőtt az asszony megbecsülése, amikor anya lett, különösen, ha fiút szült. A férje ilyenkor még szorosabban kapcsolódott hozzá. Az anyák védelmét is szolgálta, hogy a szülőkkel szembeni engedelmességet komolyan kellett venni az ókori Izraelben. Azt a gyermeket, aki szidalmazta, vagy megütötte apját, anyját halálra ítélték (2Móz 21,15.17).
Jézus tanítása lehetővé tette a két nem egyenrangú részvételét a keresztény istentiszteleteken. A Szentlélek a nőket is felhasználta a szolgálat különböző területein. A rászoruló özvegyek ellátását erre kiválasztott özvegyek végezték a gyülekezetben (Ap Csel 6,1–6). Pál apostol fejtette ki a legrészletesebb tanítást a férfi és a női nem viszonyáról, valamint a házasságban betöltött szerepükről. Nem ismert rangkülönbséget a két nem között Jézus Krisztusban (Gal 3,26–28). Pál, a született zsidó nem aggályoskodott azon, hogy asszonyok imádkoznak az istentiszteleten, vagy prófétálnak (1Kor 11,2). A nők keresztsége, munkatársi és küzdőtársi státusa a férfiakéval egyenlő (Róm 16, 3.7; Fil 4,3). Képesek a prófétai igehirdetésre (1Kor 11,5).
Pál a nők gyülekezeti szerepvállalásánál figyelembe vette a kor szokásait. „Az asszonyok hallgassanak a gyülekezetekben” (1Kor 14,34k), és a fátyolviselésről szóló (1Kor 11,2–16) tanítás jelzi, hogy az apostol nem forradalmár volt. A hosszú haj viseletét azért szorgalmazta, mert a haj levágása a prostituáltak büntetése volt. Az egyszerű gyülekezeti asszonyoknak azt tanácsolta, hogy közbeszólásaikkal, beszélgetésükkel ne zavarják az istentiszteleti rendet (1Kor 14,3 kk). Ha hiányos műveltségük miatt – amely a nők hátrányos helyzetéből fakadóan természetes volt – nem értettek meg valamit, otthon kérdezzék meg férjüket, de az istentiszteleten maradjanak csendben. Péter apostol pedig a fényűző külső díszek helyett a belső értékekre helyezte a hangsúlyt a nők életében. A szelídség, csendesség olyan érték, amely a viszályt megszünteti, békét teremt, a hangoskodást, veszekedést elnémítja, a türelmetlenséget leszereli (1 Pt 3,1–6).
Első számú missziós terület
Pál, igazodva a társadalmi szokásokhoz, a felelős vezetést a férfira hárítja megszabva annak természetét és korlátait. A kapcsolatot Krisztus és az egyház viszonylatához hasonlítja. Így a férj viselkedését soha nem jellemezheti az önkényeskedés vagy zsarnokság. A férfi tehát Krisztusnak engedelmeskedve vezeti a feleségét, mint egyenrangú társát, irányítja és védelmezi a házaséletet. Ő a család papja. A feleség élethivatását abban látja, hogy ezt a vezetést engedelmeskedve kész elfogadni az Úrban (Kol 3,18–19, Ef 5,22–26). Bár a kereszténység kiegyenlítette a nők és a férfiak helyzetét, de az életben más szerepet kaptak.
Pálnak fel kellett vennie a küzdelmet a kereszténységen belüli szélsőséges irányzatokkal és a korszellemmel. Míg egyesek a házasságon belüli nemi életet is tiltották, addig az antik kultúra a házassági hűség területén a férfi nagyobb jogát hirdette, mert neki a rabszolganőkkel, és a prostituáltakkal való érintkezést megengedte. A zsidó kultúra a férfi tetszésére bízta a válást. Pál ezért kifejtette, hogy házasságon belül a keresztény megtérése után is élhet nemi életet. A vegyes házasságban élő keresztényeknek pedig nem javasolta a pogány házastárstól való elválást. Ezáltal a hívő fél első számú misszióterületévé a családja vált.
zdr
|
