Szabados Ádám szerint az evangéliumi hit mindig ellenkultúra

Egyháztörvény: magyar embernek magyar vallást?

A parlamentben most tárgyalt egyházügyi törvény számos evangéliumi gyülekezetet a jövő évtől egyházból egyesületté fog leminősíteni. Az újonnan létrejött vagy még túl fiatal vallási közöségek nem lehetnek egyházak.

De miért van (ha van) szükség új gyülekezetekre, egyházakra? Sokakban az új gyülekezetek kérdése kulturális problémaként vetődik fel. Nem teológiai alapon mondanak ítéletet, nem is a társadalmi hasznosság alapján, hanem aszerint, hogy az új beleilleszkedik-e a társadalom régi rendjébe, vagy idegen testként lóg-e ki belőle. Ők azok, akik valahogy így teszik fel a kérdést: „Miért kell külföldről új hiteket importálni Magyarországra? Miért nem jók a régi, jól bevált, hagyományos egyházak? Mi szükség van Magyarországon a magyar kultúrától idegen, külföldről behozott vallásokra?”

A felvetésben van jogos elem. Szerintem sincs szükség több baseball-sapkára és anglicizmusra. Szerintem is jobb lenne, ha angol dalok ügyetlen fordítása helyett sokkal több új éneket szereznénk mi magyarok, olyan dalokat, melyek a bibliai tartalommal átitatott magyar lélek húrjain játszanak. (És megőriznénk a régiek közül is azokat, amelyek jók.) Az új missziók tényleg ismerjék meg a magyar kultúrát. Figyeljenek arra, hogy a magyarok délben esznek meleg ételt, és szeretik, ha egy konferencián nem csak munka és előadás van, hanem az emberek tudnak egymással kötetlenül beszélgetni is. Legyen továbbra is a kézfogás a köszöntés jele, ne az ölelés. Az úrvacsorát ne szőlőlével vegyük, mert az egy másik kultúra szokása, nem a Biblia tanítása. És mondhatnék további példákat is.

Csakhogy az új egyházakkal és gyülekezetekkel szemben nem az a fő kifogás, hogy érzéketlenek a magyar kultúrára. Azt még orvosolni lehetne. Ennél sokkal súlyosabb a vád: az új egyházak nem a magyar kultúra talaján születtek! A külföldről jött missziók és gyülekezetek nem részei a magyar kultúrának, kívülről akarnak befurakodni abba, meg akarják változtatni évszázados hagyományainkat és szokásainkat. Ez a fő gond velük.

Jézus követőiként nekünk pedig emiatt a kritika miatt kell jól hallhatóan elmondanunk: az evangéliumi hit mindig ellenkultúra lesz (1Jn 2,15-17)! El kell mondanunk a bírálóknak, hogy az evangélium soha nem a magyar kultúrából nőtt ki, és mérhetetlen gőg ennek az ellenkezőjét gondolni. Vagy ha mégis onnan nőtt ki, akkor az egy másik evangélium, és anathéma a számunkra (Gal 1,8). El kell mondanunk, hogy a magyar kultúra sok szép vonással bír, de az evangélium nem házasodhat össze vele, és nem fogadhatnak örök hűséget egymásnak. Az evangéliumkövető keresztények (vagy keresztyének) sem válhatnak teljesen a kultúra részévé, mert Jézus szerint már nem e világból valók.

Hadd fordítsam az új gyülekezetekkel szembeni kifogásokat a visszájára. Azt gondolom, éppen akkor van igazán szükség új egyházakra és gyülekezetekre, amikor az emberek azt érzik, hogy a régi nagyon jól bevált. Nem kellenek mindenáron új felekezetek, de ha a régiek annyira belegyökereztek a magyar kultúrába, hogy semmilyen prófétikus kihívást nem jelentenek már a számára, ha az egyházak tényleg nem érzik magukat idegen testnek a magyar kultúrában, és ez része az önmeghatározásuknak, akkor eljött az idő, hogy új ellenkultúra kezdődjön, és Jézus tanítványai valódi misszionáriusokká váljanak Magyarországon. Időnként ehhez külföldi segítség kell, de ha nem tévedek, az evangélium friss üzenete a reformáció idején is külhonból, német, illetve svájci földről jött hozzánk. És ha már idegenségről beszélünk, ne feledjük el, hogy maga a keresztény hit sem a Pilisből, nem is Székelyföldről, hanem a közel-keleti Jeruzsálemből indult útjára, és Szent István idején Rómán keresztül érkezett a magyarok országába.

(A szöveget szerkesztettük, rövidítettük, a címen változtattuk. Az eredeti változat és a szerző egyéb írásai itt találhatók.)

Szabados Ádám összes blogbejegyzése

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére