„A barátok, a rokonok elvesztését nehéz pótolni.”

Virtuális temető az erdélyieknek

Az 1990-ben megalapított (a Királyhágómelléki Református Egyházkerülethez tartozó) Erdélyi Gyülekezet az általa létrehozott Reménység Szigete elnevezésű kulturális központban 1999 óta szervezi meg évente az Erdélyi Halottak Emléknapját.

A háromnegyed körívet alkotó emlékhely 16 szelvényből áll, a 16 erdélyi régiónak megfelelően. Ezek mindegyikén több száz emléktáblát lehet elhelyezni. Minden régió szellemiségét, történelmi szerepét, értékeit a régió nagy szülötteit felidéző gondolatok és bronz plasztika képviseli az egyénileg megrendelhető családi névtáblák mellett.

Az emlékezők mindenszentek napján reggeli és déli áhítaton, úrvacsorás istentiszteleten, katolikus misén is részt vehettek. Délután családi emléktáblákat és arckép-domborműveket avatott és szentelt meg Zalatnay István, az Erdélyi Gyülekezet vezető lelkésze, Tempfli József nyugalmazott nagyváradi püspök, Gergely István volt csíksomlyói plébános és a kolozsvári, ferencesrendi Bakó Béla „Pál atya”. A megemlékezéseken jelen volt Németh Zsolt külügyi államtitkár, a gyülekezet tiszteletbeli főgondnoka, a gyülekezetet alapító Németh Géza református lelkész fia.

Idén a Reménység Szigetén Dsida Jenő, Károli Gáspár, Pázmány Péter és Tamási Áron emlékére állítottak bronzplakettet.

Megkérdeztünk több erdélyit is arról, hogy milyen kötődéseik alakultak ki a Reménység Szigetével. A sepsiszentgyörgyi Víg Ágnes elmondta, kolozsvári férje szülővárosából költöztek Magyarországra 1990-ben. Nehezen, de megszokták már az itteni életet, beilleszkedtek a magyarországi társadalomba. „A barátok, a rokonok elvesztését azonban nehéz pótolni.”

Mint minden áttelepülő erdélyinek, nekik is kommunikációs gondjaik támadtak a leginkább. Az erdélyiek például halottak napján „világítani” mennek a temetőbe, ezt a kifejezést pedig sokan nem értik a környezetükben. „De megszoktuk magyarázni. Van aki ezt nem fogja fel, van aki ezt másként gondolja, de mi megtartjuk” – mondta a háromszéki asszony. A beszélgetésbe bekapcsolódott férje is segített megérteni a helyzetüket: „Kolozsvár, Erdély a szülőföldem, Magyarország pedig a hazám”.


Hargitai Mátyás

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére