A modern értékek nem csak üres lózungok – mondja a török vezető

Éhínség: a muzulmánok példamutatóan adakoznak

A múlt heti isztambuli csúcson a muszlim országokat tömörítő Iszlám Együttműködés Szervezete (Organisation of Islamic Cooperation, OIC) 350 millió dollárt ajánlott fel a kelet-afrikai szárazság érintettjeinek. A hatalmas összeg Recep Tayyip Erdoğan török miniszterelnök érdeme, aki az OIC soros elnökeként rá tudta venni a muszlim országokat, hogy adakozzanak a humanitárius válság kezelésére. Törökország korábban már önmagában 150 millió dollárnyi segélyt ajánlott fel.

Gyerekestől utazott Szomáliába, hogy megdöntse a mítoszt

Erdoğan komolyan veszi a diplomáciai offenzívát: a segélyek összegyűjtése mellett még arra is vállalkozott, hogy személyesen utazzon Szomáliába, egészen pontosan a főváros, Mogadishu környékén fekvő menekülttáborokba. Célja ezzel az volt, hogy felhívja a világ közvéleményének figyelmét a tarthatatlan állapotokra. Az akció precedensértékű, hiszen ilyen magas szintű állami vezető a szomáliai központi hatalom 1991-es összeomlása óta nem látogatott el a polgárháború sújtotta kelet-afrikai országba.

A török kormányfő – aki felesége és két gyermeke mellett elvitte magával külügyminiszterét és kabinetjének további három tagját is –, Mogadishuban sajtótájékoztatón jelentette be, hogy nagykövetséget nyit Szomáliában, hogy ezzel is segítse a segélyek kiosztásának koordinálását. Emellett egy komplett kórház felállítását is vállalta Törökország.

A Nyugat ostorozója

Ha már reflektorfénybe került, Erdoğan nem bírta ki, hogy ne szúrjon oda egyet-kettőt a nyugati hatalmaknak. „A szomáliai krízisre adott válasz lehetőség arra, hogy bizonyítsuk: a modern értékek nem csak üres lózungok” – ezzel kétségtelenül az élelmiszerválságra adott késlekedő és mindezidáig elégtelen válaszra célzott. A miniszterelnök-helyettes pedig azt hangsúlyozta, hogy „megdőlt a mítosz”, miszerint Szomáliába nem lehet utazni, és más politikai vezetőket is arra biztatott, hogy személyesen keressék fel a szenvedőket.

Az odaút egyébként majdnem tragédiába fordult. A kormányfői gépet ugyanis egy másik repülő is kísérte, melyen üzletemberek, zenészek, jogászok és a biztonsági személyzet utazott. Landolás előtt közvetlenül azonban a gép megbillent, a jobb szárny pedig a mogadishui repülőtér kifutópályájába csapódott, miután a pilóta hirtelen felbukkanó kóbor kutyák miatt kénytelen volt elrántani a kormányt. Szerencsére senki nem sérült meg, a török légitársaság pedig egy másik gépet küldött a visszaútra.

Lassan gyűlik a pénz

A segélyek összegyűjtése továbbra is döcög: hétfőig az ENSZ által szükségesnek vélt 2,5 milliárd dollár mindössze 57 százalékát ajánlották fel donorállamok – az előző héthez képest 6 százalékpontos az emelkedés. Fontos látni azonban, hogy a felajánlások nem minden esetben realizálódnak, a nemzetközi nyomás miatt sokszor túlzó és felelőtlen ígéretek hangzanak el, amiket aztán képtelenség teljesíteni.
 

Rengetegen halnak meg az afrikai éhínség következtében

A donorok listáját az Egyesült Államok vezeti 530 millió dollárral, tudni kell azonban, hogy az amerikaiak segély címén sokszor hatalmas raktáraikban felhalmozódott gabonafeleslegüktől szabadulnak meg, ami a legtöbb esetben rosszabb megoldás, mint hogy ha pénzt (úgynevezett kötetlen segélyt) küldenének a térségbe. Az élelmiszersegélyek szállítása ugyanis rengeteg plusz költséget jelent, ráadásul a pénzsegélyekkel a helyi (afrikai) gazdákat is lehetne támogatni, tőlük beszerezve a szükséges alapanyagokat.

További fontos adakozók a britek. Ők eddig 170 millió dollárt ajánlottak fel, és a válság kezdete óta nagyon aktív diplomáciai nyomást gyakorolnak a többi fejlett államra. Vannak, akik ezt meghallották: Japán 88, Ausztrália 77, Kanada 73, Szaúd-Arábia 51, a svédek 38, a dánok 33, a brazilok 32 millió dollárt különítettek el a kelet-afrikai helyzet konszolidálására. Mások jóval passzívabbak: a krízis kezdete óta inaktivitással vádolt franciák és németek csak 36-37 millió dollárt ajánlottak fel fejenként, ami a gazdaságuk nagyságához képest igencsak szerény összeg.

Nem csak államok, hanem szervezetek is összefogtak. Az OIC 350 milliója mellett – amiből a valóban összegyűlő összeg még kérdéses – az ENSZ és szakosított szervei 170 milliót, az Európai Bizottság pedig 93 millió dollárt ajánlott fel. Magánadományokból eddig a becslések szerint 145 millió dollár folyt be.

Az iszlámon kívül azonban sok minden nem köti össze ezeket az államokat. Földrajzi elhelyezkedését tekintve például a tagok a világon szanaszét vannak szóródva: sok afrikai, közel-keleti, ázsiai és távol-keleti ország mellett még Európában is vannak érintett országok: Albánia teljes jogú tagként, Bosznia és Hercegovina pedig megfigyelőként vesz részt a szervezet munkájában. A tagok között vannak nagyon gazdagok (az olajmonarchiák) és rendkívül fejletlenek (például Niger, Burkina Faso, Szomália), a politikai berendezkedést tekintve pedig szultánságtól kezdve (Omán) abszolút (Szaúd-Arábia, Egyesült Arab Emirátusok) és alkotmányos monarchián át (Jordánia) ilyen-olyan demokratikus berendezkedésig sokféle rezsim megtalálható. A legnagyobb lakosságú tagállam Indonézia a maga 230 millió főjével, míg a Maldív-szigeteket összesen 300 ezren lakják. Gazdaságilag azonban nem elhanyagolható az OIC: 57 tagállama összesen a világ GDP-jének 13 százalékát adja – bár ezzel a számmal is óvatosan kell bánni, benne van ugyanis a megfigyelői státuszú Oroszország gazdasági teljesítménye.

Ha másért nem is, az OIC alá tartozó lakosság száma miatt mindenképp jelentős a szervezet: a 1,5 milliárd fővel a második legnagyobb nemzetközi szervezet az ENSZ után – aminél egyébként állandó képviselete is van. Ennek ellenére nem egy különösebben hatékony szervezet: az 1969-es alapítás óta változatlanok a struktúrák, azok tehát régóta reformra szorulnak.

Tóth Miklós

• Cimkék:
szomálisa adakozás éhínség mogadishu

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére