A terrorista a Vatikánt vádolja

Az Agca-kód dekódolása

1981. május 13-án a Szent Péter téren tartott általános kihallgatáson a húszezres tömegből egy zavartan viselkedő huszonhárom éves férfi vált ki, aki a pápa fehér terepjárója irányába lövéseket adott le. Három lövedék találta el II. János Pált: a bal kezén, a jobb karján és a hastájon sérült meg. Ez utóbbi sebesülés volt a legsúlyosabb: az egyházfő eszméletét vesztette és életét csak az azonnali, hat órán keresztül tartó műtét mentette meg.

Sokan csodát emlegettek, hiszen ilyen sérüléseknél száz esetben kilencvenkilenc alkalommal létfontosságú szerv is roncsolódik, és a beteg nem éli túl a traumát. Mások - köztük maga a pápa is - a fatimai Szűzanya közbenjárását vélelmezték, hiszen a halálos veszedelemtől való megmenekülés, a portugál kisváros közelében történt jelenéseknek a hatvanötödik évfordulóján volt. Mindenesetre a Szürke Farkasok nevű terrorszervezet szökés miatt körözött tagját, Mehmet Ali Agcát azonnal elfogták.

II. János Pál már a kórházi ágyon megbocsátott az életére törő terroristának, majd 1983-ban börtönében is felkereste a török férfit. Agca immáron másodszor kapott életfogytiglan tartó büntetést, korábban már egy újságíró megölése miatt is elítélték Törökországban. Ám akkor megszökött börtönéből és ismeretlen úton, - azóta is titkos - támogatók segítségével végül Rómában kötött ki.

KGB-szál

Agca történetét mindmáig homály övezi, és többek között e rejtélyesség az oka annak, hogy a tömegtájékoztatás előszeretettel foglalkozik a merénylő egyre gyakoribb zavaros kijelentéseivel. Máig nem tudjuk biztosan, ki, mikor és miért bérelte fel a gyilkosságra. A legvalószínűbb a KGB-szál, ezt erősítette meg a 2002-ben létrehozott olasz parlamenti bizottság is, amely a Mitrohin-dosszié vizsgálata alapján szovjet érdekeltséget állapított meg. Paolo Guzzanti szenátor, a bizottság elnöke kiderítette, hogy a szovjet titkosszolgálat a bolgár kémszervezet bevonásával cselekedett.
 
A merénylet idején készült elmosódott felvételek a legmodernebbnek számító antropometrikus vizsgálattal igazolták, hogy 1981. május 13-án a tömegben Agca mellett Antonov, a Balkan Air légitársaság állomásvezetője állt. Antonov már a korabeli bíróság érdeklődését is felkeltette, ám akkor hamis alibivel igazolta magát, és a gyanúsítás ellen mind a Szovjetunió, mind Bulgária tiltakozott. Sajnos a bolgár titkosszolgálat irattárának 1980-1982-es anyaga egy tűzvészben megsemmisült, a KGB pedig nem szivárogtatott ki semmit.

Ugyanakkor Piero Laporta tábornok, a Mitrohin-bizottság katonai tanácsadója, úgy vélte: a szovjet katonai titkosszolgálatnak, a GRU-nak volt a feladata, hogy távolítsa el az útból a Lengyelországban rajongásig szeretett pápát, akinek 1979. június 2-10. közötti szülőföldjén tett látogatása valóságos diadalmenet volt. A pápa személyének befolyása ugyanis kiszámíthatatlan következményekkel járt volna, ha Lengyelországot katonai felvonulási területnek használja a baráti Szovjetunió. Minderre egy lehetséges nyugat-európai invázió miatt volt szükség, amelyet a szovjet gerontokrácia a nyolcvanas évek elején ismét tervbe vett. Hasonló veszélyt jelentett Lech Walesa is, akit részben lejárató kampánnyal, részben egy 1980-as merénylettel igyekeztek kiiktatni - szerencsére sikertelenül.

Fokozódó elmebaj?

A nagypolitikában eközben gyökeres változás történt, Mehmet Ali Agca pedig egy ismeretlen, új környezetben találta magát. A betegség vagy megszállottság jelei állítólag már közvetlenül a merénylet után is megmutatkoztak. Andrzej Maria Deskur lengyel bíboros, Karol Wojtyla közeli barátja a kilencvenes években megkérdezte a pápától, mit gondol a merénylet eltervelőiről. „Bárki legyen is a felelős a merényletért, szó szerint az ördögnek dolgozott” - válaszolta a pápa. Hogy konkrétan megszállottságra gondolt-e, nem tudhatjuk, de a korabeli tudósítások szerint a bíróság elé kerülő Ali Agca a tárgyaláson állítólag indulatosan azzal védekezett, hogy indítékairól kérdezzék meg a pápát, hiszen ő ismeri a harmadik fatimai titkot. (A harmadik fatimai titkot egyébként csak 2000. május 13-án, Jácinta és Ferenc boldoggá avatási ünnepsége után fedte fel a pápa, addigra azonban már általánossá vált az a vélemény, hogy az 1917. július 13-án született titokzatos szöveg a merényletre vonatkozik.)

Ez a bírósági kiabálás, ha igaz, már előrevetítette a merénylő elmeállapotának megromlását, amelyre vonatkozóan Agca itáliai büntetése végén, egyre több bizonyítékot találnak. Ali Agca a kereszténység jubileumára való tekintettel 2000. június 13-án kapott kegyelmet Carlo Azeglio Ciampi olasz köztársasági elnöktől, így az anconai börtönből egyenesen hazájába szállították, ahol korábbi börtönbüntetését kellett letöltenie.

Szabadulása előtt levélben újabb vallomást tett, amelyről a CBS amerikai tévéállomás kérdezte Ferdinando Imposimat nyomozót, aki a merénylet kapcsán felmerült bolgár vonal felderítésével foglalkozott. Imposimat elmondta, hogy Agca vallomása szerint a KGB tisztje, Stefan Markov megfenyegette: ha beszél, akkor megöli. Markov ma ügyvéd Szófiában, és a tévétársaság megkeresésére határozottan tagadta Agca állításait, valamint a érintettségét a bolgár titkosszolgálattal kapcsolatban.

Az Agca-kód

A török terrorista 2006-ban került feltételesen szabadlábra. A börtön kapujában több száz híve fogadta a kék pulóvert és farmernadrágot viselő Agcát, autójára piros és fehér virágokat dobtak. Testvére mellet várta őt Mustafa Akmercan is, annak a két géprablónak egyike, akik 1997-ben eltérítették az Air Malta légitársaság utasszállító repülőgépét, hogy ezzel kényszerítsék ki Agca szabadon bocsátását.

Szabadsága nem tartott sokáig: 2007 januárjában a török igazságügyi miniszter, Cemil Cicek kezdeményezte a volt fogoly újbóli őrizetbe vételét. Augusztusban azonban a merénylő már könyvkiadáson törte a fejét, melynek címéül - a Da Vinci kód sikerén felbuzdulva - Az Agca-kódot választotta.

Hogy a könyvből lesz-e valami, nem tudhatjuk, de 2010 elején az előrehaladott személyiségzavarban szenvedő elítélt kézzel írt közleményt adott ki: „Én, Agca, két éven belül a Vatikántól származó történelmi dokumentumokkal bizonyítani fogom, hogy én vagyok az egyedüli és egyetlen örök messiás.” A közlemény kitér még a közeli világvégére is.

Az elmúlt napokban Agca a török állami televíziónak adott interjút, amelyben azt állította, hogy a pápa elleni merényletben használt fegyvert Ausztriában szerezte be, felbujtója pedig nem a KGB vagy a bolgár titkosszolgálat volt, hanem az Ostpolitik kulcsfigurája Agostino Casaroli bíboros. Agca közvetlenül a Vatikánt tette felelőssé a merényletért, és úgy vélte, a Szentszék célja az volt, hogy a gyilkossági kísérletet a kelet-európai titkosszolgálatok nyakába varrja, ezzel gyöngítve a kommunista rendszert. Váratlan fordulat, ám az „Agca-kódhoz”, a messiási kinyilatkoztatáshoz, vagy magához az ördögi merénylethez képest ez már csöppet sem irracionális.

F.Z.

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére