Világhír
2011-11-05 08:00:00
Az aggályos adósságok eltörlését követelikA Nyugat táplálta a Közel-Kelet diktátorait?
Rendhagyó tüntetés zajlott le a minap Vincent Cable brit gazdasági miniszter irodája előtt.
Az időzítés miatt Halloween-jelmezbe öltözött megjelentek az utóbbi évtizedekben a diktátoroknak juttatott pénzekből eredő adósságok eltörlését követelték.
Főhet a miniszter feje
Nem olyan régen Nick Clegg brit miniszterelnök-helyettes Kairóba látogatott, hogy támogatásáról biztosítsa a fiatal egyiptomi demokráciát – hogy szándékait nyomatékosítsa, egy ötmillió fontos támogatást is bejelentett. Azt azonban nem hangsúlyozta, hogy eközben a brit kormány mintegy 100 millió dollárnyi egyiptomi adósság visszafizetését követeli. Amit az észak-afrikai ország korábbi diktátoraitól, Hoszni Mubaraktól és Anvar Szadattól örökölt, és aminek egy részéért cserébe a britek fegyvereket szállítottak. Egy újabb ok a szégyenkezésre a közel-keleti forradalmakban döntő szerepet játszó nyugati államnak.
Nick Clegg. Adott is, meg nem is. Fotó innenA részletek sem maradtak homályban: a britek az exporthitel-biztosító ügynökségükön keresztül többek között egy harckocsikat összerakó gyárat támogattak, valamint Rapier típusú rakétákat szállítottak Egyiptomnak. Hasonló szerződések kerültek napvilágra Indonéziával, Irakkal és Kenyával kapcsolatban – azokból az időszakokból, amikor mindhárom országot diktátorok vezették.
Ennek megfelelően a tiltakozókat összefogó Jubilee Debt Campaign (JDC) nevű szervezet azt követeli, hogy ezeket az adósságokat engedjék el. Nem az összes adósság eltörlését kérik tehát, csak azokat, amelyeket egy átfogó vizsgálat aggályosnak talál olyan szempontból, hogy az üzlet megkötésében részt vevő felek nem az adott társadalom érdekeit tartották szem előtt. A fegyvervásárlások pedig egyértelműen ebbe a kategóriába tartoznak.
A demonstráció egyébként épp egybeesett a Kairó központú Népi Kampány Egyiptom Adósságának Elengedéséért nevű szervezet első konferenciájával. A szervezet nevében nyilatkozó aktivista hangsúlyozta, hogy „amennyiben Anglia valóban támogatja az új, demokratikus Egyiptomot, nem szabad engednie, hogy az egyiptomi nép a diktátorok által felvett hitelek illegitim terhét tovább viselje". Egy másik résztvevő így nyilatkozott: „Mubarak adóssága nem az egyiptomi nép adóssága. Soha nem volt beleszólásunk abba, hogy mire költsék el ezeket a hatalmas pénzeket, mindent a nevünkben, de nélkülünk csináltak".
Lobbi az adósságok elengedéséért
A megmozdulást szervező JDC nevű ernyőszervezet azzal a céllal született, hogy nyomást gyakoroljon a kormányzatra annak érdekében, hogy az engedje el a legszegényebb államok adósságát. Annak visszafizethetetlenül magas kamatai ugyanis nemcsak a gazdasági növekedés legfőbb akadályai, de az alapszolgáltatások finanszírozását is gátolják.
A szervezet neve a zsidó hagyományokból ered: noha ma már nem gyakorolják, Izrael területén korábban minden ötvenedik év úgynevezett jubileum (ünnep, örömujjongás) volt, aminek keretében elengedték például a korábban elfogott foglyokat és rabszolgákat. A rítus a Bibliában is megjelenik, a Leviták könyvében (25:8-15) Isten is arra figyelmezteti Mózest, hogy a hetedik hétéves ciklust követő – ötvenedik – évben ülje meg a jubileum évét, hazaengedve mindenkit a családjához. Hasonlóan, az elzálogosított földek is visszakerülhettek ilyenkor eredeti gazdáikhoz.
A kezdeményezés azután jött létre (akkor még Jubilee 2000 Coalition néven), hogy 1999-ben a világ legiparosodottabb államait tömörítő G8 úgy döntött, 100 milliárd dollár értékben elengedi bizonyos fejlődő országok adósságát. A JDC fő célkitűzése a globális szegénység csökkentése, ennek leghatásosabb eszköze pedig szerintük az adósságok elengedése. Bár a millennium ebben nem hozott áttörést – az aktivisták azt remélték, hogy az ünnepi év jó kiindulópontja lehet a céljaik eléréséhez –, a JDC azóta se maradt tétlen.
Tavaly például Haiti adósságának teljes elengedéséért lobbiztak, miután a földrengés sújtotta ország nem volt képes tovább fizetni a kamatokat. Határozottan felléptek továbbá azon cégek és szervezetek ellen, akik töredék áron felvásárolják az adósságok egy részét, hogy aztán maguk hajtsák be az adóson a teljes összeget. A fő hitelezőket – így elsősorban a Nemzetközi Valutaalapot (IMF) – is gyakran kritizálják, amiért pénzügyi támogatásukért cserébe különböző gazdasági megszorító intézkedéseket és bizonyos területek azonnali és teljes körű liberalizációját várják el.
Gazdaságösztönző, ha jól használják fel
Az adósságelengedési programok önmaguk is ösztönző jellegűek: a JDC legutóbb Tanzániában és Zambiában látogatta sorra azokat az intézményeket, amelyek ebből a pénzből származnak. Kórházak, egészségügyi központok, iskolák épültek – mindez a program nélkül elképzelhetetlen lett volna. Természetesen mindez csak akkor működhet, ha a visszakapott összeget jó célokra fordítják, márpedig Afrikában napi szinten meg kell küzdeni a mindent átható korrupcióval és bürokráciával.
Nem kell azt sem elfeledni, hogy sokszor maguk a hitelező államok is jól járnak az adósság elengedésével, hiszen a kedvezményezett ország a pluszpénzből beruházásokba vághat bele, amelyek megvalósításában várhatóan előnyben részesíti az adósság elengedésében segédkező államok vállalatait.
Tóth Miklós
A nyitókép innen
|
