Világhír
2012-01-03 18:00:00
A korrupció ellen küzd az indiai értelmiségA falu szolgáltatja a voksokat, a város a pénzt?
Az indiai középosztálynak elege van a korrupcióból, az emberek igazi változást akarnak az országban. Az értelmiség sem habozik, ha utcai demonstrációról van szó.
Szubhrangszú Bármán Roj és gyermekkori barátai India gazdasági felemelkedésének nyertesei közé tartoznak. Egyetemi diplomát szereztek, kisvállalatokat alapítottak és a növekvő középosztály tagjaivá váltak. Néha együtt nyaralnak, vacsorákon és partikon találkoznak, hogy megünnepeljék egy baba születését vagy egy üzleti megállapodás aláírását. Mégis tavaly nyáron Roj és barátai fehér Gandhi-sapkát csaptak a fejükbe, metróra szálltak Újdelhi Dvarka nevű, gyorsan gyarapodó elővárosában, és mint valami forradalmárok csatlakoztak az Anna Hazare vidéki aktivista által meghirdetett nagy korrupcióellenes tüntetésekhez. Indiai zászlókat lengettek, vizet osztottak a tömegben, hogy kifejezzék elégedetlenségüket a mai indiai politikával.
„Úgy éreztem, hogy az emberek igazán változást akarnak” – érvelt a 36 éves Roj a The New York Times című amerikai lapnak adott nyilatkozatában. Pedig a középosztálybeli indiaiak jobbára a gyorsan bővülő városokban élnek, megengedhetik maguknak, hogy autót és olyan luxuscikkeket vásároljanak, amelyek az emberek többsége számára elérhetetlenek. Ez az ország leggyorsabban növekvő demográfiai csoportja, vásárlóereje a következő másfél évtizedben várhatólag háromszorosára nő, és ezzel Indiát a világ egyik legfontosabb fogyasztói piacává teszi.
A vásárlóerő nem politikai erő
Csakhogy a vásárlóerő nem politikai erő, legalábbis Indiában még nem az. Minél gazdagabbá válik az ország, annál inkább csalódott jólétének számos haszonélvezője – ez igazi indiai paradoxon. A középosztály politikailag marginalizálódik a földrésznyi, demokratikus berendezkedésű országban, ahol a választásokat a falusi tömegek uralják, ám a politikusok fülébe a nagyvállalkozók szava jut el a leghamarabb.
Dél-Koreában és Tajvanon a feljövő középosztály hozzájárult a tekintélyuralmi kormányzatok megbuktatásához, mivel a gyarapodó jövedelemmel együtt nőtt demokráciaigénye is. Ezt a törekvést ma még lefojtják Kínában. Indiában azonban a demokrácia megelőzte a jólétet, így a középosztály elégedetlensége az ország demokratikus intézményein csapódik le. „Bár a középosztályt azzal vádolták, hogy közömbös a választások iránt, Hazare mozgalma megmutatta, hogy mit érhetne el e társadalmi csoport országos összefogása – fejtette ki Árvind Kedzsrivál, Hazare egyik tanácsadója.
A szervezetést szakemberek és egyetemi diákok vállalták, és ők biztosították pénz zömét is; tevékenységükkel több százezer, különböző rétegeket képviselő embert vittek ki az utcára. Sokan valóságos politikai ébredésnek tekintik a történteket. A középosztály politikai szerepét sokan fontos kiigazító tényezőnek tekintik Indiában, mások szerint viszont kiábrándulása a felső kasztok reagálását jelenti az alsóbb kasztokat képviselő politikai pártok befolyásának 1990 óta megfigyelhető növekedésére. Megint mások úgy vélik, hogy a politikusokban való csalódás inkább azt tükrözi, hogy a középosztálynak nincs türelme a demokrácia bonyolult játékához.
Roj és barátai azt állítják, hogy eddig a karrierépítésre összpontosítottak, hiszen mindig azt hallották, hogy a politika rossz dolog, nem szabad belekeveredni. „Eljött azonban az idő, amikor valakinek rendbe kell tennie a politikát, nem elég csak szidni” – húzta alá az amerikai lapban Pártho Nág, Roj egyik barátja. Roj a saját háza melletti vízvezeték-építés példájával illusztrálta a hozzá hasonló helyzetben lévők elégedetlenségének okait. Az aszfaltot megbontó árok az út mentén az ő háza felé vezet, ám mielőtt elérné, hirtelen balra fordul egy másik villa felé – a korrupció nyilvánvaló jeleként. A férfi havi 4 dollárt kitevő vízdíjat fizet, de a meglévő vezetéken érkező víz szennyezett. Ezért mintegy ezer dollárnak megfelelő összegért háza mellé földalatti víztartályt építtetett, amelybe nem kevés pénzért hozat vizet, továbbá palackozott ivóvizet is vásárol: így összesen havi 160 dollárnyi összeget költ erre. Roj szerint a helyi hatóság azért nem változtat a helyzeten, mert lefizetik a tartálykocsik tulajdonosai, így számára nem marad más megoldás, mint tartályban hozatni a vizet.
A gazdasági és politikai hatalom aránytalanságai
Ahogy az indiai városok gyarapodnak, mind több hasonló történetet lehet hallani – egyszerűen azért, mert a városokban van pénz. A McKinsey Global Institute nevű tanácsadó iroda becslése szerint az indiai középosztály létszáma 2030-ban elérheti a 600 milliót. Ma az indiai hazai össztermék, a GDP csaknem háromnegyede a városokból ered, amelyeknek lakossága azonban nem éri el az országos népesség egyharmadát sem: ez tükröződik a középosztály gazdasági és politikai hatalmának aránytalanságában is.
„A politikusok szemében a város adja a jövedelmet, a falu pedig a legitimációt és a hatalmat. A falu szolgáltatja a voksokat, a város a pénzt. A falvakban is előfordul korrupció, de a városokban sokkal jelentősebb” – fejtette ki Ashutosh Varshney, a Rhode Island-i Brown Egyetem India-szakértője.
Friss felmérések szerint a középosztálybeli, felsőfokú tanulmányokat végzők derűlátóan ítélik meg a saját maguk és az ország gazdasági kilátásait, de mély pesszimizmussal tekintenek a politika és a politikai pártok helyzetére. Büszkék Indiára, de kiábrándultak az indiai politikából. Ez magyarázza Hazare mozgalmának sikerét: az általa szervezett nyárvégi tüntetések folytatásaként számos további megmozdulásra került sor egy független korrupcióellenes ügynökség vagy ombudsmani hivatal – Ján Lokpál – létrehozásáért.
Ám ez a mozgalom is megoszlik a jobboldali hindu csoportok és a baloldali irányzatok hívei között. Az utóbbiak kritikusan szemlélik a politikai-gazdasági liberalizálást, pedig éppen az segítette elő a középosztály létrejöttét. Roj és társai nem ideológiai megfontolásokból támogatják Hazarét, hanem azért, mert tisztelik becsületességét és egyenességét. A csoport megfogadta, hogy nem fog kenőpénzt fizetni senkinek. Roj azonban nem vár gyors változást sem a korrupció, sem házának vízellátása tekintetében, de meg van győződve arról, hogy az indiai középosztálynak most már be kell töltenie politikai szerepet. „Elég volt a siránkozásból” – szögezte le a The New York Timesban.
MTI
A nyitókép innen
|
