A Kárpát-medencei cigányság magyarnak vallja magát

Kulin: a romaügy megoldásának pszichikai korlátja van

–  Sajnálatos módon a cigányügy a rendszerváltozás kezdeteivel átpolitizálódott. Ön melyik irányzathoz áll közel?

–  Rányomta bélyegét az ügyre egy neoliberális doktrínának a követése, másfelől, egy konzervatívabb fölfogás követése. Tudományosan mindegyiknek voltak értékelhető mozzanatai, de végül elkeseredett politikai küzdelem lett belőle, ezért most nem is emelnék ki a szakirodalomból indokolatlanul egy-egy példát. Kezdetektől azt látom legsúlyosabb problémának, hogy fölbontották szegmensekre a cigányproblémát, és így a költségvetési fedezetet is szegmentáltan utalták ki. Volt, ahol a munkahelyteremtés, ahol a kultúra, ahol az oktatás, vagy ahol az egészségügy került előtérbe. Azt mondhatom, hogy minden költség, amit nem komplex kezelésre fordítanak, az kidobott pénz. Hogy csak egy példát mondjak: ahol egy cigány környezetben munkanélkülivé váltak a szülők, az odáig kiváló eredményeket produkáló gyerek megszűnt tanulni, teljesíteni.

– Itt az oktatás és a munkahelyteremtés függ össze szétválaszthatatlanul...

– Igen, az látható, hogy az az áthidaló, kisközösségi energia, amely a polgárosodott társadalmakban egy átmenetileg rossz helyzetben megtartja a családot, a cigányság köreiben nem szabadul föl. Egy átmeneti helyzetben a polgárság kötelékében működhetnek a spirituális, kulturális energiák, és így a közeg megtarthatja a gyengébb tagot, aki később képes visszaszerezni a pozícióit.

– Roma környezetben ez nem működik? Lejtő következik?

– Igen, itt a lejtő az totális lejtő. Hadd tegyem mindjárt hozzá: erre a fölismerésre az európai cigánypolitika már eljutott, és a magyar elnökséggel az élén meg is fogalmazta, azt EU-szinten el is fogadták. (Járóka Lívia előterjesztése az Európai Parlamentben 2011 március 9-én – a szerk.) Tudatosult az is, hogy a komplexitás nem csak vertikálisan követendő, azaz a szakterületek összehangolásaként, hanem horizontálisan is. A legnagyobb, lazán összefüggő roma népesség a Kárpátmedencében található. És ez a legnagyobb lazán összefüggő tömb magát magyarnak tartja.

– Vagyis nem lehet csupán lokálisan orvosolni a problémát?

– Nem, ugyanis mozognak is. Párhuzamosan, egyszerre kell mindenhol képviselni ugyanazt az ügyet.

– Ezért indul lassan kormány részről a romaügy kezelése? Ezért nem hallunk még konkrétumokat?

– Természetesen. S mindez nem is egyedül Magyarországon múlik. Amellett, hogy minden falunak van speciális problémája is, ez még összetettebbé teszi a helyzetet.

– Honnan lesz erre, vagyis a lokális gondok orvoslására elég szakember?

– Ez már a kommunikációs politikán, oktatási politikán múlik. Egyfelől azt kell belátni: az elmúlt években sokkal több eredmény született, mint amennyiről tudunk. Hallatlan nagy odaadással, szeretettel, türelemmel foglalkoznak az emberekkel a miskolci egyetemen, a nyíregyházi főiskolán, a debreceni egyetemen. Megjegyzendő, a program Nyíregyházán is csak terv maradt. De vannak ilyen bázisok, amikre támaszkodni lehet, a cigánypasztoráció is nagyon eredményes, csak nem kapnak elég nyilvánosságot. A média szenzációhajhászó, az extrém esetekre koncentrál, és emiatt önbeteljesítő jóslatként működnek az előítéletek. Amerikában a 60-as években tették kötelezővé az arányszámot, ami alapján kötelező volt fekete bőrűeket szerepeltetni a televízióban is. Nem szabadna nálunk sem egyértelműen a negatív szerepeket a romákra osztani. Egyelőre azonban ilyen pszichikai korlátja is van a társadalmi probléma kezelésének.

– Milyen területeknek kellene összefogni? Gondolkodik egyházban például?
 

A folytatást, illetve a teljes cikket ide kattintva olvashatja.

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére