Kárpátalján roma táborokban terjed az evangélium

Interjú a cigány püspökkel: Isten országában nincs fajgyűlölet

– Hány tagja van az egyházuknak?

–  Nagyjából 1400-1500, ez tizennyolc gyülekezetet jelent itt Kárpátalján, főként a cigánytáborokban.

– Hogyan és mikor jött létre az egyház?

– Egyetlen családdal kezdődött a kilencvenes években: munkácsi, belvárosi romák voltak. Amikor elkezdtem a missziót  a városban, két év alatt 25-31 fős lett a gyülekezet, és akkor alapítottuk meg a második roma gyülekezetet. Az anyagyülekezet elkezdett szolgálni más roma táborok felé, d vittük az evangéliumot a közeli falvakba is, így született hat új gyülekezet. A roma misszió akkor ukrán vezetés alatt működött. Rengeteg probléma volt: más kultúra, más stílus; sok megütközés. Ennek hatására úgy döntöttünk, hogy önállósodunk. Sokan mondták: lehetetlen, hogy a romák függetlenül tudjanak gyülekezetet vezetni, erősödni, sokasodni. De az evangélium ereje ott volt az életünkben. Nem volt könnyű, de növekedtek, erősödtek ezek a gyülekezetek, kinevelődtek új szolgálók, pásztorok. Az Isten bizonyította, hogy ez az Ő munkája, és 2008-ban megalakult a roma egyház. Korábban sok roma lelkipásztor nem érezte jól magát az ukrán vagy magyar egyházban, ahol  éreztették velük, hogy „csak” romák. Vágyakoztak közénk, hogy együtt vállaljuk azt az ajándékot, hogy romák vagyunk. Sokan úgy fogalmaznak: hazataláltak.

– Létezik speciális roma bibliaértelmezés?

– Karizmatikus keresztények vagyunk, de külön roma teológia vagy tanítás nincs. A temperamentumunkban, a stílusunkban és a kultúránkban lehet igazán érezni, hogy mások vagyunk. Egy romának hitelesebb, ha roma gondolkozással  roma ember prédikál neki. Ugyanaz a vér van bennünk.

– „A cigányoknak nincs országuk, de majd a mennyben. A cigányoknak nincs miniszterelnökük, de ott van nekik Jézus Krisztus.” Ezt egy roma pásztor mondta a táborban. Hogyan kell ezt értenünk?

– Ha megtérek, akkor teljes örömként élem meg, hogy a menny polgára vagyok. Tudom, hogy Isten az én atyám, az én elnököm, az én mindenem. Tudom, hogy Isten országa az a hely számomra, ahol nem lesz megvetés, nem lesz elutasítás, nem lesz fajgyűlölet. Minden ember örül ennek, de a romák különösen. Nekünk itt a földön nincsen semmink.

– Mennyire intenzív a romák Isten-kapcsolata?

– A romákra megtérés nélkül is jellemző, hogy hívők. Egy országban sem kötődnek felekezethez, de a hétköznapjaikban ott van Isten. Ott van, amikor igazságot kell tenni egymás között, ott van a nyomorúság idején, ott van az énekekben. Amikor a romák az evangéliumot hallják, nagyon nyitottak rá, nincs meg az a harc bennük, ami másokban. Amikor megértem, hogy Jézus odaadta magát miattam, az én hibáimért, az én bűneimért, az én büntetésemet magára vette, akkor elérzékenyülök és megnyilvánul a természetfeletti. A romákért ki tenné ezt meg, ebben a világban?

– Hogyan tért meg?

– Gyerekkorom óta hittem Istenben. Munkácson születtem, itt is nőttem fel a cigánytáborban. Tizenöt évesen nősültem, a feleségem tizennégy volt. Szerelembe estünk. Kamaszkortól felnőttkorig, vagyis 15 éves koromig éreztem egy belső ürességet. Megvolt mindenem, a szüleim meg tudtak mindent adni, férfiként büszke voltam, hogy feleségem van, már megvolt a fiam is. De valami hiányzott, és nem tudtam mi. Kerestem, próbáltam betölteni ezt az ürességet, de nem tudtam. Amikor a kisfam vírusos agyhártyagyulladással kórházba került, meghívtak egy gyülekezetbe, hogy közösen imádkozzunk érte.  Isten jelenléte betöltött, a szeretete elárasztott. Nem értettem, csodálkoztam, meg se tudtam magyarázni  magamnak, hogy mi történik, de éreztem, hogy az az üresség ami bennem volt, eltűnt. Nagyon boldog voltam. A fiam is meggyógyult. Úgy éreztem, mintha több mázsa súlyt vettek volna le rólam. Tizenhat éves voltam. Ez egy ukrán karizmatikus gyülekezetben történt, 1992-ben. Szerelmes lettem, a feleségem mondta is, hogy biztos van valakim. Mondtam, hogy van bizony: a Jézus Krisztus.

– Hogyan lett lelkipásztor?

– Tudtam és éreztem, hogy az Úrnak van célja velem. Odaadtam magam a szolgálatra. Volt vezetőképző, ott mondták, hogy majd megszólít az Úr, de én ezt nem értettem igazán. Vártam, hogy majd kihív egy más városba, és menni kell, és ez milyen nagy dolog lesz. De az Úr nem valahova messzire hívott el, hanem saját népem felé.

– Mi változik meg egy cigánytáborban, ha kezdődnek a megtérések?

–  Annak, hogy hívő emberek laknak egy táborban, hatalmas ereje, szellemi tekintélye van, amit érezni lehet mindenhol. Ha bemész egy olyan roma közösségbe, ahol nem ismerik az Istent, teljesen mást érzel. Néhány évvel ezelőtt veszélyes volt bemenni itt is egy-egy táborba. Kifosztottak, megvertek volna. Ma ha bemész oda, ahol hívő romák vannak, békét érezni. Az evangélium változtatja a környezetet, a társadalmat.

– A munkácsi városi tanács tagja lett nemrégen. A politikai szerepvállalás nem ütközik a lelkipásztori tevékenységgel?

– Sokan azt mondják, hogy a politikával hívőknek nem kell foglalkozni, nem kell belemászni, mert rossz dolog. Én sem politikus akarok lenni. De a roma társadalomnak szüksége van vezetőkre. Ha lelkész vagyok, vezető vagyok, példa az életem és ez felelősség. Nemcsak lelki életüket kell építeni, nemcsak tanítani kell őket, hanem látva az életüket, a nyomorúságukat, a megvetést, az igazságtalanságot, segíteni is kell őket. Amikor ezt tapasztalod, mi az, amit nem vállalnál a változás érdekében? Abból a meggyőződésből vállaltam a politikát, hogy ezen a földön képviselem Istent, ezen a földön képviselem Isten előtt a népemet, és az emberek előtt az én roma nemzetemet. Akkor miért ne képviselném a városházán, jogilag is?

– Milyen változásokért dolgoznak?

– Évtizedekig nem figyelt a város a roma táborra. Nincsenek utak, nem foglalkoznak a szegénysorsú emberekkel, nincsenek óvodák a romák számára. A legfontosabb az iskoláztatás. Szükség van arra, hogy továbbképezzük a gyerekeket. Ha nincs szakma, nincs eszköz a jövőjükhöz. Szeretnénk gyülekezeti és roma központot a tábornak, a gyerekeknek. Látta a város, hogy hatalmas épületet vettünk meg, ahol nem üzletet csinálunk, hanem dolgozunk a saját kezeinkkel, mi romák, építjük a magunkét. Nekünk példa Magyarország, ahol sok roma felemelkedett. Énekesek lettek, jogászok, színészek, orvosok, ott vannak a parlamentben. Szeretnénk ezt megélni. Amikor megnéztem a Martin Luther King-ről  készült filmeket, és beszélgettem róla emberekkel, sokat bátorodtam. Ő is hitte, hogy a lelkiség mellett konkrét reformokra van szükség. Tudta, hogy nem csak imádkozni kell és reménykedni, hanem meg is tenni azt, amit lehet. Én is próbálok bátor lenni, olyan  dolgokat tenni, amiket eddig senki. Lehet, hogy nekimegyek a falnak, lehet, hogy elesek, de felállok és továbbmegyek. Mert hiszem, hogy ez jó dolog, hogy a jövőért teszem, és hogy ez áldás lesz az én népemnek.

Kubiszyn Viktor

Fotó: Nagy Viktor Oszkár 

• Cimkék:
roma egyház elhívás Kárpátalja Munkács Jónás János Martin Luther King

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére