A húsz éves helyhatósági rendszer láthatóan felnőtt

Eltűnhetnek az önkormányzatok!

– A kormány koncepciója erősen centralizálná az országot, pedig Európában inkább  az egyre több jogot kapó önkormányzás irányába haladnak az országok. Nálunk miért van fordítva?

– Európa-szerte felismerték, hogy a feladatokat, amiket helyben jól meg lehet oldani, helyben kell kezelni. Például az iskolaigazgató kiválasztása helyben sokkal informatívabb szempontok alapján történik, mint egy esetleges központi döntés esetén. Helyi szinten nem politikai vagy egyéb szempontok játszanak szerepek egy ilyen döntésnél. Úgy vélem, nem helyes a centralizációs törekvés, ami valószínűleg az előterjesztők azon véleményéből táplálkozik, hogy az önkormányzatok és a polgármesterek eddig nem „muzsikáltak” jól, nem végezték megfelelően a munkájukat. A húszéves önkormányzati rendszer láthatóan „felnőtt”, és ezermilliárd forintos elvonás ellenére képes volt talpon maradni: még mindig működnek az iskolák, az óvodák, a rendszer annyira azért nem rossz.

– A jelenleg működő hét önkormányzati szövetség egységes véleményt képvisel az új önkormányzati koncepcióval kapcsolatban?

– Összességében egység van. Bizonyos kérdésekben például a kis települések és a megyék egymással vagy a kerületek és a főváros ellentétesen érdekeltek, nyilván vannak olyan pontok, amikben meg kell állapodni. Az önkormányzati szektor minden szempontból kompromisszumkész. A koncepció kritikájában a hét szövetség egyértelműen foglal állást.

– 2014-től kisebb parlament lesz, és a polgármesteri pozíció összeférhetetlen lesz az országgyűlési képviselői tisztséggel, ami kormányon belül is komoly vitákat sejtet. Mire számít?

– Ha a kormány az önkormányzatokra támaszkodik, és közel 3200 polgármester a partnere, bölcsen gondolkodik, hiszen az önkormányzatok sikeressége a kormány eredményességét is megalapozza. Ha azonban az önkormányzatok nagyon le vannak gyengítve, a kormány komoly támaszáról mond le. A településvezetők találkoznak a helyi emberek helyi problémáival, közvetlen kapcsolatot tartva velük a mindennapi életben. Másrészt a közszolgáltatások közel 70 százalékát az önkormányzatok biztosítják, ha a kormány legyengíti ezt a rendszert, a közszolgáltatások is sérülni fognak: 150-200 kilométer távolról nagyon nehéz lesz végrehajtani a feladatokat. Az önkormányzatok legalább olyan legitimek, mint a parlament, csak egy más feladatra kaptak legitimitást, és lefedik az egész országot. Minél nagyobb távolságra van a döntéshozástól a végrehajtás, annál drágább és annál bonyolultabb.

– Az önkormányzati koncepcióban Budapestre több forgatókönyv is létezik. Mi a véleménye a kerületek és a főváros feladatainak az átcsoportosításáról?

− A Magyar Önkormányzatok Szövetsége a kétszintű közigazgatás mellett teszi le a voksot. A szövetség úgy látja, hogy tisztázni kell, miként lehet szétválasztani a feladatokat és a hatásköröket a kerületek és a főváros között. Fontos megszüntetni a párhuzamosságokat, és elválasztani azokat a feladatokat, amik a főváros, illetve amik a kerületek hatáskörébe tartoznak.

(Fotó: Kocsis Judit)

– Az egyik verzió szerint a továbbiakban a főváros végezné az infrastrukturális feladatokat és fejlesztéseket. A kerületeknél például a kulturális és a sporttevékenység szervezése maradna. Egyetért ezzel?

– Ki kell kérni a kerületek véleményét. Nem biztos, hogy minden szempontból jó, ha a fővároshoz kerül az összes beruházás és fejlesztés végrehajtása. Bizonyos feladatoknak a kerületeknél kell maradnia, hiszen egy útépítést vagy egy vízelvezetést nem lehet fővárosi szinten kezelni, azt egy kisebb közösség jobban átlátja. A kerületek így is elég nagyok ahhoz, hogy az egyes állampolgároknak a különböző problémáit kezelni tudják. Tehát semmiképpen nem szerencsés, ha egy még nagyobb egység, a főváros próbálja egy kézben tartani az összes feladatot: a mérete miatt nem fogja tudni megoldani. Sok feladat egy szűkebb, kisebb közigazgatási szinten hatékonyabban elvégezhető.

– A kétezer főnél kevesebb állandó lakosú falvakban bezárnák a polgármesteri hivatalt. Miért pont kétezer?

– Miért nem 2100 vagy 1900 fő a határ? Erre nincs magyarázat, mint ahogyan arra sem, hogy mennyivel lenne olcsóbb, költséghatékonyabb a rendszer. Hiányoznak azok a hatástanulmányok, kimutatások, amik bizonyítanák, hogy ezzel a változtatással racionálisabb lesz az önkormányzati rendszer fenntartása. Úgy vélem, hogy lehet olyan 1700 fős település, aminek a hivatala hatékonyabban látja el a munkáját, mint egy másik, 3000 fős településé. Minden attól függ, hogy az adott településre milyen esetleges pluszfeladatok hárulnak. Működnek az úgynevezett körjegyzőségek, vagyis több régióban többszereplős hivatalra összpontosulnak a feladatok. Fontos lenne megismerni, hogy az átalakítástól mennyivel és hogyan válna olcsóbbá az önkormányzati rendszer.

– Hasonló a helyzet az ezer főnél kisebb lélekszámú települések esetében, ahol főállású polgármestert sem lehetne állítani.

– Az ezer fő alatti kistelepülések 70 százalékánál a polgármesterek jelenleg is társadalmi funkciót töltenek be. A maradék 30 százalék pedig településigazgatás szempontjából többletfeladatokat lát el. Meg lehet szüntetni a főállású polgármesterek funkcióját, de erről meg kell kérdezni a helyieket. Egy olyan kistelepülés, ahol a védekezés ellenére állandóan árvíz van, oda mindenképpen kell valaki, akit hajnali kettőkor fel lehet ébreszteni, és intézkedik.

– A finanszírozás is megváltozna. Költséghatékonyság szempontjából a normatív finanszírozást feladatfinanszírozás váltaná fel.

– A feladatfinanszírozás tervezett formája azt jelenti, hogy elveszik az önkormányzatok bevételeit, és azt újra elosztják: nagyon szerencsétlen dolog, mert így gyakorlatilag megszűnik az önállóság.
 

P. Horváth Csaba

• Cimkék:
Gémesi György önkormányzati koncepció

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére