Nagy: Nem sok lehetőséget hagynának a továbbtanulásra

A gazdagok kiváltsága lesz a felsőoktatás?

– Mielőtt rátérnénk az új felsőoktatási koncepcióra, beszéljünk a felsőoktatás jelenlegi helyzetéről. Hol látja a legégetőbbnek a problémát?

– Véleményem szerint nagy problémát jelent, hogy a közoktatás – vélhetően kapacitáshiány miatt – nem tudja minden területen egységesen felkészíteni a jövőbeni hallgatókat a felsőoktatásra. Az oktatási szintek összehangolása ezért feltétlenül szükséges lenne.

– Az önköltséges képzéssel és a hallgatói szerződés bevezetésével úgy tűnhet, mintha a kormány visszahozná a tandíjat. Hogyan értsük ezt?

– Vegyük számba egy végzős diák lehetőségeit a továbbtanulásra. Az első opció, hogy 18 évesen dönt élete következő 20-25 évéről és „szerződéssel” azon a szakon, pontosabban tudományterületen tanul, amin ez lehetséges, hiszen a koncepció szerint nem minden szakon van erre lehetőség. A másik opció, hogy önköltséges képzésre jelentkezik, amely a nyáron kiszivárgott információk szerint 4-500 ezer forint lenne félévente. Ezt kevés háztartás tudja finanszírozni. Nem beszélve azokról „alapköltségekről”, amelyek a továbbtanulással járnak, mint a lakhatás, étkezés, jegyzetek, utazás, stb. Erre a problémára a koncepció a esetleges megoldásként a hitelezést említi, azonban kétlem, hogy egy frissdiplomás 4-5 millió forint hitellel a nyakában kívánná elkezdeni az életét. Van egy harmadik lehetőség is: irány külföld! Miután azt mondja a diák, ő nem fog aláírni, nem fog százezreket fizetni, hanem fogja magát és EU állampolgárként Ausztriában vagy Csehországban szerez diplomát. Mondanom sem kell, önköltségfizetés és szerződés nélkül.

– Ismer olyan külföldi példát, ahol a hallgató állami támogatás fejében végzése után meghatározott ideig nem vállal idegen országban munkát?

– Még nem találtam ilyet.

– Elképzelhetőnek tartja, hogy valóban bevezetik a hallgatók tanulmányi eredményei alapján történő átsorolást az államilag finanszírozott képzésből az önköltségesbe? Ez nem eredményezné azt, hogy tömegek hagynák el a felsőoktatást?

– Ez az ötlet alapvetően nem rossz. A problémát abban látom, hogy a koncepció 2,5-ös átlag eléréséhez kötné az átsorolást. Ez arra enged következtetni, hogy az ötlet jegyzője mégsem ismeri túlzottan a magyar felsőoktatást, mivel a 2,5-ös átlag nem elrugaszkodott elvárás a gazdasági, jogi vagy bölcsész területen lévő hallgatókkal szemben, sőt akár még emelhető is. Viszont a mérnökképzésben azt jelentené, hogy a mérnökhallgatóink 35-40 százaléka átsorolásra kerülne. Ez az elképzelés akkor lehet megvalósítható és támogatható, ha képzésterületekre határoznák meg az átsorolás határát, vagy ha ennek a megállapítást az intézményre bíznák.

Ki ülhet majd be a padsorokba? A nyitókép innen

– Az új koncepció kapcsán hangot adott annak a véleményének, hogy a fontosabb szereplők javaslatainak mellőzésével, érdemi párbeszéd nélkül alakítják át a felsőoktatást. Mit tartott volna elfogadható párbeszédnek?

– A téma fontosságára való tekintettel a napi egyeztetést is el tudtam volna képzelni, de ennek természetesen gyakorlati akadályai voltak. Úgy gondolom, hogy havonta egy találkozó sokat segített volna.

– Mintha kihagynák a HÖOK-ot a végső egyeztetésből is. Ennyire sürgős, hogy minél előbb elkészüljön a végleges változat?

– Ezt talán Hoffmann Rózsa oktatásért felelős államtitkártól kellene megkérdezni. Attól, hogy tőlünk nem várja el, mi számára is küldjük a javaslatainkat, ahogy már 2010 decemberében is megtettük. Érdekességként említem, hogy abban az anyagban szerepelt a nyelvvizsga mint bemeneti követelmény és a keretszámok piaci viszonyokhoz való igazítása, mint a HÖOK javaslata, de sosem hivatkoztak rá.

– Milyen eszközökkel védené meg a HÖOK a hallgatók jogait? Meddig mennek el?

– Minden törvényes eszközzel. A demonstráció is törvényes eszköz…

– A rektorok javaslatai alapján változhat lényegesen a törvény szövege?

– Több kérdés kapcsán is ismerem a rektorok javaslatait és egyetértek velük. Úgyhogy remélem lesz változás!

– A koncepció korábban kiszivárogtatott részleteiből kiderül, hogy a nemzeti felsőoktatási rendszerben a kormány dönt a lényegi kérdésekről. Nem félő, hogy ezáltal a felsőoktatás politikai és fiskális érdekeknek esik áldozatul?

– De, tartunk is ettől, ezért is hallatjuk a hangunkat.

– Elképzelhetőnek tartja, hogy valamilyen formában mégis megvalósul az a modellszámítás, miszerint a közgazdasági és társadalomtudományi szakokat nem támogatna az állam? Sajtóhírek alapján felmerült, hogy kizárólag olyan képzéseket finanszírozna a kormány, amelyekre közvetlenül szüksége van, például közigazgatási, tanári és orvosi helyeket, míg a többi szakon önköltséges képzés keretében tanulhatnának a hallgatók, sőt hallani olyat is, hogy a piaci szereplőknek kellene állni például a gazdasági vagy jogi képzés költségét. Ez gyökeres változást hozhat, hiszen a felsőoktatásról eddig egészen más fogalmunk volt.

– Nem tartom elképzelhetőnek. Jó gondolat a gazdasági szereplők bevonása a felsőoktatásba, ez már a 2010-es HÖOK anyagban is szerepelt, de nem ilyen formában. A közelmúltban kiszivárogtatott modellszámítás megvalósulásával nagyon sokakat kizárnának a felsőoktatásból.

– Felmerül a kérdés, mi lesz az olyan intézményekkel, mint a Budapesti Corvinus Egyetem, ahová évek óta a legmagasabb pontszámokkal lehet az államilag finanszírozott alapképzésekre bejutni. Ha a modellszámítás nem valósul meg, csupán az egyharmadára csökken az államilag finanszírozott helyek száma, az is komoly gondot okozhat. Mi lesz azokkal, akik nem tudják megfizetni a tandíjat, de tanulnának? Mi lesz a tanárokkal?

– Ezek nagyon jó kérdések, szerintem kérdezzük meg Hoffmann Rózsát, hátha tudja a választ.

– A sorok között többen kiolvasni vélik, hogy a koncepció inkább a fővárosi egyetemeket sújtaná, a vidékieket pedig támogatná. Önök is látják ezt a törekvést?

– Hogy törekvés lenne, azért azt kétlem. Egyes intézkedések „mellékhatásaként” azonban jelentkezhet a probléma, ami egyes vidéki egyetemek szempontjából még jó is lehet, azonban a fővárosi intézményekéből már nem annyira. A hallgatói érdekek viszont ebben az esetben is sérülnek, hisz szűkülhet az intézményválasztás lehetősége.

– Némi ellentmondást sugall, hogy egy uniós vállalás szerint hosszútávon a felsőfokú végzettséggel rendelkezők számának növelését vállalta a kormány, miközben a most elfogadott koncepció éppen az ellentétét hozza már rövidtávon.

– Ezt én sem értem. Ennek a megoldását bízzuk a döntéshozókra. Az EU2020 stratégia szerint 2020-ra a 30-34 éves korosztály 40 százalékának kellene harmadfokú (felsőfokú) végzettséggel rendelkeznie. Magyarország ebből korábban 30,3 százalékot vállalt, de elképzelhető, hogy ezt sem tudjuk teljesíteni, ha a korábban tárgyalt intézkedési javaslatok megvalósulnak.

Aschenbrenner Sándor

A nyitókép innen

• Cimkék:
höok felsőoktatás változások hoffmann rózsa

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére