Csak még egy apró dózis...

Miért lesznek drogfüggők a sztárok?

Ismét meghalt egy kivételesen tehetséges ember.

Egy hiperérzékeny nő, olyan hanggal, amilyet kevés ember kap ajándékba az Istentől. De miért? Bedarálta a sóbiznisz és a közönség elvárásai? Vagy kontrollvesztő, gyenge jellem volt, aki nem tudott megbirkózni a problémáival? Nekünk miért sikerül, neki miért nem ment? Van felelős? A menedzser, a díler, az apa, a kollégák? Vagy egyes-egyedül ő, aki túlvágta magát?

Összeszedtük mik azok a lelki és érzelmi terhek, a sztár-szerepből adódó személyiségproblémák, amelyek folyományaként tényleg a kábítószer és az alkohol tűnhet a legjobb megoldásnak.
 

Önmegvalósítás és rockandroll szerep

Kezdjük talán azzal az indokkal, amellyel nagyon sok alkotó ember (is) igazolja magának a drogfogyasztást. (Az egyszerűség kedvéért: drog az alkohol is!) A kreativitás és a tudatmódosítószerek kapcsolata évszázados hagyományokra nyúlik vissza, és rengeteg beszámolót olvashatunk a művészet minden területéről, hogy egyes szerek hogyan fokozhatják az alkotó energiákat. Elsősorban az asszociációk fellazulásáról, az alternatív valóságérzékelésről, és drogfajtától függően egyéb, kreatív szinten hasznosnak tűnő tudatállapot-kísérletekről van szó. A drogfogyasztás tehát bizonyos szintig az önmegvalósítás és az önkifejezés része is lehet, bár már Charles Baudelaire, XIX. századi francia szimbolista költő is leírta: ha valaki elkezd kábítószereket használni, hogy jobban tudjon alkotni, előbb-utóbb képtelen lesz nélkülük megmozdulni.

A speciális, előadóművészi-alkotói attitüd és az ötvenes években megszülető rockandroll-szerep az alkotói kísérletezésen túl szinte normává tette az önpusztítást. Bizonyos drogok fogyasztása ellenkulturális jelképiséggel bírt, hozzátartozott a szerephez és a lázadó életérzés kifejezéséhez (elég csak az LSD-re, a marihuánára, egyes alkotóknál a heroinra gondolnunk). A hatvanas-hetvenes években az ellenkulturális-ikon, a lázadó rockandroller szerepe égett rá a hírhedt 27-esek klubjának legtöbb tagjára is. A közönség kenyeret, cirkuszt, és önpusztító példaképet akart, a tragédia pedig az, hogy ezek az alkotók a személyiségük részéve tették az elvárt szerepet. És persze előbb-utóbb belehaltak.

Ezt nem tanítják az iskolában

A függőségekkel foglalkozó szakemberek szerint a drogfogyasztás bizonyos esetekben megoldási stratégia is. A szorongásoldás, a konfliktusfeloldás, a problémamegoldás útja, ha jól berúgunk vagy telibelőjük a hálózatot. Képzeljük el, hogy hirtelen olyan élethelyzetben találjuk magunkat, amire nincs megoldási stratégiánk. Nem tanítottak meg rá a szüleink, nem tanultuk meg az iskolában, nem tudunk segítséget kérni a barátainktól. A média nyilvánossága előtt zajló magánélet pont egy ilyen helyzet.

Mindennapi stresszkezelés
 

Sokunknak az is nehézséget okoz, hogy a saját, mindennapi munkahelyi, kapcsolati, és személyes kis problémáinkat kezeljük. Képzeld el, hogy hirtelen minden megváltozik. Hirtelen nagyon sok embert érdekelni kezd az, amit csinálsz. Nincs privát életed. Akár akarod, akár nem. A legapróbb botlásodat is figyelik más emberek, akiknek ez a munkájuk, ebből élnek, hogy árgus szemekkel néznek és megítélnek.

Milyen érzés lenne? Te hogy kezelnéd, hogy állandóan menekülnöd kell?  Hogy kezelnéd azt, hogy pofátlan figurák bemásznak a vécédbe is egy jó fotóért? Hogyan kezelnéd azt, hogy állandóan, minden emberi gyengeséged miatt ítélkeznek feletted? Pedig csak abban vagy más, hogy tehetséges vagy. Nehezített pályán mozogsz, és nincs hova fordulnod.
 

Még egy apró dózis, múlik a neurózis

Szinte közhely, hogy a sóbiznisz tele van hiénákkal, a tehetségre rácsatlakozó ilyen-olyan szakemberekkel, akik pusztán a terméket látják egy-egy jobb sorsra érdemes művészben. Az életforma és a felfokozott alkotói állapot miatt halmozottan stresszes, feszült, az elvárások hálójába gabalyodott énekes, dalszerző, balettáncos vagy kőfaragó pedig ahhoz nyúl ami a legegyszerűbb. Ami azonnali megoldást kínál, ami feledteti a problémákat, ami elviselhetővé tudja tenni ezt a mókuskereket, amiben csak kivételesen erős személyiségek tudnak tisztán megmaradni.

Az egy félreértés, hogy a kábítószerek rosszak. A kábítószerek kezdetben nagyon kellemes élményeket adnak, különben nem használnánk őket. Az alkohol zsongít, stresszoldó és önbizalomnövelő, a marihuána ellazít és fokozza az érzékek érzékenységét, a kokain és az amfetamin felpörget, önbizalmat ad, a heroin pedig az anyaméh biztonságát kínálja és a Konkrét Földi Mennyországot. Aztán a rengeteg bogyó, gyógyszer, folyadék. Mindenre van megoldás. És mindez ott van karnyújtásnyira, ráaadásul a sztárnak még annyit sem kell tenni, mint az egyszerű halandónak, akinek állandóan kajtatnia kell a díler után.

Te vagy a király!

Ami a legdrámaibb ezekben a sorsokban, az a valóságellenőrzés tökéletes hiánya. A különleges tehetség ugyanis a showbizniszben ritkán párosul kulönleges felelősségérzettel, sokkal gyakoribb a különleges felelőtlenség. A sztárszerepből fakadóan – és itt lép be iszonyú erővel a szűkebb és tágabb környezet felelőssége is – könnyen kialakul a csalhatatlanság, a „majd én tudom” attitüdje. "Én megtehetem".

Mindenki tudja például, hogy a heroin halálos méreg. Függőséget okoz, bármikor túladagolható és megeszi a lelket. Kivéve az enyémet. Mindenki belehal, de én meg tudok állni, én csak annyit nyomok, amennyi feltétlenül kell. A következő lemezhez, ahhoz, hogy ki tudjak menni a színpadra, ahhoz, hogy el tudjak aludni. A heroin behelyettesíthető alkoholra, nyugtatóra, kokainra. A környezetet pedig ez nem érdekli, mert más pályán mozognak. Nekik megvan a saját életük. Amy Winehouse-nak, és rengeteg sorstársának nincs.

Ahelyett, hogy megítélnénk az ő bűneit, életformáját, gyengeségeit, gondoljunk arra, amit kaptunk tőle. És egy pillanatra próbáljuk meg elképzelni, hogy ő is ember volt, gyengeségekkel, vágyakkal, tehetetlenséggel és kudarcokkal. Nem sztár, nem önpusztító, tehetetlen zseni – hanem a testvérünk. Éppen ezért maximális empátiát és szeretetet érdemel. Bár nyilván inkább addig lett volna szüksége rá, amíg életben volt.
Az Úr legyen irgalmas az ő lelkéhez.
És persze azokéhoz is, akik még élnek.

Kubiszyn Viktor

• Cimkék:
amy winehouse sztár rehab függőség alkohol drog

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére