„Az vesse az első követ, aki bűntelen Hollywoodban”

Sherlock Holmes: drogfüggőből vallásos

A 2009-ben nagy sikert aratott első rész után Magyarországon is sokan várják a ma bemutatásra kerülő Sherlock Holmes-film második részét, ami nem is csoda, hiszen Guy Ritchie sajátos humorral és a rá jellemző dinamikus képalkotási móddal gyakorlatilag újraértelmezte a Baker Street-i történeteket, Sherlock Holmes szerepét pedig mintha Robert Downey Jr. személyiségére írták volna. A filmben és az eredeti regényben is a zseniális nyomozó – aki egyszerre van birtokában mind a szakmájához szükséges tudományos ismereteknek, mind annak a megfoghatatlan, mondhatni isteni intuíciónak, ami utánozhatatlanná teszi karakterét – valójában kemény drogfüggő: ha éppen nincs munkája, akkor a „semmi” kitöltésére, a depresszió és a tétlenség kivédése érdekében nyúl a morfiumhoz.

Ha meg éppen nyomoz, akkor a kellő kreativitás és pörgésszám megszerzésére hivatkozva kokainozik. (Ezek a kábítószerek egyébként a 19. században legális drogoknak számítottak, csakúgy, mint a dohányzás és az alkohol, káros hatásukat kevéssé ismerték.) Guy Ritchie nyomozója ráadásul még a korabeli boksznak – mai értelemben véve inkább ketrecharcnak – is nagy rajongója, s nemcsak kívülről nézi a küzdelmeket, hanem maga is gyakran beszáll a ringbe, s Watson nevében fogad is saját győzelmére.

A nyomozót alakító, ötvenedik életéve felé közelítő Robert Downey Jr. mintha egy idő óta ugyanezt a karaktert hozná (Szólista, Vasember 1–2, Holmes 1–2). A tékozló fiúét, aki két marokkal szórja szét a tehetségét, aki jóval többre hivatott, mint amit magából ki tud hozni. Olyan karakterről, aki magánemberként nem tudja elhordozni saját képességei súlyát, ám elég intelligens ahhoz, hogy ezt felismerve megpróbáljon változtatni életén.

Hollywoodi aranykalitka

Robert Downey Jr.-t nem véletlenül találják meg ezek a szerepek, hiszen Hollywood egykori ifjú reménysége is hasonló utat járt be élete során. A kis Robert számára Hollywood az otthont jelentette, családjában, ahová csak nézett, színészeket, rendezőket, táncosokat és írókat talált. Nem csoda hát, ha alig háromévesen már felfedezték képességeit, amelyek nemcsak a színjátszás, hanem a tánc és a zene területén is megmutatkoztak. Apja saját rendezésében készült filmjeiben már ötéves korától szerepeltette a fiát (Bob Downey néven), és úgy tűnt, a gyereknek nemcsak tehetsége, hanem kedve is van a forgatáshoz. Ilyen alapozással mindenki számára egyértelmű volt, hogy a Downey-gyereknek egyenes az útja a világsikerhez, és előre számlázható neki egy-két Oscar. És Robert Downey Junior – legalábbis egy darabig – nem okozott csalódást sem a papának, sem a szakmának.

A nagy áttörést a Nullánál is kevesebb (Less than zero) című filmdrámában nyújtott alakítása hozta meg az akkor alig huszonkét éves fiúnak. (Ezt az 1987-es filmet a magyar nézők csak a rendszerváltást követően, Fagypont alatt címmel láthatták, az Amerikai Psychót is jegyző Bret Easton Ellis debütregényét pedig másfél évtizedes késéssel, 1999-ben adták ki nálunk.) Downey-t ekkor az egyik legnagyobb reménységnek tartották a filmszakmában, és néhány éven belül Oscar-díjra jelölték Chaplin megformálásáért Richard Attenborough életrajzi filmjében (1992).

Downey és Gibson. „Megtettem, és működik”. Kép innen.

Ám valójában ekkor már elkezdődött Downey mélyrepülése. A kilencvenes években, bár folyamatosan filmvásznon volt, a sajtó sokkal többet foglalkozott botrányaival, mint alakításaival. Mintha a Nullánál is kevesebb után nem a saját, hanem a főszereplő züllött életét élte volna tovább. Alig néhány év alatt kemény drog- és alkoholfüggő lett, kétes ügyei miatt többször megjárta Amerika börtöneit, s a kényszergyógykezeléstől csak családja pénze és befolyása mentette meg.

Kiállt rasszista barátjáért

A zseniális tehetségű színész közel két évtizeden keresztül próbálta napi kábítószeradagját feledhető filmek forgatásával megszerezni, nemegyszer éjszakázott az utcán, ébredt börtönben, vagy tért magához ambulancián. Saját bevallása szerint van néhány film, amelynek stáblistáján csodálkozva fedezi fel a saját nevét, mert egyáltalán nem emlékszik a forgatásra. Hollywood (ekkor már kevésbé ifjú) reménysége az ezredforduló táján azonban visszatalált a normális emberi élethez, és hosszú, kitartó munkával leszokott a kábítószerről és az alkoholról. Az elvonók mellett elsősorban lelkileg kellett megerősödnie, és ebben saját bevallása szerint a vallás, a spirituális élmények és a meditáció is segítették.

Már a drogelvonó intézetekben is kapcsolatba került a kereszténységgel, de valójában színészbarátja, a katolikus Mel Gibson húzta ki a bajból. Downey többször hangoztatta, hogy Gibson volt az egyetlen, aki mellette állt, amikor élete mélypontra futott: nemcsak munkát adott neki, hanem még a házába is befogadta, fizette a biztosítását, és visszaadta a hitét. „Azt mondta, ne adjam fel a reményt, és arra biztatott, hogy találjam meg a saját hitemet” – tett tanúbizonyságot barátjáról a nagy nyilvánosság előtt nemrégiben, az American Cinematheque díjátadó ceremóniáján, amikor arra kérte Hollywoodot, bocsássanak meg a rasszista megnyilatkozásai miatt feketelistára került Gibsonnak.

Beszédében elmondta, hogy Gibson tanította meg szembenézni a bűneivel, ő mutatta meg neki, mit jelent a felelősségvállalás, s azt ígérte, hogy ha képes az alázatra, akkor az élete új értemet nyer. „Megtettem, és működik” – vallotta meg Downey, majd Gibsont ahhoz a bűnös(nő)höz hasonlította, akire az vetheti az első követ, aki bűntelen Hollywoodban. „Arra kérlek benneteket, hogy bocsássátok meg a barátomnak az ő vétkeit” – utalt Downey a Miatyánk szövegére a díjkiosztón, hangsúlyozva ezzel Gibson keresztény hátterét.

A tékozló fiú visszatér

Robert Downey Jr. The Album című CD-je kapcsán – melyen több vallásos jellegű számot is énekel – a The New York Times-nak adott interjújában is utal arra, hogy élete során többször megmentette már a katolicizmus. Mindezek ellenére ugyanebben a cikkben zsidó-buddhistának vallja magát: a zsidó és a buddhista vallás gyökereinek azonosságát valló hit igen közkedvelt az amerikai művészvilágban. A színész anyai ágon ugyanis zsidónak vallhatja magát, így valószínűleg nem ismeretlenek előtte a zsidó vallás törvényei és maga a Biblia sem.

Fiatalabb korában Krisna-tanokat vallott, majd a drogelvonókon mélyebben megismerhette a Biblia tanításait. A függőségből való kilábalásában azonban nemcsak a Szentírás és az önismereti kurzusok segítették, hanem az a kemény fizikai és lelki tréning is, amit a jóga és a Wing Chun Kung Fu edzések jelentettek számára. A kungfun keresztül ismerte meg a buddhizmus tanait, s így talált rá arra a kevert vallásosságra, amely visszasegítette a filmvászonra Hollywood tékozló fiúját.

Miklya Luzsányi Mónika

A nyitókép innen.

• Cimkék:
sherlock holmes robert downey jr. guy ritchie mel gibson film

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére