Egyház
2011-11-05 11:30:00
Miklós Imre: „Jobb nekünk egy vallásos cigány, mint aki nem vallásos, de nem dolgozik”Romák evangelistái a hatalom viharaiban
A Magyarországi Szabadkeresztyén Gyülekezet nem került az elismert egyházak közé. Meghatározásuk szerint az apostoli kor keresztyén gyülekezeti és egyéni életgyakorlatát akarják követni. A 80-as évektől romákat pásztorolnak.
A konzervatív újprotestáns alapokon nyugvó Szabadkeresztyén Gyülekezet hitvallásában kiemeli a Szent Szellem munkáját. Hiszik, hogy minden újjászületett hívőben a Szent Szellem benne lakik. Bibliai látásuk szerint szükség van ezenkívül arra, hogy a hívő betöltekezzen Szent Szellemmel (a XX. század első évtizedeinek teológiai polémiáit követően a Szentlélek helyett ezt az elnevezést használják az isteni személyre, amiben követi őket számos újprotestáns közösség), részesüljön a Szent Szellem természetfölötti erejében és ajándékaiban (nyelveken szólás, prófétálás, hit, gyógyítások ajándékai stb. …).
Kezdetben, karizmák nélkül
A köztudatban karizmatikus felekezetként nyilvántartott Szabadkeresztyén Gyülekezet kezdetben nem karizmatikus közösségként működött. A felekezet a kialakulását az 1920-as évekre Sándor János Debrecen-környéki missziós tevékenységéig vezeti vissza. Valójában ez a csoport, illetve később a gyülekezet a Keresztyén Testvérgyülekezethez tartozott az 1960-as évek második feléig. A Szabadkeresztyén Gyülekezet létrejöttének előzményei a második világháború éveire tehetők. Budapesten Mézes Zsigmond köré egy egyetemista keresztény baráti társaság szerveződött az 1940-es évek elején.
A második világháború befejezése után a csoport magja a Bethesda kórházban gyűlt össze. Másfél év múlva a kedd esti evangelizációs és tanító alkalmon már 300-350 fő jelent meg. A belügy az 1940-es évek végén válaszút elé állította őket. Amennyiben Bethánia jellegű csoportosulásként definiálják magukat, akkor olvadjanak be a református egyház keretébe, vagy szűntessék be működésüket. Szabadegyházi csoportként azonban folytathatják tovább kedd esti összejöveteleiket.
Bereczky Albert református püspök nem egyezett bele, hogy úgynevezett aliánsz közösségként (azaz bármely vallás irányába nyitott) működjenek a református egyház keretein belül. Mézesék végül a református egyházból való kiválást választották, és 1950-ben felvették a Szabadkeresztyén Gyülekezet nevet. Még ugyanebben az évben a Magyarországi Szabadegyházak Szövetségének tagja lett a felekezet.
Megújulás és romaevangelizáció
A fővárosi Szabadkeresztyén Gyülekezet az 1960-as évek közepétől egészen 1973-ig a konfliktusok sorát élte át. Következtében a gyülekezeti mag 30-50 főre csökkent Budapesten. Országos taglétszámuk azért nem csökkent lényegesen, mert a Marozsán János vezette szabadkeresztyének közössége 1974-ben karizmatikus megújuláson ment keresztül. Erősödött a felekezet mozgalmi karaktere. Eredményeként 1974-ben Szabolcs-Szatmár megyében Kölcse és Uszka környékén Kopasz Jenő vezetésével elindult a szabadkeresztyén cigánymisszió. A pártállami időszakban erre azért volt lehetőség, mert az állami szervek ekkor már „hallgatólagosan engedték” az evangelizációs tevékenységet a kallódó fiatalok és a cigányság körében.
A döntés reálpolitikai hátterét Miklós Imre államtitkár 1980. december 9-én az Állami Egyházügyi Hivatalban megtartott értekezleten elhangzott hozzászólásából érthetjük meg leginkább. „Sokszor merült fel már a cigánymisszió. (…) A társadalom valódi érdeke szempontjából ez nem káros. Miért? Jobb lenne, ha mi érnénk el ezen a téren eredményeket. De nem tudunk eredményt elérni. Akkor hagyjuk őket a sorsukra? Vagy pedig esetleg az egyházak érjék el, hogy egy-egy cigánycsaládból menjen el valaki dolgozni, a gyerek járjon iskolába, az erkölcstelen életmódot erkölcsössel váltsák fel. A társadalom érdeke nyilván ez utóbbit kívánja. Még mindig jobb nekünk egy vallásos cigány, mint aki ugyan nem vallásos, de nem dolgozik és randalírozik. Nekem ez a véleményem még akkor is, ha nem feladatom, hogy buzdítsam az egyházakat a cigányokkal való foglalkozásra.” A szabadkeresztyének missziós sikereit tükrözi, hogy Kopasz Jenő uszkai tevékenységéről a Magyar Rádió is beszámolt 1980-ban.
1979-ben kérték az állami elismerésüket, de a Magyarországi Szabadegyházak Tanácsa nem támogatta kérésük gyors teljesítését. Állami elismerésükre a rendszerváltozásig várniuk kellett. Ellenben a fővárosi gyülekezetük 1980-as években saját helyiséghez jutott a Szugló utcában.
Mai való
A felekezetnek jelenleg 1,5-2,5 ezer tagja lehet. Többségük Budapesten, Pest, Borsod-Abaúj-Zemplén, Szabolcs-Szatmár-Bereg, illetve Hajdú-Bihar megyében él. A szabadkeresztyének több alapítványt támogatnak. A Grace Ministires Alapítvány tevékenységi körébe a „Kicserélt élet” konferenciák, illetve a lelkigondozói tanfolyamok megszervezése található. A fővárosi szabadkeresztyén gyülekezet 1994-ben szervezte meg a másfél éves levelező bibliaiskoláját Búzamag Gyülekezeti Munkásképző Bibliaiskola néven, amelyen más felekezetekhez tartozók is részt vesznek.
A Magyarországi Szabadkeresztyén Gyülekezet szintén nem került be 2011 júliusában a 14 elismert egyház közé. A Heti Világgazdaság azon vallási közösségek közé sorolta 2011 októberében, amelynek esélye van az állami elismerés megszerzésére. A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának elnöksége 2011 szeptemberében kiadott nyilatkozatában támogatta a felekezet állami elismerésének gondolatát.
zdr
|
További cikkek
|
Egyháztörvény
|
|
|
|
