Az utolsó hercegprímás

Mindszenty: aki legyőzetve győzött

A Vas megyei Csehimindszenten született 1892 tavaszán, eredetileg Pehm Józsefnek hívták. A szombathelyi székesegyházban szentelte pappá 1915-ben Mikes János püspök, aki négy évvel később megbízta a zalaegerszegi plébánia vezetésével. A világi híveket egyre inkább bevonta a plébánia munkába. Szigorú ember volt: gyakorta előfordult, hogy a szentmise kezdetekor bezáratta a templom ajtaját: időben kell érkezni, aki késik, az ne zavarja a szentmisét.

Püspöki díszben a börtönbe

Bár a visszaemlékezéseiben azt írja, hogy kimondott politikai szerepet ezekben az években nem vállalt, a tanácsköztársaság utáni időszakban ő volt a Keresztény Párt megyei elnöke. Nem egészen két héttel a német megszállás előtt, 1944. március 4-én nevezte ki XII. Piusz pápa Mindszenty veszprémi érsekké. A negyedszázados plébánosi munkát Zalaegerszegen hagyva, Veszprémbe költözött: az 52. születésnapján érkezett a városba, előtte azonban még, március 25-én, az esztergomi bazilikában püspökké szentelte Serédi Jusztinián hercegprímás.

Püspöki jelmondatául Mindszenty ezt választotta: Devictus vincit – legyőzetve győz. Ő fogalmazta meg azt a Szálasi-kormánynak címzett 1944. október utolsó napján átadott memorandumot, amelyben az ország pusztítása a zsidóüldözés ellen tiltakoztak a dunántúli püspökök. Két héttel később letartoztatták. Mindszenty püspöki díszben, kispapjai kíséretében, gyalog vonult a püspöki palotából a börtönbe: elől rendőrautó, utána a püspök, őt követve a kispapok, és az utca ablakaiban csodálkozó emberek. A járdán is akadtak persze nézelődök. Sőt, többen térden állva kértek a püspöktől áldást – Mindszenty pedig, némán osztotta az áldást. A dunántúli hadműveletek okán Mindszentyt átvitték Sopronkőhidára, ahol többek között együtt raboskodott Bajcsy-Zsilinszky Endrével és Rajk Lászlóval.

Az utolsó hercegprímás

1945 tavaszán tért vissza székvárosába, de ősszel már tovább is ment Esztergomba: az elhunyt Serédi bíboros utódjául Mindszentyt nevezte ki a pápa. Az évek során egyre többen lettek, akik önmagunknak tulajdonították Mindszenty személyének az előtérbe helyezését.

Mindszenty lett az esztergomi érsek és a hercegprímás – e tisztében az utolsó, mert a pápa 1951-ben megtiltotta a főpapok világi címeinek használatát és ezért a magyar hercegprímásból is „csak” prímás lett –, néhány hónappal később pedig a bíborosi kalapot is megkapta. Az Ideiglenes Nemzeti Kormány miniszterelnöke, Dálnoki Miklós Béla levélben köszöntötte az új esztergomi érseket, amelyre Mindszenty ezt válaszolta: „Meleg gratulációját hálásan köszönöm. Az ország első közjogi méltósága hazája rendelkezésére áll.” Sokan ezt úgy értelmezték, hogy Mindszenty önmagát tekinti államfőnek – 1946 februárjáig ugyanis, nem volt államfője, ezt a jogkört a Nemzeti Főtanács gyakorolta.

A Horthy-féle törvényhozási reform, amelynek során az 1920-as években a nemzetgyűlés helyett ismét kétkamarás országgyűlés hozta a törvényeket, értelmében új zászlósurak kinevezésére addig nem kerül sor, ameddig a királyi trón üres. A Mindszenty elleni vádak egyike is ez volt: zászlósúrként a Habsburg Ottót akarta trónra ültetni.

Rákosiék döntöttek és 1948 decemberében, Esztergomban letartoztatták Mindszentyt, a bíróság pedig életfogytiglanra ítélte. Évek múlva azonban, betegsége miatt, a börtönből Püspökszentlászlóra szállították és házi őrizetbe helyezték. Innen került azután Felsőpeténybe, ahonnan 1956. október 30-án Pálinkás – eredeti nevén Pallavicini őrgróf – Antal őrnagy vezette csapat előbb Rétságra, majd a fővárosba vitte a hercegprímást, aki eltávolította a kommunistákkal együttműködő papokat, rádióbeszédet mondott és küldöttségeket fogadott. Az Országházból 1956. november 4-én, szovjet tankok között kísérte át Mindszentyt Nagy Kálmán alezredes az amerikai követségre.

15 évet töltött az amerikai követségen: Magyarországon is volt meg nem is, hiszen maga az épület a Szabadság téren van, de területenkívüliséget élvez. Mindszenty rab is volt meg nem is, hiszen nem volt letartóztatva, de nem hagyhatta el az épületet. Mindszentyt az amerikai kormány politikai menekültnek tekintette és kijelentette, hogy a hercegprímás addig maradhat a követségen, ameddig akar – akkor még senki nem gondolta, hogy másfél évtizedig időzik ott.

A távozás

Jelenléte a követségen elsősorban a magyar kormányzatnak okozott problémát, különösen az első időszakban, amikor Mindszenty aktív érsekként tevékenykedet és különböző utasításokat adott a papjainak. Az amerikaiak is kezdték finoman jelezni: a „Mindszenty-problémát” jó lenne végre megoldani.

Ebben a helyzetben igen nagy nyomás nehezedett a pápára, VI. Pálra: megállapodás a kommunista kormánnyal, némi engedményt téve, és rendezni az egyház ügyeit, vagy Mindszenty? A pápa az előbbit választotta és hosszú tárgyalás eredményeként Mindszenty távozott a követségről – az Egyesült Államok akkori elnöke, Nixon is azt javasolta, hogy Mindszenty törődjön bele a sorsába, és hagyja el a követséget –, és szentszéki diplomata útlevéllel a zsebében az országot is elhagyta. Előbb persze, a Népköztársaság Elnöki Tanácsa elengedte a büntetésének hátralévő részét. Amikor a bécsi nunciatúra diplomáciai rendszámúja autójával elhagyták a fővárost, egy útjelző táblánál, amelyen az „Esztergom” felírat volt olvasható, Mindszenty fanyarul megjegyezte: „Ez nem nekem szól…”

Rómában a pápa fogadta a magyar bíborost, levéve és Mindszentynek adva a saját mellkeresztjét és gyűrűjét. Három évvel később pedig, ismételten a magyar kormány nyomásának engedve, VI. Pál megüresedettnek nyilvánította az esztergomi érseki széket. Tény azonban, hogy a pápa ugyanakkor megígérte Mindszentynek: ameddig a bíboros él, nem nevez ki új esztergomi érseket. Mindszentyt a nyugállományba helyezésével – amit az élete végig nem fogadott el – kapcsolatban, a legjobban az szomorította el, hogy a pápa azt a letartóztatásának 25. évfordulóján közölte vele.

Simon F. Nándor

• Cimkék:
Mindszenty József Pehm bíboros hercegprímás

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére