A társadalom felsőbb rétegeitől megvetést és gúnyt kaptak

Keresztény harcosok klubja

Az Üdvhadsereget (The Salvation Army) William Booth (1829-1912) metodista lelkész alapította Angliában. Booth szilárdan hitte, hogy a keresztény szolidaritás szerves része a szociális igazságtalanság és a nyomorúság elleni harc. Személyes tapasztalatai motiválták, hiszen fiatalemberként zálogkölcsönzőben dolgozott, ahol a városi munkásság tömegesen elszegényedett része vívta mindennapi harcát az életben maradásért.

Külvárosi szolgálat

Metodista lelkészként feleségével Catherine Mumforddal prédikációs körutakat szervezett Angliában, hogy felrázza kortársai lelkiismeretét. 1865-ben London külvárosában felfigyelt néhány utcai evangélista szolgálatára, és megalapította velük a Kelet-Londoni Keresztény Missziót, amelynek nevét 1878-ban tartott konferenciájukon változtatták Üdvhadseregre. Különlegességük az volt, hogy katonai terminológiát, katonai egyenruhát és fegyelmet alkalmaztak a „bűn elleni harcukban”. A társadalom felsőbb rétegeitől megvetést és gúnyt kaptak, mégis gyorsan növekedett mozgalmuk. Az éheseknek enni, a hajléktalanoknak szállást adtak.

Szociális foglalkoztatókat üzemeltettek, és mezőgazdasági tanfolyamokat tartottak. A gyárosokat emberibb munkakörülmények megteremtésére ösztönözték, illetve az egészségügyi programjukkal korszerűbb életviszonyok megteremtéséért küzdöttek. 1880-ban az Üdvhadsereg első külföldi missziója az Egyesült Államokban alakult meg. Nem sokkal halála előtt Booth így foglalta össze nézeteit: „Amíg a nők sírnak, mint most, harcolni fogok. Amíg a kisgyermekek éhesen szaladgálnak, mint most, harcolni fogok. Ameddig emberek börtönben vannak, harcolni fogok. Ameddig csak egy lélek is Isten világossága nélkül sötétben van, harcolni fogok. Életem végéig harcolni fogok.”

Harc a nyomor ellen

Az alapító halálakor 58 országban tevékenykedett az Üdvhadsereg. Jelenleg a világ 117 országában több mint másfél millió tagjuk van, köztük 26 ezer kiképzett tiszt és több mint 107 ezer alkalmazott. Az Üdvhadsereg magyarországi megalapítására az első kezdeményező lépéseket Csopják Gábor tette, aki 1922 végén és 1923 elején Csatakiáltás címmel lapot adott ki. Az általa vezetett mozgalom igyekezet felvenni a kapcsolatot az Üdvhadsereg londoni és berlini központjával. A központ azonban Frederic Rothstein ezredest bízta meg a magyarországi szervezéssel, aki 1924-ben a londoni központ utasítására Budapestre telepedett le.

1925-ben létrehozták az első szegénykonyhát, majd 1929-ben Budapesten egy 300 ágyas menhelyet. Iszákosmentő állomásuk is fontos szociális missziót töltött be. 1937-ben ismét megpróbálták kiterjeszteni a tevékenységüket vidékre. Másrészt azt szerették volna elérni, hogy hivatalosan ne szektának, hanem társadalmi egyesülésnek tekintsék őket. Ezzel azt sikerült elérniük, hogy Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter 1939-es szektákat betiltó rendelete rájuk kezdetben nem volt érvényes. 1941. július 1-jén mégis betiltották a szervezetet. Erős angolszász kapcsolataik miatt a betiltásukat sikerült átmenetileg hatálytalanítani, de 1943. tavaszán ismét veszélybe került a szabad vallásgyakorlatuk. Ekkor valóban betiltották istentiszteleteiket.

Az Üdvhadsereg a második világháborút követően alapító tagja volt a Magyarországi Szabadegyházak Szövetségének. Tevékenységüket befolyásolta, hogy a tisztek és a katonák közül sokan meghaltak a háborúban, vagy hadifogságba kerültek. A megmaradt néhány személy igyekezett új hadosztályokat létesíteni. Az államosítások azonban ellehetetlenítették magyarországi tevékenységüket. A hatóságok 1949 nyarán a közegészségügyi, szociális és köztisztasági szabályok be nem tartása címén megszüntették az Üdvhadsereg budapesti, VIII. kerület Dobozi utca 29. szám alatti férfi és a VIII. kerület Szerdahelyi utca 17. szám alatt található női otthonait.

Második diktatúra, másodjára is betiltva

Az egyház második, magyarországi betiltását 1950-ben a Honvédelmi Minisztérium is szorgalmazta a felekezet pacifista nézetei miatt. Az Üdvhadsereg elleni támadások 1950-ben tovább folytatódtak. A felekezet VIII. kerület Rákóczi út 63. szám alatti összejövetelei ellen a kerületi pártbizottsághoz több „panasz” érkezett, ezért felmerült az Üdvhadsereg működési engedélyének bevonása. A szervezet végül 1950-ben szüntette meg a tevékenységét.

Az Üdvhadsereg 1990-ben kezdte újra Magyarországon a szociális tevékenységét. Az állam visszaadta a Dobozi utcai férfi otthont a Józsefvárosban. Rövidesen létrejöttek az első gyülekezeteik is a fővárosban, illetve Debrecenben és Gyöngyösön alakult még gyülekezetük az elmúlt két évtizedben. 1994-ben pedig anyaotthont nyitottak bántalmazott nők és gyermekeik részére, majd három évvel később rehabilitációs női otthont hoztak létre. Az Üdvhadsereg is széles körű felekezetközi kapcsolatokkal rendelkezik. Tagjai a Magyar Evangéliumi Szövetségnek, illetve az Evangéliumi Szabadegyházak Szövetségének. Továbbá együttműködnek a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsával.

zdr

• Cimkék:
Üdvhadsereg Salvation Army szolidaritás nyomor szegénység

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére