Egyház
2011-02-18 16:37:00
„Istenben bízunk - mindenki más készpénzben fizet”Amerikai elnökök fehérre meszelve
Papíron minden amerikai elnök hívő keresztény volt, de a valóság gyakran felülírta ezt az elkötelezettséget. A határtalan hit határai főleg a háborús helyzetekben rajzolódnak ki.
"Magától értetődőnek tartjuk azokat az igazságokat, hogy minden ember egyenlőként teremtetett, az embert teremtője olyan elidegeníthetetlen jogokkal ruházta fel, amelyekről le nem mondhat, s ezek közé a jogok közé tartozik a jog az élethez és a szabadsághoz, valamint a jog a boldogságra való törekvésre. Ezeknek a jogoknak a biztosítására az emberek kormányzatokat létesítenek, amelyeknek törvényes hatalma a kormányzottak beleegyezésén nyugszik", olvasható az 1776 július negyedikén publikált Amerikai Függetlenségi Nyilatkozatban.
Ezt a praktikus kormányzási módszert a világ legrégebbi, ma is érvényben lévő alkotmányában rögzítették 1789-ben. Abban ezt olvashatjuk az ország vezetőjéről: "A végrehajtó hatalom az Amerikai Egyesült Államok elnökét illeti." Az Egyesült Államok alkotmánya a demokráciákban páratlan jogkörrel ruházza fel az elnököt: egy személyben államfő, kormányfő és a fegyveres erők főparancsnoka. Hatalmát egyedül a Kongresszus (törvényhozás) és a Legfelső Bíróság (igazságszolgáltatás) ellensúlyozza. Az elnök egyszerre szimbólum, közvetítő, és a hatalomgyakorlás egyszemélyi idolja.
Bár a transzcendencia nem jelenik meg a kormányzás praktikumában, de a személyét körülvevő aura, a feladatkör felelőssége mintegy kivonja őt a hétköznapi emberek világából. Bizonyos körökben „az amerikai elnök” szinte szakrális személynek tartják, hisz gyakorlatilag az egész világra kiható döntésekért felel. Az amerikai elnökök többsége az alapító atyáktól eredeztetett WASP értékrendet tekintette irányadónak (White, Anglo-Saxon, Protestant, vagyis Fehér, Angolszász, Protestáns), identitását tekintve ilyen értelemben az afro-amerikai Obama az első kivétel. Érdekesség, hogy egyik első éles megmérettetését még elnökjelöltként (John McCain-nel szemben) az egyik leghíresebb amerikai prédikátor, Rick Warren tiszteletes moderálta - és főként hitbeli kérdésekről volt szó.
A politikai paletta hagyományos republikánus-demokrata felosztása spirituális szempontból csak az általánosságok mentén értelmezhető: eszerint az előbbiek konzervatívabbak, retorikájukban gyakrabban használják a Bibliai hivatkozásokat és értékrendet, míg ez a gyakorlati működés során lényegében elsikkad. A demokrata párti hozzáállás annyiban más, hogy a világi pragmatikum mentén kormányoz, míg a spiritualitást teljesen külön kezeli a napi gyakorlattól.
Külön érdekesség, hogy az ország eddigi egyetlen katolikus elnöke éppen a demokrata párti, tragikus sorsú John F. Kennedy volt. "Adjátok meg a császárnak ami a császáré, Istennek, ami az Istené", a szintén demokrata Jimmy Carter, egy interjúban, ezzel az igével jellmezte hitének és politikájának viszonyát. Carter a leghíresebb és leghitelesebb, vállaltan keresztény-evangélikus elnök, aki elkötelezett pacifistaként Nobel-békedíjat is kapott.
Isten áldja Amerikát, mindenkor
Az amerikai elnökök hivatalos hitéletét és gyakorlati munkásságát összehasonlítva felmerül a kérdés: mi lett volna, ha egyáltalán nem érinti meg őket Jézus? Az elvileg szigorú erkölcsi szabályok szerint élő kvékerek közé tartozott Richard Nixon, az USA eddigi első és utolsó elnöke, aki kénytelen volt lemondani hivataláról a Watergate-botrány miatt. A bulvársajtó címlapjain szexuális kalandjai miatt bérelt hellyel rendelkező Bill Clinton baptista volt, ahogy a történelem eddigi legpusztítóbb fegyverét, az atombombát bevető Harry S. Truman is.
A presbiteriánus Ronald Reagan „újjászületett keresztény”-ként határozta meg magát, de ez nem akadályozta meg abban, hogy támogassa a mudzsahedineket, bombázza Líbiát, és az egekig tornázza a fegyverkezési versenyt. A szintén presbiteriánus Eisenhower a kormányüléseket csendes áhítattal és imával kezdte, ennek ellenére töretlenül kiállt az atomfegyverek szükségessége mellett, („Atommal a békéért”, szól az kezdeményezésére alapított Nemzetközi Atomenergia-ügynökség jelmondata).
„In God We Trust” olvasható minden amerikai dollárbankón 1957 óta – vagyis „Istenben bízunk”. Ez mindent elárul arról, hogy az amerikai társadalom számára a hit mennyire a mindennapok része, ami sokszor profanizált formában is megjelenik. Az egyik legszellemesebb és továbbgondolásra érdemes aforizmát sok amerikai vegyesboltban megtalálhatjuk a pult fölé függesztve: „Istenben bízunk - mindenki más készpénzzel fizet.” Ez az amerikai elnökök hatalomgyakorlására is érvényes. A keresztény hit és a spiritualitás eddig mindegyik amerikai elnök politikai profiljának a része volt, a gyakorlat azonban mást mutat. Istenben bíznak, de a hadseregben azért jobban.
Az 59. Nemzeti Imareggelin Washingtonban Barack Obama, amerikai elnök személyes hitéletéről beszélt. 140 ország 3000 vezetője előtt tett bizonyságot a hitéről.
Obama azt mondja, az ima ad erőt és alázatot, hogy politikai feladatait ellássa. Számára az első és legfontosabb feladat az életben az Istennel való kapcsolat.
Az imareggelin Obama felszólította a jelenlévőket, hogy a Közel-Keletért és az egyiptomi békéért közösen imádkozzanak. Az elnök reményét fejezte ki, hogy hamarosan béke lesz Egyiptomban és jobb idők jönnek az ország életébe.
K.V.
|
További cikkek
|
Híres ember
|
|
|
|
