Az sem árt, ha menetközben végighallgatjuk egymást, mert esetleg kiderül, hogy a bibliai idézetünk nem passzol az adott helyzetre. Mint Józsué korában:

"Amikor Gelílótba értek, amely Kánaán földjén a Jordán mellett van, oltárt építettek ott, a Jordán mellett Rúben fiai, Gád fiai és a Manassé-törzs fele; egy feltűnően nagy oltárt. Izráel fiai azonban meghallották, hogy oltárt építettek Rúben fiai, Gád fiai és a Manassé-törzs fele Kánaán földjének a szélén, a Jordán mellett, Gelílótnál az izráeli oldalon. Amikor ezt Izráel fiai meghallották, összegyűlt Izráel fiainak egész közössége Silóban, hogy hadat indítsanak ellenük. Ekkor elküldték Izráel fiai Rúben fiaihoz, Gád fiaihoz és a Manassé-törzs feléhez Gileád földjére Eleázár pap fiát, Fineást, és vele együtt tíz vezető embert; nagycsaládonként egy-egy vezető embert Izráel valamennyi törzséből. Mindegyikük a maga nagycsaládjának a feje volt Izráel nemzetségei között. Amikor megérkeztek Rúben fiaihoz, Gád fiaihoz és a Manassé-törzs feléhez Gileád földjére, így beszéltek hozzájuk: Ezt üzeni az ÚR egész közössége: Micsoda hűtlenséget követtetek el Izráel Istene ellen, hogy máris elfordultatok az ÚRtól? Ti most az ÚR ellen lázadtatok azzal, hogy oltárt építettetek magatoknak! Nem elég, hogy Peór miatt bűnbe estünk, amelyből még meg sem tisztultunk máig sem, és amely miatt csapás érte az ÚR közösségét? Ti meg máris elfordultatok az ÚRtól? Pedig ha ti ma fellázadtok az ÚR ellen, holnap ő Izráel egész közösségére fog haragudni. Ha tisztátalan föld a ti birtokotok, jöjjetek át erre a földre, amely az ÚR birtoka: ahol az ÚR hajléka van, és legyen közöttünk a birtokotok. De az ÚR ellen ne lázadjatok fel, és ellenünk se lázadjatok azzal, hogy oltárt építetek magatoknak Istenünknek, az ÚRnak az oltárán kívül. Amikor Ákán, Zerah fia hűtlenül bánt a kiirtásra rendelt dolgokkal, Izráel egész közösségére haragudott meg az ÚR, és nemcsak az az egy ember pusztult el a bűn miatt! Ekkor megszólaltak Rúben fiai, Gád fiai és a Manassé-törzs fele, és így szóltak Izráel nemzetségfőihez: Tudja az ÚR, az erős Isten, az ÚR, az erős Isten, és tudja meg Izráel is, hogy lázadás, vagy az ÚR elleni hűtlenség-e ez?! Ha igen, úgy ne segítsen meg bennünket ezen a napon! Maga az ÚR vizsgálja meg, hogy azért építettünk-e oltárt, hogy elforduljunk az ÚRtól, és égőáldozatot meg ételáldozatot áldozzunk, vagy békeáldozatot mutassunk be rajta! Sőt inkább azért csináltuk ezt, mert attól tartunk, hogy holnap ezt mondják a ti fiaitok a mi fiainknak: Mit akartok ti az ÚRtól, Izráel Istenétől? Hiszen a Jordánt határrá tette az ÚR köztünk és köztetek, Rúben fiai és Gád fiai; nincs nektek közötök az ÚRhoz! Így a ti fiaitok lesznek az okai annak, ha a mi fiaink nem félik majd az URat. Azért ezt mondtuk: Fogjunk hozzá, és építsük meg ezt az oltárt, de nem égőáldozatra és nem véresáldozatra, hanem hogy bizonyságul legyen köztünk és köztetek, meg az utánunk következő nemzedékek között arra, hogy mi az URat akarjuk tisztelni az ő színe előtt bemutatott égőáldozatainkkal, véresáldozatainkkal és békeáldozatainkkal. Ne mondhassák holnap a ti fiaitok a mi fiainknak: Nincs nektek közötök az ÚRhoz! Azt mondtuk tehát: Ha ezt mondják nekünk vagy a jövő nemzedéknek, akkor azt feleljük: Nézzétek az ÚR oltárának a mását, amelyet atyáink készítettek, de nem égőáldozatra és nem véresáldozatra, hanem hogy bizonyságul legyen köztünk és köztetek. Távol legyen tőlünk, hogy fellázadjunk az ÚR ellen, és elforduljunk ma az ÚRtól azzal, hogy égőáldozatra, ételáldozatra és véresáldozatra való oltárt építsünk Istenünknek, az ÚRnak az oltárán kívül, amely az ő hajléka előtt van. Amikor meghallotta Fineás pap és a közösség vezető emberei, meg Izráel nemzetségfői, akik vele voltak, azokat a szavakat, amelyeket Rúben fiai, Gád fiai és Manassé fiai mondtak, tetszett nekik. Ezért azt mondta Fineás, Eleázár pap fia Rúben fiainak, Gád fiainak és Manassé fiainak: Most már tudjuk, hogy köztünk van az ÚR, mert nem követtetek el ilyen módon hűtlenséget az ÚR ell

Arra se reagált senki még, hogy én úgy tudom, hogy a Bibliát emberek állították össze. Emberek döntötték el, hogy mi legyen benne, s mi nem. Vannak kinyilatkoztatások (Vibolya! Isten szava), melyek nincsenek benne. Maradjunk az Újszövetségnél egyenlőre. Például: Négy evengélista irta meg Jézus életét, tanitásait. Nem teljesen egyformák. Van ami ez egyikben benne van, van ami a másikban. Pál térítéseiről tudunk, leveleiről is. És mondjuk Szent Kozma?
Vagy Ti másképp tudjátok?

Lehetne folytatni hosszasan. Valóságos étel és valóságos ital, lábmosás, a kőszikla amin az Egyház épül, stb. Komplett teológiai irányzatok épültek egyik vagy másik értelmezésre. Úgyhogy bőven van még hová alázkodnunk Isten akarata előtt, töredékét sem látjuk az Ő hatalmas bölcsességének.

Pontosan!
Vagy például: "ezt cselekedjétek az én emlékezetemre!" " Ez az én testem,...."
:-)))

Az egyébként ismét csak egy érdekes filozófiai probléma lehet, ha a Biblia értelmezését az isteni kijelentés oldaláról nézzük. Mert hiszen ha Isten tökéletes, akkor nyilvánvalóan képes önmagát tökéletesen ki is jelenteni, vagyis úgy, hogy akit arra rendelt, hogy üdvözüljön, az megértse belőle az Ő üzenetét. Mégis vannak felekezeti különbségek, még olyanok is, ahol mindkét fél a Szentírást hozza fel tanainak igazolásaképp (lásd pl. az adventisták szombattartása körüli vitákat). Bőven van tehát még hova növekednünk a hitben és a befogadásban, mert nagyon tökéletlenek vagyunk még a tökéletes kijelentés értelmezésében is, nagyon az Úr kegyelmére szorulunk még az Ő befogadásában is.

Szeretteim!
Osztom Kori okfejtését (Jadwigának írta). Isten nem ember, ő egyedül tévedhetetlen. Valóban úgy van: ha valaki újjászületett és élő (evangéliumi) hitre jutott, akkor elindul a hitbéli érés útján. Isten szentlelke az igeolvasás, igehallgatás, imádkozás és a gyülekezetben való élés, tanulás és szolgálat során előbb-utóbb elvezeti arra a felismerésre, hogy a Biblia Isten kijelentése, „a teljes Írás Istentől ihletett.” A bűnben lévő ember szemét (lelki értelemben) lepel borítja. (Az Úr a hívőnek megfejti önmagát, de ki kétkedve boncolja, annak választ nem ád). Attól kezdve azonban, hogy „hitben, és nem látásban” kezd járni, Isten elveszi ezt a leplet. Újjászületésünk után, a megszentelődés útján haladva, egyre gyakrabban adhatunk hálát az Úr Jézusnak, hogy fokozatosan megnyitja előttünk a Kijelentés titkait. Az ember egészen a földi élete végéig készül a Jézussal való nagy találkozásra, szüntelenül várja vissza Őt. Még sokáig, akár élete végéig. Akkor leszünk készek. Addig persze találhatunk „ellentmondásokat” a Szentírásban. Ahogy Kori írta, nincsenek ilyenek. Ha a Bibliát, mint egységes kijelentést fogjuk fel, akkor az ellentmondások csupán a mi korlátoltságunkból adódnak, tehát viszonylagosak.
És hogy milyen csodálatos Istenünk van? Ki gondolná például, hogy a Biblia első 3 fejezete (1 Mózes 1-3, és az utolsó 3 fejezet a Jelenések Könyvében fontos részleteiben ugyanarról szól! Mintegy isteni keretét adja annak a drámának, amelynek három fő témája aranyfonálként végig húzódik a Szentíráson: Isten Szövetsége, Isten Országa és a Messiás eljövetele. Az Ó és Újszövetség az elejétől végéig erről szól. (Ezért sem fogadható el az a vélemény – amit szintén ezen a fórumon olvastam – hogy a „kezdőknek” főleg az Újszövetség olvasását ajánlja). A dráma csúcspontján – a két szövetség határán – megjelenik Krisztus, a Megváltó, a Szabadító! „Boldog, aki olvassa, és akik hallgatják e prófétálás beszédeit!”
Egyébként nagyon hasznos ez a portál, sokféle a téma, de képtelenség mindre reagálni.

Bocsánat, hogy beleszólok...
A pápa nem tévedhetetlen. Ugyanolyan, mint bárki más... Nálad és nálam sem jobb! Miért lenne az?

Én alá tudom támasztani:
"Megteremtette Isten az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette, férfivá és nővé teremtette őket. [...] És látta Isten, hogy minden, amit alkotott, igen jó."

Menetközben történ némi malőr, az emberi szív csalárdabb mindennél.

Ezzel együtt a képmás, ha töredezett és bemocskolt is, képmás maradt.

Az sem árt, ha menetközben végighallgatjuk egymást, mert esetleg kiderül, hogy a bibliai idézetünk nem passzol az adott helyzetre. Mint Józsué korában:

"Amikor Gelílótba értek, amely Kánaán földjén a Jordán mellett van, oltárt építettek ott, a Jordán mellett Rúben fiai, Gád fiai és a Manassé-törzs fele; egy feltűnően nagy oltárt. Izráel fiai azonban meghallották, hogy oltárt építettek Rúben fiai, Gád fiai és a Manassé-törzs fele Kánaán földjének a szélén, a Jordán mellett, Gelílótnál az izráeli oldalon. Amikor ezt Izráel fiai meghallották, összegyűlt Izráel fiainak egész közössége Silóban, hogy hadat indítsanak ellenük. Ekkor elküldték Izráel fiai Rúben fiaihoz, Gád fiaihoz és a Manassé-törzs feléhez Gileád földjére Eleázár pap fiát, Fineást, és vele együtt tíz vezető embert; nagycsaládonként egy-egy vezető embert Izráel valamennyi törzséből. Mindegyikük a maga nagycsaládjának a feje volt Izráel nemzetségei között. Amikor megérkeztek Rúben fiaihoz, Gád fiaihoz és a Manassé-törzs feléhez Gileád földjére, így beszéltek hozzájuk: Ezt üzeni az ÚR egész közössége: Micsoda hűtlenséget követtetek el Izráel Istene ellen, hogy máris elfordultatok az ÚRtól? Ti most az ÚR ellen lázadtatok azzal, hogy oltárt építettetek magatoknak! Nem elég, hogy Peór miatt bűnbe estünk, amelyből még meg sem tisztultunk máig sem, és amely miatt csapás érte az ÚR közösségét? Ti meg máris elfordultatok az ÚRtól? Pedig ha ti ma fellázadtok az ÚR ellen, holnap ő Izráel egész közösségére fog haragudni. Ha tisztátalan föld a ti birtokotok, jöjjetek át erre a földre, amely az ÚR birtoka: ahol az ÚR hajléka van, és legyen közöttünk a birtokotok. De az ÚR ellen ne lázadjatok fel, és ellenünk se lázadjatok azzal, hogy oltárt építetek magatoknak Istenünknek, az ÚRnak az oltárán kívül. Amikor Ákán, Zerah fia hűtlenül bánt a kiirtásra rendelt dolgokkal, Izráel egész közösségére haragudott meg az ÚR, és nemcsak az az egy ember pusztult el a bűn miatt! Ekkor megszólaltak Rúben fiai, Gád fiai és a Manassé-törzs fele, és így szóltak Izráel nemzetségfőihez: Tudja az ÚR, az erős Isten, az ÚR, az erős Isten, és tudja meg Izráel is, hogy lázadás, vagy az ÚR elleni hűtlenség-e ez?! Ha igen, úgy ne segítsen meg bennünket ezen a napon! Maga az ÚR vizsgálja meg, hogy azért építettünk-e oltárt, hogy elforduljunk az ÚRtól, és égőáldozatot meg ételáldozatot áldozzunk, vagy békeáldozatot mutassunk be rajta! Sőt inkább azért csináltuk ezt, mert attól tartunk, hogy holnap ezt mondják a ti fiaitok a mi fiainknak: Mit akartok ti az ÚRtól, Izráel Istenétől? Hiszen a Jordánt határrá tette az ÚR köztünk és köztetek, Rúben fiai és Gád fiai; nincs nektek közötök az ÚRhoz! Így a ti fiaitok lesznek az okai annak, ha a mi fiaink nem félik majd az URat. Azért ezt mondtuk: Fogjunk hozzá, és építsük meg ezt az oltárt, de nem égőáldozatra és nem véresáldozatra, hanem hogy bizonyságul legyen köztünk és köztetek, meg az utánunk következő nemzedékek között arra, hogy mi az URat akarjuk tisztelni az ő színe előtt bemutatott égőáldozatainkkal, véresáldozatainkkal és békeáldozatainkkal. Ne mondhassák holnap a ti fiaitok a mi fiainknak: Nincs nektek közötök az ÚRhoz! Azt mondtuk tehát: Ha ezt mondják nekünk vagy a jövő nemzedéknek, akkor azt feleljük: Nézzétek az ÚR oltárának a mását, amelyet atyáink készítettek, de nem égőáldozatra és nem véresáldozatra, hanem hogy bizonyságul legyen köztünk és köztetek. Távol legyen tőlünk, hogy fellázadjunk az ÚR ellen, és elforduljunk ma az ÚRtól azzal, hogy égőáldozatra, ételáldozatra és véresáldozatra való oltárt építsünk Istenünknek, az ÚRnak az oltárán kívül, amely az ő hajléka előtt van. Amikor meghallotta Fineás pap és a közösség vezető emberei, meg Izráel nemzetségfői, akik vele voltak, azokat a szavakat, amelyeket Rúben fiai, Gád fiai és Manassé fiai mondtak, tetszett nekik. Ezért azt mondta Fineás, Eleázár pap fia Rúben fiainak, Gád fiainak és Manassé fiainak: Most már tudjuk, hogy köztünk van az ÚR, mert nem követtetek el ilyen módon hűtlenséget az ÚR ell

Az egyébként ismét csak egy érdekes filozófiai probléma lehet, ha a Biblia értelmezését az isteni kijelentés oldaláról nézzük. Mert hiszen ha Isten tökéletes, akkor nyilvánvalóan képes önmagát tökéletesen ki is jelenteni, vagyis úgy, hogy akit arra rendelt, hogy üdvözüljön, az megértse belőle az Ő üzenetét. Mégis vannak felekezeti különbségek, még olyanok is, ahol mindkét fél a Szentírást hozza fel tanainak igazolásaképp (lásd pl. az adventisták szombattartása körüli vitákat). Bőven van tehát még hova növekednünk a hitben és a befogadásban, mert nagyon tökéletlenek vagyunk még a tökéletes kijelentés értelmezésében is, nagyon az Úr kegyelmére szorulunk még az Ő befogadásában is.

Amikor vélemény különbség van meg kell nézni a Bibliát
Én már leírtam írd le te is és írj igét:-)ha nagyon akarod:-)

no igen, nem vagy hajlandó vitázni arról, hogy miért is nem vagy hajlandó érdemi vitát folytatni a szabad akaratról...

Így van, csak Isten(a Biblia) tévedhetetlen

Egyetértek:-)

Bocsánat, hogy beleszólok...
A pápa nem tévedhetetlen. Ugyanolyan, mint bárki más... Nálad és nálam sem jobb! Miért lenne az?

Bocsánat, hogy beleszólok...
A pápa nem tévedhetetlen. Ugyanolyan, mint bárki más... Nálad és nálam sem jobb! Miért lenne az?

Majd elfelejtettem! Itt van egy igen érdekes előadás, érdemes elmenni, sőt ismerősöket hívni: 2010. november 14.
Milyen vallású volt a magyarok első királya, István?
Helyszíne: Nagyvárad téri ref. templom (VIII. ker. Üllői út 90.),Heim Pál Kórház mellett). vasárnap 17 óra

Szeretteim!
Osztom Kori okfejtését (Jadwigának írta). Isten nem ember, ő egyedül tévedhetetlen. Valóban úgy van: ha valaki újjászületett és élő (evangéliumi) hitre jutott, akkor elindul a hitbéli érés útján. Isten szentlelke az igeolvasás, igehallgatás, imádkozás és a gyülekezetben való élés, tanulás és szolgálat során előbb-utóbb elvezeti arra a felismerésre, hogy a Biblia Isten kijelentése, „a teljes Írás Istentől ihletett.” A bűnben lévő ember szemét (lelki értelemben) lepel borítja. (Az Úr a hívőnek megfejti önmagát, de ki kétkedve boncolja, annak választ nem ád). Attól kezdve azonban, hogy „hitben, és nem látásban” kezd járni, Isten elveszi ezt a leplet. Újjászületésünk után, a megszentelődés útján haladva, egyre gyakrabban adhatunk hálát az Úr Jézusnak, hogy fokozatosan megnyitja előttünk a Kijelentés titkait. Az ember egészen a földi élete végéig készül a Jézussal való nagy találkozásra, szüntelenül várja vissza Őt. Még sokáig, akár élete végéig. Akkor leszünk készek. Addig persze találhatunk „ellentmondásokat” a Szentírásban. Ahogy Kori írta, nincsenek ilyenek. Ha a Bibliát, mint egységes kijelentést fogjuk fel, akkor az ellentmondások csupán a mi korlátoltságunkból adódnak, tehát viszonylagosak.
És hogy milyen csodálatos Istenünk van? Ki gondolná például, hogy a Biblia első 3 fejezete (1 Mózes 1-3, és az utolsó 3 fejezet a Jelenések Könyvében fontos részleteiben ugyanarról szól! Mintegy isteni keretét adja annak a drámának, amelynek három fő témája aranyfonálként végig húzódik a Szentíráson: Isten Szövetsége, Isten Országa és a Messiás eljövetele. Az Ó és Újszövetség az elejétől végéig erről szól. (Ezért sem fogadható el az a vélemény – amit szintén ezen a fórumon olvastam – hogy a „kezdőknek” főleg az Újszövetség olvasását ajánlja). A dráma csúcspontján – a két szövetség határán – megjelenik Krisztus, a Megváltó, a Szabadító! „Boldog, aki olvassa, és akik hallgatják e prófétálás beszédeit!”
Egyébként nagyon hasznos ez a portál, sokféle a téma, de képtelenség mindre reagálni.

magyarul nem vagy hajlandó vitázni.
Nyilván te vagy a pápa személyesen, aki tévedhetetlen.

magyarul nem vagy hajlandó vitázni.
Nyilván te vagy a pápa személyesen, aki tévedhetetlen.

így:-)

ismerem a Heidelbergi Kátét.
Így akarsz kibújni a vita alól?

Nem sok időm van vitázni:-)
a 129 kérdés felelet válaszol az igehelyek is ott lesznek

a szabad akarat pedig egy messzire vezető téma. Ha erről is szivesen vitázol, nyissunk neki egy külön témát :)

Igen, Isten jónak teremtette az embert, de a büneset óta már nincs szabad akaratja,mert nem képes a jót akarni sajnos eltávolodott Istentől

Igen, Isten jónak teremtette az embert, de a büneset óta már nincs szabad akaratja,mert nem képes a jót akarni sajnos eltávolodott Istentől

Nem vicc, a Biblia íróját a Szentlélek ihlette, így csak a Szentlélek segítségével érti meg az ember, aki újjászületett az mind egyformán érti, aki meg nem az nem értheti, nem tehet róla, de kérheti Isten Lelkét ha érteni akarja
Lk 11,13 Ha azért ti gonosz létetekre tudtok a ti fiaitoknak jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ád a ti mennyei Atyátok Szent Lelket azoknak, a kik tőle kérik.

Boldogok akik lelki szegények, vágynak a lelki táplálékra, az igazságot keresik és érteni akarják, taníthatók
A jó pap is holtig tanul, az ember amíg él addig kell kutassa a Bibliát naponta

ez ugye csak vicc volt?

Én alá tudom támasztani:
"Megteremtette Isten az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette, férfivá és nővé teremtette őket. [...] És látta Isten, hogy minden, amit alkotott, igen jó."

Menetközben történ némi malőr, az emberi szív csalárdabb mindennél.

Ezzel együtt a képmás, ha töredezett és bemocskolt is, képmás maradt.

Megrémít, amit irsz Vibolya. Támaszd alá Jézus, vagy at evangélisták szavaival, hogy "Mindenki azt szereti hinni, hogy az emberben van valami jó, holott semmi nincs!!!!!!!!!!!!!!"
Tényleg? Még az Isten szeretet se jó?
Jadwiga(tetszik a neved)
NE rémülj meg senkik vagyunk és gonoszok, ha csak Isten újjá nem szül minket, de addig is Pállal felkiálthatunk
Róma7
18. Mert tudom, hogy nem lakik én bennem, azaz a testemben jó; mert az akarás megvan bennem, de a jó véghezvitelét nem találom.
19. Mert nem a jót cselekeszem, melyet akarok; hanem a gonoszt cselekeszem, melyet nem akarok.
20. Ha pedig én azt cselekeszem, a mit nem akarok, nem én mívelem már azt, hanem a bennem lakozó bűn.
21. Megtalálom azért magamban, ki a jót akarom cselekedni, ezt a törvényt, hogy a bűn megvan bennem.
22. Mert gyönyörködöm az Isten törvényében a belső ember szerint;
23. De látok egy másik törvényt az én tagjaimban, mely ellenkezik az elmém törvényével, és engem rabul ád a bűn törvényének, mely van az én tagjaimban.
24. Óh én nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg engem e halálnak testéből?
25. Hálát adok Istennek a mi Urunk Jézus Krisztus által. Azért jóllehet én az elmémmel az Isten törvényének, de testemmel a bűn törvényének szolgálok.

A Biblia szavait csak egyféleképpen lehet értelmezni
A Biblia a Bibliát magyarázza

Vibolya, engem meg az rémít meg, hogy mennyire másképp értelmezzük a Biblia szavait!
Már ha egyáltalán jól értelmezem, hogy miért idézgeted lépten-nyomon, akár kapcsolódik a témához, akár nem.

Megrémít, amit irsz Vibolya. Támaszd alá Jézus, vagy at evangélisták szavaival, hogy "Mindenki azt szereti hinni, hogy az emberben van valami jó, holott semmi nincs!!!!!!!!!!!!!!"
Tényleg? Még az Isten szeretet se jó?
Jadwiga(tetszik a neved)
NE rémülj meg senkik vagyunk és gonoszok, ha csak Isten újjá nem szül minket, de addig is Pállal felkiálthatunk
Róma7
18. Mert tudom, hogy nem lakik én bennem, azaz a testemben jó; mert az akarás megvan bennem, de a jó véghezvitelét nem találom.
19. Mert nem a jót cselekeszem, melyet akarok; hanem a gonoszt cselekeszem, melyet nem akarok.
20. Ha pedig én azt cselekeszem, a mit nem akarok, nem én mívelem már azt, hanem a bennem lakozó bűn.
21. Megtalálom azért magamban, ki a jót akarom cselekedni, ezt a törvényt, hogy a bűn megvan bennem.
22. Mert gyönyörködöm az Isten törvényében a belső ember szerint;
23. De látok egy másik törvényt az én tagjaimban, mely ellenkezik az elmém törvényével, és engem rabul ád a bűn törvényének, mely van az én tagjaimban.
24. Óh én nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg engem e halálnak testéből?
25. Hálát adok Istennek a mi Urunk Jézus Krisztus által. Azért jóllehet én az elmémmel az Isten törvényének, de testemmel a bűn törvényének szolgálok.

Én úgy vélem, lehet létjogosultsága olyan topiknak is, ami a felekezetközi vitáknak ad helyt. De az egy olyan topik legyen, ami deklaráltan arról szól, és ahová annak tudatában megy be katolikus és protestáns is, hogy az "harcmező".

A reformáció lényegi gondolata nem az volt, hogy "most aztán jól megmutatjuk annak a tévelygő Rómának", hanem az - és ez a mai napig ható és élő üzenet - hogy igenis nem mindegy, mit jelent számunkra a Jézus Krisztushoz való tartozás. Hogy folyamatosan meg kell vizsgálnunk magunkat, és Istennek a Jézus Krisztusban elénk adott kijelentéséhez kell igazítani gondolatainkat és istentiszteletünket (ami ugyebár nem alkalom, hanem létforma). Ha a felekezetek közötti vita erre irányul, akkor az értelmes, Krisztushoz vezető vita lehet, ami helyes Krisztus-ismeretre serkent, ennélfogva helyes Isten-ismeretre és helyes istentiszteletre is.

Nagy fájdalom azonban, hogy - és ebben saját szeretett református felekezetem sajnos élen járt és élen jár mai napig - gyakran úgy hisszük, hogy ha mi egy picivel is "helyesebb" Isten-ismeretre jutunk (és itt az idézőjel is szándékos), akkor az okot adhat felfuvalkodottságra. Márpedig nem, hisz tudjuk, hogy Isten "szétszórta a szívük szándékában felfuvalkodottakat" (Lk 1,51). Mégis napról napra elfelejtjük, hogy magunk is megmentésre szoruló - vagy épp megmentett - bűnösök vagyunk, akik saját erőnkből Isten ítélőszéke előtt meg nem állhatunk. A "református önhittség" és a "református képmutatás" sajnos jól ismert fogalmaink. És nemcsak itt látni nyomaikat, hallottam már igehirdetést is számosat, ami ezekről szólt, nem pedig az Evangéliumról. És persze magam is beleesek néha ezek csapdájába. Isten bocsásson meg nekem érte.

De hiába nem hiszem magam sem az ökumenikus jelszó második tagmondatát ("a kevésbé lényegesekben szabadság"), azt kell mondjam, hogy a "mindenekben szeretet" a legfontosabb. Hisz arról ismernek meg minket, hogy szeretjük egymást (Jn 13,35).

Köszönöm a választ! De szerintem semelyik topicba nem kéne tennünk. Nem gondolom, hogy keresztények-keresztyének közötti felekezet átcsoportosítás kivánatos lenne, mikor Irakban, Afganisztánban keresztényeket gyilkolnak Jézus követésük miatt.
Csak Herbienek tettem fel kérdéseimet azzal a szándékkal, hogy ne a különbözőségekre helyezzük a hangsúlyt, hanem az egyezőre. De sajnos be kell látnom, hogy a protestáns egyházak itt megszólaló tagjai annyira örülnek megtérésüknek, az örömhir felfedezésének, hogy ha kell, ha nem igazságukat öntik a más egyházak tagjaira.
Rövidesen nem keresztény hanem keresztyén portállá válik, ahol annyi marad a katolikusokból, hogy az olvasók lelke épülhet Csaba testvér gondolataiból. Bár ez igencsak nagy ajándék.
Aztán veregethetitek egymás vállát, hogy milyen jó, hogy mi (ti) Krisztus útján jártok. (ezt nem én találtam ki, hanem itt olvastam a portálon.) Mi meg majd hallgatjuk a Mária rádiót.

Hοgy a református hit tételei és gyakorlata miben különböznek a római egyház tételeitől és gyakorlatától, azt - erősen elnagyolva - egyszer összeszedtem az Index fórumon (elnézést, hogy külső linket teszek be, de egyszerűbb, mint az egészet bemásolni ide):

http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=98876261&t=9198614

Egy lényeges dolgot hagytam akkor ki, hogy mit gondolunk az Egyházról. Az viszont benne van, hogy mi a probléma Szűz Mária közbenjárásával. Ugyanakkor - engedelmetekkel - nem szeretném, ha ez a topic egy felekezetközi vitába csapna át. Nem azért, mert szerintem mindegy volna hogy ki miben hisz (egyáltalán nem mindegy), vagy hogy hogy gyakorolja a hitét (ez sem mindegy), de ha katolikus-protestáns vitára vágyunk, tegyük azt át inkább egy másik topicba.

Hοgy a református hit tételei és gyakorlata miben különböznek a római egyház tételeitől és gyakorlatától, azt - erősen elnagyolva - egyszer összeszedtem az Index fórumon (elnézést, hogy külső linket teszek be, de egyszerűbb, mint az egészet bemásolni ide):

http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=98876261&t=9198614

Egy lényeges dolgot hagytam akkor ki, hogy mit gondolunk az Egyházról. Az viszont benne van, hogy mi a probléma Szűz Mária közbenjárásával. Ugyanakkor - engedelmetekkel - nem szeretném, ha ez a topic egy felekezetközi vitába csapna át. Nem azért, mert szerintem mindegy volna hogy ki miben hisz (egyáltalán nem mindegy), vagy hogy hogy gyakorolja a hitét (ez sem mindegy), de ha katolikus-protestáns vitára vágyunk, tegyük azt át inkább egy másik topicba.

Kezd Vibolya prédikációiról szólni a fórum