Két elhasználódott politikus harca Ukrajnában

Timosenko-per: mi lehet a vége?

– Kirakat- vagy politikai per Timosenko pere?

– Politikai per inkább. Kirakatper is lehetne, ha nem lenne ilyen komoly politikai tétje.

– Mit jelent az, hogy Timosenko Ukrajnára nézve előnytelenül kötötte meg a 2009-es gázszerződést az oroszokkal?

– A jogi értelemben vett vád a szerződéskötés körülményeire vonatkozik, és nem a tartalomra. A szerződést valójában az ukrán kormánynak kellett volna jóváhagynia, a miniszterelnök önmagában nem rendelkezhetett volna ez ügyben. Kérdéses persze, hogyan lehetett volna eljárni az akkori szituációban. Timosenko nem volt könnyű helyzetben. A gázszerződés a kéthetes csapelzárással járó háborút zárta le. Ez a szerződés Kijev szempontjából valóban kedvezőtlenebb volt az előbbieknél. Ukrajna korábban jelentős árengedményt kapott, mert megkerülhetetlen volt a Gazpromnak az európai exporthoz. Az oroszoknak gázuk volt, az ukránoknak csövük, és Moszkva sokallotta az osztozkodásnál a Kijevnek jutó hányadot. Ez a helyzet vezetett a gázárháborúhoz, majd a csapelzáráshoz. Az oroszok egy európai típusú szerződést akartak kötni Ukrajnával is, mint Magyarországgal. Ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy sokkal drágább lett a gáz az ukránoknak, mint korábban.

– Miért csak Timosenko idején változtatott Oroszország az ukrán gázpolitikán?

– Valójában a posztszovjet árrendszer megszüntetése általános orosz célkitűzés volt, ugyanúgy követelték Lukasenkótól, mint Janukovicstól vagy Juscsenkótól. A különbség inkább abban állt, ki mit volt hajlandó adni az áremelések elkerüléséért vagy elhalasztásáért. Lukasenko a belarusz vezetékrendszert, Janukovics a szevasztopoli flotta bérleti jogának meghosszabbítását adta némi árengedményért. 2008 végén azonban sem Juscsenko, sem Timosenko nem kívánt adni cserébe semmit, még egy, az akkori ukránnál magasabb, az európai átlagos árszintnél viszont jóval alacsonyabb orosz árajánlatot is visszautasítottak. Ez vezetett a csapelzáráshoz 2009 elején. Itt nem annyira az orosz politika, inkább az ukrán rugalmasság változott az idők során.

– A gazdasági válság okai Ukrajnában bizonyára nem kizárólag a gázszerződésekben keresendők.

– Igen, de a Timosenko elleni per ebben a témában szociálisan jól beágyazható, a populista retorikában remekül eladható. Az IMF-től kapott kölcsönök fejében is elvárás Ukrajnával szemben, hogy az importárakkal párhuzamosan emelje a belföldi árakat. Ez érinti a lakosok túlnyomó többségét, és érdemes a korábbi rezsimre hárítani a felelősséget.

– Miért kell igyekeznie a Janukovics-kormánynak, hogy bebizonyítsa a lakosság előtt Timosenko alkalmatlanságát?

– Az elnökválasztási küzdelem nagyon kiélezett volt. Janukovics nem aratott fergeteges győzelmet, a kettejük közötti különbség 10%-on belül maradt. Ezenkívül a Janukovics-kormány nehéz gazdasági helyzetet örökölt, legfőbb feladata, hogy a költségvetést és az egész gazdaságot egyensúlyba hozza. Több intézkedése miatt meredeken csökkent a népszerűsége. Jelen pillanatban egyetlen lehetséges kihívója van, mégpedig Timosenko. A 2012-es parlamenti választásokon már komoly kihívást tudna intézni a fennálló hatalom felé.

– Összességében mindkét politikus népszerűsége csökkent. Programjaik között nagyok a hangsúlybeli eltolódások?

– Nincs sok különbség a kettő között. Két populista politikusról van szó. Timosenko személye körül sikerült erős imázst kiépíteni, míg Janukovics főleg a nagyipari klánok támogatását élvezi. Ezenkívül két elhasználódott politikusról beszélünk, Ukrajnában nehéz kitermelni új arcokat. A programot illetően nagy különbség nincs, az oroszokhoz való viszony tekintetében viszont akadnak attitűdbeli eltérések. Janukovics inkább kelet-ukrajnai, Timosenko viszont nyugat-ukrajnai támogatóira számít. Janukovics támogatói inkább abból a körből kerülnek ki, ahol Oroszországra nem ellenségként tekintenek. Janukovics számára a konfliktus Oroszországgal nagyobb belpolitikai kockázatot hordoz, konfrontatív képessége hatalmas szomszédjával erősen korlátozott. Timosenkónak ez inkább belefér a stílusába.

– Hét évet kért rá az ügyész. Mi várható?

– Mindenki színpadi drámának gondolja az ügyet. Viszont a dolog ennél komolyabb. Janukovics számára már nincs visszaút, egy felmentésnek rossz visszhangja lenne. Úgy gondolom, politikai imázsának megőrzése érdekében ezt az ügyet végig kell vinnie. Középutas megoldás lenne egy feltételes elítélés, tehát hogy Timosenkót eltiltják a politikai tevékenységtől. Ennél vadabb megoldás is elképzelhető, hogy tudniillik kap pár évet. Ez új útra terelné az ukrán politikát, ezt eddig nem merte megcsinálni az ukrán vezetés.

– Mi okozza, hogy ennyit megenged magának az ukrán politikai elit?

– A mindenkori vezetőréteg sokszor megpróbálta ezeket az autoriter módszereket gyakorolni. Janukovics hosszabb időszakra akar berendezkedni, ez eddig Ukrajnában még senkinek sem sikerült. Ha politikai előképet kellene találni, talán a Kucsma-korszakhoz igyekszik visszatérni, egy gyenge, de határozottan autoriter, az elnök köré épülő uralmi formához. Ez persze nem lehetetlen, de erősen kétséges kimenetelű vállalkozás. Magának Kucsmának sem sikerült átörökítenie saját rendszerét Janukovics számára 2004-ben, és azóta a feltételek inkább romlottak.

– Sikeres lehet egy erősebb központi hatalom Ukrajnában?

– Kazahsztánnak, Belorussziának sikerült megszilárdítania egy elnökcentrikus, autoriter hatalmi rendszert, sőt Oroszországban is volt rá példa, hogy a politikai ellenfeleket bírósági úton tisztogatták. Belorussziának több miniszterelnöke él emigrációban, mint otthon. Nem gondolom azonban, hogy Ukrajnában ez az út sikeres lenne, annál inkább, mert itt nincs erős KGB, az ország megosztott, továbbá a befolyásos lobbik és pártok nem kívánják az erős kezet. Ennyiben Janukovics mostani kísérlete nem kockázat nélküli. Kucsma régebben megpróbálta lecsukatni Timosenkót. A korábban elnökpárti politikus ekkor fordult végleg szembe egykori patrónusával. Ekkor kezdte építeni nyugat-ukrajnai elektorátusát. Megváltoztatta kinézetét. Ekkor fogott utcai politizálásba, haját szőkére festette, ukrános hajfonatot kezdett viselni, és feladta addigi oligarchás múltját. A narancsos forradalomban a másodhegedűs szerepét játszotta, egészen miniszterelnöki kinevezéséig. Tehát Kucsma köpönyegéből bújt elő.

– Ez nem példa nélküli a posztszovjet politikában, igaz?

– Igen, még a nyolcvanas években Gorbacsov is kitette Jelcint, aki a demokrata ellenzék élén az utcáról jött vissza.

– Akkor elképzelhető, hogy megerősödve kerül elő újra Timosenko?

– Már maga a perindítás ténye is legitimálja Timosenkót, mint az ellenzék vezetőjét. Ez mindenképpen jól jöhet a választásokon. Hiszen a mintegy 40 százalék abból a politikai táborból jött össze, amelyik nem akarta Janukovicsot. A per újra összekovácsolhatja az ellenzéki tábort. Nem azt mondom, hogy most kezdődik Timosenko politikai pályájának második szakasza, hanem hogy a történtek mindenképpen rögzítik az ellenzék helyzetét.

– Az EU többször felemelte szavát a Timosenko-perben, de úgy tűnik, nem akar korlátozó intézkedéseket hozni. Sőt a napokban előrelépés történt Varsóban a keleti csúcson. Miért?

– Az EU szabadkereskedelmi egyezményt írt alá Ukrajnával Varsóban. Előttünk áll ezenkívül egy decemberi EU-ukrán csúcs. Ukrajna nem Belorusszia, hanem meghatározó állam az EU-nak is, nem lehet ellene olyan könnyen szankciókat elrendelni. Ha az EU Kijevet nem tartja meg egy nyugati szatelliten, az jelképes lemondást jelent a régióról.

– Adódhat olyan helyzet, amikor az EU korlátozni fog?

– Ha a nemzetközi pénzügyi helyzet úgy alakul, Ukrajnának szüksége lehet a segítségre, és akkor előkerülhet ez az ügy.

Udvarhelyi Erzsébet

• Cimkék:
Ukrajna Timosenko-per Janukovics Juscsenko Timosenko

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére