Még három hónappal később is voltak izzó részek a romok alatt

Mintha meteor csapódott volna be – interjú egy tűzoltóval 9/11-ről

– Minek feleltethető meg egy ekkora katasztrófa az általános tűzoltói gyakorlatban?

– Ez az esemény még a sok nagy tüzet látott new york-i tűzoltók számára is többszörösen haladta meg az addig előfordult bármelyik esetet. Ennél nagyobb kihívást már szinte tényleg csak egy meteorit vagy egy piszkos-bomba (atombomba aktatáskában) jelentett volna. A WTC tornyai 415 méter magasak voltak, a becsapódási szintek a 93-99-ik illetve a 77-85-ik emeletek közé estek. Mindkét toronyban 110 emelet volt. Ez volt a világon az eddigi legnagyobb tűzoltói esemény.

– Tűzoltói szempontból mi volt a katasztrófa folyamata?

– A gépek becsapódásakor az épületen belül több emelet azonnal egybenyílt. Akik ott tartózkodtak, fel sem fogták, mi történik, rögtön meghaltak. A gépek a másodperc törtrésze alatt apró darabokra szakadva mélyen benyomultak az épület teljes keresztmetszetébe. A bennük lévő több tíz tonna kerozin azonnal begyulladva részben szétfröcskölt, ezek voltak a rögtön látható tűzgolyók, részben égve lezúdult több emeletnyit, sőt, a gépek által elvágott liftaknákban egészen a földszintig ömlött égő üzemanyag. Ez utóbbiak kevéssé láthatók a felvételeken, hiszen épületen belül történtek. A becsapódás után a kerozinnal beterített irodabútorzat, számítógépek, kábelek, szőnyegek, függönyök, álmennyezet-darabok, folyosói italautomaták elképesztő hevességgel égni kezdtek. Sokan valószínűleg már a tűzgömb viharos sebességgel végigfutó hőjétől halálos égési sérüléseket (pl. légúti égés a forró levegőtől) szenvedtek.

– Milyen gyorsan terjedt a tűz?

– A tűz terjedése az idő függvényében hatványozottan nő, egy szimpla lakástűz esetében is. Itt a kerozin miatt elképesztő helyzeti előnyben volt a tűz. Tudni kell azt is, hogy az igazán alattomos ellenfél a füst. Akik a becsapódási szintek fölött rekedtek, már nem nagyon tudták elhagyni az irodáikat, mert a folyosók pillanatok alatt telítődtek a kerozin és a műanyagok égéséből származő mérgező, fekete füsttel. Röviddel ezután ez a füst már bent volt az irodákban is. Akiket a felvételeken az ablakok szélén állva láttunk, azok mögött az irodákban már sűrű, átláthatatlan fekete füst gomolygott. Gondoljunk bele: nem hallottunk a tetőre menekült tömegekről. Ez azért volt, mert még a tető alatt 3-4-5 emelettel tartózkodóknak sem volt esélyük kijutni a tetőre a füst miatt. Aki még nem látott égni 2-3 tonna kerozint, nehezen tudja elképzelni, mekkora füstöt és hőt fejleszt másodpercek alatt. Fekete füstoszlop tör az égre. Ez itt az épületen belül talált utat.

– Mennyi esély volt arra, hogy a tűzoltók bármit is tudjanak tenni a bent lévő emberek megmentése érdekében?

– A becsapódási szintek alól azok az emberek, akik nem haltak meg a lezúduló égő kerozin, illetve az épületen belüli omlások miatt, nagyrészt kimenekültek az épen maradt lépcsőházakban. A becsapódási szintek fölött ragadtak sajnos halálra voltak ítélve, néhányuk mentésére akkor lett volna némi esély, ha a tornyok nem omlanak össze. Szakmai szemmel nézve a felvételekből világosan látszik, hogy nem számítottak a tornyok összedőlésére. Rengeteg tűzoltóautót, 98-at temettek maguk alá az épület romjai, tehát az elsőnek kiérkező egységek az épület közvetlen közelébe álltak fel a tűzoltószerekkel. Ezt a szakmai zsargon romhatáron belüli felállításnak nevezi.

– A romhatár mit jelent?

– Az a terület, ameddig egy omló épület romjai elérnek, illetve elgurulnak. Azért nem lehet ezen belül megállni, mert az omlás annyira megrongálhatja például a szivattyúját működtető tűzoltóautót, hogy az kiesik a vízellátásból. Ha számítottak volna az összedőlésre, akkor 1-2 háztömbnyire álltak volna meg. Természetesen az abszolút romhatár 415m+100m is lehetett volna, de azzal nem kellett reálisan számolni, hogy a tövénél dől el a torony, így ennyire messzire nem kellett volna megállni, valamint ilyen messziről borzasztó késedelmes is lett volna a beavatkozás. A később befutó egységek a helyhiány miatt is távolabb foglalták el a felállítási helyüket. Ezek a tűzoltószerek maradtak meg az omlás után.
 

– Az oltásra volt esély?

– Egy akkora tűz eloltása, amit több tíz tonna kerozin táplál, még sík terepen sem egyszerű. Egy-két tonna kerozin égése is akkora hőt fejleszt, hogy képtelenség a közelében megmaradni. Ha nem omlottak volna össze a tornyok, a 30-40 emeletre kiterjedő tüzek oltása akkor is legalább 2-3 napos, több száz fő részvételével zajló megfeszített munkát igényeltek volna. A tornyok összedőlése után még három hónappal is voltak izzó részek a romok alatt.

– Mikor és miért halt meg a legtöbb tűzoltó a az esemény folyamán?

– A tűzoltók és a legtöbb menteni induló személy az omlás során vesztették életüket. Részint az épületen belül, másrészt azon kívül. Akik az épületen belül voltak, azoknak semmi esélyük sem volt. Sokukból semmi sem maradt, az áldozatok többségét vagy csak egy kis testrészből, vagy egy foltból vett DNS-mintából tudták azonosítani. A legtöbben nyomtalanul eltűntek. A másodikként összedőlt toronyban maradt életben néhány tűzoltó, akik, mivel már kiürítési parancs volt érvényben az első torony összeomlása miatt, a lépcsőházban haladtak lefelé. Ez annak köszönhető, hogy a leomló épület törmelékei a mennyiség miatt kvázi feltorlódtak, emiatt zuhanásuk lelassult, és egy lépcsőház-szakasz viszonylag épen megmaradt.

– És akik nem voltak bent az épületben?

– Az első torony omlásának megkezdésekor pár másodpercük maradt a futásra. Tíz-tizenkét másodperc múlva az első darabok földet értek. Nagyon brutálisan hangzik, de aki egy-két másodperccel később kapcsolt, a rádiót figyelte, picit elbambult, az nagy eséllyel meghalt. Itt tényleg méterek dönthettek: aki mögé esett egy méterrel egy száz tonnás betondarab, az túlélte, aki későn reagált, az meghalt. Hozzátartozik a teljes képhez, hogy a következő hetek mentései és a romeltakarítás során is több száz tűzoltó kapott súlyos légzőszervi megbetegedéseket, mivel heteken keresztül magas dózisban szívták be a finom betonport, az azbesztport, az izzó műanyagok gőzeit, valamint a kerozin gőzét.

– A new york-i tűzoltók rendelkeztek olyan technikával, ami elégséges lett volna segítséghez?

– Ekkora magasság mellett nem. A technika napjainkban 100 méter fölé nyúló emelőkosaras járműveket képes gyártani, ezek alkalmazása azonban nem rutinművelet, szélben pédául nem használható. Ráadásul ez is nagyon messze lett volna a 80.-90. emeletektől. Vegyük még hozzá, hogy minél messzebb áll meg egy ilyen szer az épülettől, annál többet veszít a munkamagasságából. Budapesten 2 db 53 méteres emelőkosaras jármű jelenti a csúcsot,a többi 42 méteres, ill. 30-37 méteres létrák vannak.

– Mentőpárna, helikopter?

– Ha valaki mentőpárnába ekkora magasságból beleugrik, azonnal meghal. Mentőpárnák maximum a tizedik emeletig jelentenek esélyt a túlélésre, hangsúlyozom: esélyt, adott esetben súlyos sérülés elszenvedése mellett. A WTC esetében a párnákat azért sem lehetett volna alkalmazni, mert a lehulló nagy mennyiségű törmelék (üvegek, betondarabok) pillanatok alatt megsemmisítették volna a párnát. Ha lett volna technikai apparátus, arra, hogy az ablakból lógó emberekhez kötelet eresszenek helikopterről, talán meg lehetett volna próbálni, de valószínűleg teljes kudarccal zárult volna az akció. Ha tudták volna, hogy dőlni fognak a tornyok (és lettek volna 150-200m-es kötelek a helikopterekben), valószínűleg megkísérelték volna. Azt ne felejtsük el, hogy itt 150-200 méter hosszú kötelek kellettek volna, aminek akkora kilengése lehet, hogy a személy leesik a kötélről vagy a falnak csapódik a legkisebb kilengésre is. Arról nem is beszélve, hogy a helikoptert az épület felől felszálló hőáramlatok ide-oda lökdösték volna az épület közvetlen közelében, a falhoz csapódás és a lezuhanás veszélyével. Valamint reális veszélye lehetett volna a kötél elégésének is az ablakon kitörő lángnyelvek miatt. Gondoljuk meg: a kötelet közvetlenül a külső falsík mellé kellett volna belógatni, karnyújtásnyi távolságra, miközben a helikopternek egy helyben kellett volna maradnia odafent a füstben.

– Mennyire változtatta meg ez az eset a tűzoltók respektusát?

– Amerikában nagyon. Ott a tűzoltók valóban hősök lettek az emberek szemében, és elképesztő szeretet övezi őket. 343 tűzoltó és mentős halt aznap hősi halált, valamint 60 rendőr. Ezen felül több olyan civil is volt, akik a saját menekülésüket félretéve emeleteket fésültek át mások után kutatva, közülük is többen meghaltak. Ezek a tűzoltók, mentősök és rendőrök mind azért mentek be az épületekbe, hogy segítsenek másokon. 2001 09 11 után Magyarországon is sok gyermekrajzot küldtek a tűzoltóságokra, melyek arról árulkodnak, hogy az emberek a tűzoltókban bíznak, tudják, hogy bárkinek az életében eljöhet az a pillanat, amikor az egyébként ritkán látott tűzoltók segítségére szorul.

– A magyar tűzoltók képesek lennének kezelni egy hasonló helyzetet?

– Ekkora épület nincs Magyarországon. Ha reálisan nézzük a dolgokat: a New York-i tűzoltók sem tudták kezelni a helyzetet. Ekkora kiterjedésű káresetet nem lehet kezelni, maximum menni az események után. Ha a tornyok állva maradtak volna, akkor 2-3 napig tartott volna megfeszített munkával maga a lefeketítés (a lánggal égés megszüntetése), a végleges oltás (parázsló, izzó részek eloltása) pedig még napokig. Ha állva maradtak volna, az épület felső része csontra kiégett volna, az utolsó helyiségig, ez szinte bizonyos. Talán néhány olyan embert tudtak volna megmenteni, akik képesek fél- egy napot egy ablakpárkány szélén állva kapaszkodni, ha ez a hely nem érintett a tűztől, a füsttől. Ilyen magasságban, ilyen kiterjedésű eseményt csak lekövetni lehet, objektív okok miatt. Viszont emberileg és az áldozatvállalás terén a magyar tűzoltók ugyanezt nyújtották volna: ugyanígy mentek volna fel segíteni a bajba jutott embereken.
 

Kubiszyn Viktor

• Cimkék:
terror 911 tűzoltó world trade center szolgálat védelem

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére