A 80 éves szervezet az egyiptomi politika színpadán

Kik azok a Muszlim Testvérek és mit akarnak?

A Muszlim Testvériséget 1928-ban alapította Haszan al-Banna egyiptomi teológus, hogy tiltakozását fejezze ki a brit kolonializmussal és az Egyiptomban kialakuló politikai rendszerrel szemben. Az volt a célja, hogy olyan politikai erőt hozzon létre, amely szembe megy az Egyiptomban az első világháború után kialakult új, nyugati típusú állami intézményrendszerrel, és helyette az igazi iszlám értékeit képviseli. A mozgalom friss ideológiájának és széleskörű karitatív tevékenységének köszönhetően hamar népszerű lett, a negyvenes évek második felére már félmillió taggal és több mint kétmillió követővel rendelkezett.

A második világháború alatt a szervezetnek létrejött egy katonai szárnya is, ami a britek kiűzését és az állami rendszer radikális átalakítását tűzte ki elsődleges céljául. A militáns szervezet tagjai több merényletet is végrehajtottak brit és zsidó érdekeltségek ellen, így nem volt meglepő, hogy brit nyomásra az egyiptomi kormány 1948-ban feloszlatta a mozgalmat.

Miután 1952-ben a Szabad Tisztek mozgalma – az iszlamista szervezet támogatásával – katonai puccsot hajtott végre a király ellen, némiképp enyhült a Muszlim Testvériségre nehezedő nyomás. Azonban a puccsisták és a Testvérek közötti viszony hamar megromlott. Miután Nasszer elnök 1954-ben azzal vádolta meg a csoportot, hogy az sikertelen merényletet hajtott végre ellene, a mozgalom kényszerű illegalitásba vonult. A szekuláris berendezkedésben gondolkodó elnök a Muszlim Testvérek több tagját kivégezte vagy bebörtönözte – sok elítélt egészen Nasszer haláláig nem szabadult.

Az elnyomás ezen időszakában emelkedett ki a Muszlim Testvérek soraiból Szajjid Kutb, aki gyorsan a mozgalom vezető ideológusa lett. Munkái – különösen az 1964-ben megjelent Mérföldkövek című könyv – máig meghatározó szerepet játszanak szinte minden iszlamista szervezet ideológiájában.

A hetvenes években, Szadat hatalomra kerülését követően normalizálódott a Muszlim Testvérek és a kormányerők közötti viszony: az elnök kifejezetten biztatta a szervezet tagjait, hogy szerveződjenek a szekuláris baloldal ellen. Az arab országokban ezt követően általános gyakorlattá vált, hogy a szekuláris ellenzéket az iszlamista mozgalmak bevetésével próbálták kioltani. A sors iróniája, hogy Szadat elnök éppen egy, ilyesformán saját támogatására megindult szervezet, az Iszlám Dzsihád merényletének áldozata lett.

Mérsékelt politikai sikerek

Szadatot alelnöke, Mubarak váltotta, akinek elnöksége alatt komoly feszültségek alakultak ki a szekuláris és iszlamista erők között. Bár mindkét oldal felismerte, hogy függ a másiktól, mégis gyakran nyílt konfliktusokba torkolltak az ellentétek. Mivel azonban a szekuláris ellenzék volt Mubarak elsőszámú ellensége, a Muszlim Tesvériség mint (fél-)legitim politikai erő megjelenhetett a porondon.

Ennek köszönhetően 2000-ben 17, majd 2005-ben 88 parlamenti helyet sikerült megszerezniük – pontosabban a szervezet független képviselőként induló jelöltjeinek. Az egyiptomi alkotmány alapján ugyanis vallási alapon nem lehet politikai tevékenységet folytatni, ezért a szervezet tagjai az állam hallgatólagos belegyezésével rendre független jelöltként vettek részt a választásokon. Két ciklusnyi sikeres szereplés után azonban az új, tavaly novemberben megválasztott törvényhozásban nincsen egyetlen képviselőjük sem. Ennek az az oka, hogy jelöltjei – a többi ellenzéki párttal egyetemben – egyszerűen bojkottálták a választás második fordulóját, azt követően, hogy a kormánypárt az első körben vitatható körülmények között szinte az összes helyet besöpörte.

Megalakulása óta a Muszlim Testvériség számos hasonló mozgalmat ihletett, testvérszervezetei alakultak Szíriában, Libanonban és Jordániában, de a palesztín Hamász is alapvetően a Testvérek ideológiájára vezeti vissza nézeteit. Egyes források szerint a világ 70 országában vannak jelen a Muszlim Testvérekhez valamilyen formában köthető iszlamista mozgalmak.

Különbséget kell azonban tenni a Muszlim Testvériség egyiptomi változata és a nemzetközi színtéren al-Banna és Kutb tanításaira hivatkozó szervezetek között, ugyanis a Testvérek az elmúlt évtizedek során alapvetően pacifikálódtak és elutasították az erőszak szinte minden formáját. Egyetlen kérdés van, amiben nem ismernek vitát, az pedig a palesztín nép helyzete, ami az izraeli elnyomás miatt igencsak aggasztó a Muszlim Testvérek szerint. A szervezet nemzetközi legitimációjának is az az egyik legfőbb akadálya, hogy vezetői máig kapcsolatban állnak a Hamásszal és támogatják a palesztínek követeléseit Izraellel szemben.

Thurányi Kata
 

• Cimkék:
muszlim testvériség egyiptom al-Banna Szabad Tisztek

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére