Meddig feszíti a húrt Irán?

Miért haltak meg az iráni atomtudósok?

Irán neve már egyet jelent az atomprogrammal és a Nyugat haragjával. Az egyre másra felröppenő hírek, miszerint atomtudósok és mérnökök veszítik életüket merényletekben, nyugtalansággal tölti el azokat a fiatal tudósokat, akik országuk fellendítésére és előrelépésére szánnák életüket. A fiatalabb mérnök-generáció aggódik, teljesítménye csökken, az állandó halálfélelem árnyékában él. Van kiút ebből az ördögi körből?

Halállista?

A Nyugat nem győzi hangsúlyozni, és most már Obama is azzal állt elő, hogy amennyiben nem állítja le Irán a titkos atomprogramot, úgy Amerika kész lerohanni a közel-keleti országot. Az atomprogramhoz köthető, szerdán meggyilkolt tudós ügye újabb csepp volt abban a bizonyos pohárban, félelmet keltett és lassította az atomprogramon dolgozók munkáját.

Mostafa Ahmadi Roshan – aki az iráni média szerint kémikus volt, és aki az iráni Natanz atomlétesítményének marketingigazgatójaként dolgozott – egy kisebb bomba áldozata lett, amelyet az autójára szereltek ismeretlenek. Ugyanazzal a módszerrel gyilkolták meg, mint a teheráni Massoud Ali Mohammadi atomfizikust, pontosan egy évvel ezelőtt. 2010 eleje óta négy, az atomprogramhoz köthető tudóst öltek meg Iránban.

2010 szeptemberében a Stuxnet – a legalattomosabb cyberfegyver (számítógépes vírus) a történelemben – lelepleződött. A vírus az iráni atomcentrifugákra irányult, amelyek feladata a dúsított uránkészítés volt. Ezzel hónapokra lelassította a „termelési folyamatot”. A támadás hátterében állókat azóta sem sikerült azonosítani. Bár Irán a mai napig kitart azon állítása mellett, miszerint mindössze energia-előállításra használja az atomprogramot, az amerikai és izraeli hatóságok nem hisznek ebben. Szerintük a közel-keleti ország olyan nagy mennyiségű uránt állít elő, amellyel könnyűszerrel készít majd tömegpusztító fegyvert, nevezetesen atombombát.

A három igazság

Bárki is a felelős a tudósok haláláért, ezek a gyilkosságok terrorista cselekedetnek minősülnek. Iránnak százával állnak rendelkezésére a jól képzett mérnökök, és az áldozatok egyike sem rendelkezett kimagaslóan jó tudással. Felmerül tehát a kérdés: mire volt jó ez az egész? A Congressional Research Service felmérése szerint Irán legfontosabb nukleáris kutatóközpontja Isfahanban 3 ezer alkalmazottat számlál, és az országnak még 10, ehhez hasonló létesítménye van. A merényletek azonban félelmet, zavart keltettek a tudósokban, és félő, hogy a fiatal tudósgeneráció meghátrál. Amennyiben kellőképpen megfélemlítik a kutatókat, úgy megvan rá az esély, hogy feladják eddigi munkájukat, bedöntve ezzel a hírhedt atomprogramot.

2010 novemberében egy autóba rejtett bomba okozta Majid Shahriari nukleáris mérnök halálát. 2011 júliusában Darioush Rezaeinejad – aki vélhetően a titkos iráni atomprogram keretein belül dolgozott – fényes nappal, az utcán lelte a halálát. Lelőtték. 2011 novemberében Hassan Moghaddam vezérőrnagy 16 másik emberrel egyetemben meghalt egy máig ismeretlen eredetű robbanásban egy katonai bázison.

Ahogyan a Bond-könyvek szerzőjének egyik hőse mondaná: ha egyszer megtörténik, akkor véletlen, másodszorra előfordulhat, harmadszorra már ellenséges akció, így nem véletlenül merül fel a kétely a külső szemlélőkben. Összehangolt gyilkosságsorozat zajlik az iráni atomtudósok ellen?

Nem kell a mozi?

A gyanú Izraelre terelődött, Irán szerint ők állnak a merényletek hátterében. Mogghaddam őrnagy meggyilkolása után Dan Meridor, Izrael hírszerzési minisztere az izraeli Katonai Rádiónak adott interjújában elmondta: nem minden robbanást kell kapcsolatba hozni a kémkedéssel, és nem kell moziból ihletett történeteket kitalálni. Meridor hozzátette: „Vannak országok, akik gazdasági szankciókkal akarják megregulázni Iránt, de vannak mások, akik más utat választanak az iráni atomprogram megfékezésére.”

Az izraeli hatóságok homályosan, óvatosan fogalmaznak az iráni tudósgyilkosságokkal kapcsolatosan, tagadják, hogy Izrael érintett lenne. Mivel nincs meg a felelős, így csak a félelem marad az iráni tudósoknak. Az izraeli hatóságok szerint a merényletek üzenetet hordoznak, eszerint elsősorban terrorizálni akarják a nukleáris programban dolgozókat, másodsorban el akarják rettenteni azokat a fiatal tudósokat, akik csatlakozni akarnak az atomprogramhoz. Yossi Melman, a Haaretz publicistája egy harmadik tényezőt is felsorolt a CSMonitornak, szerinte az üzenet a rezsimnek és Irán lakosságának szól. Eszerint „bárhol és bármikor elkaphatunk”. Majd hozzáteszi: kívülről az iráni hatalom gyengének tűnik.

Irán azonban nem adja alább, továbbra is állítják: semmilyen veszélyes tevékenységet nem folytatnak. Mohammad Khazaee, iráni ENSZ-nagykövet a szerdán az ENSZ Biztonsági Tanácsának küldött levelében arra kérte a nemzetközi közösségeket, hogy a leghatározottabban ítéljék el ezeket az embertelen cselekményeket. Azt is írja, hogy bármilyen nagy nyomás nehezedik is Iránra – gazdasági szankciók, politikai lépések, irányított merényletek –, akkor sem tudják meggátolni az atomprogram folytatásában, hiszen a nemzeti joggyakorlásba szólnának bele a kívülállók.

Leon Panetta, az Egyesült Államok védelmi minisztere a CSMonitornak elmondta: a múlt hét vége óta dolgoznak az Irán elleni szankciókon, és a gazdasági csapással vélhetően jóval lelassítják a közel-keleti ország ügyködését. Irán valódi szándékáról az atomprogrammal Panetta azt mondta: „Ők (Irán) egy atomfegyver fejlesztésén dolgoznak? Nem. De tudjuk, hogy olyan nukleáris lehetőséget dolgoznak ki, amelyből adott esetben tömegpusztító fegyver lesz. És ez aggaszt bennünket, tehát itt húzzuk meg Irán felé a piros határvonalat: ne fejlessz ki atomfegyvert.” Ami tény, hogy Irán a makacsságával kivívta a nagyok haragját, és még a gyilkosságok ellenére sem számíthat sajnálatra. A gyilkosságok miatt – konkrét számokkal bizonyítva – egyelőre nem hagyják el a tudósok a programot.

A félelem kétélű kard. Amennyiben Iránnak mégis sikerülne atomfegyvert készítenie (vagy nyilvánosságra hozná annak meglétét...), az egész játszma természete azonnal megváltozna. A világnak meg kellene tanulnia együtt élni egy újabb tömegpusztító fegyverrel, ahogyan azt tette Kína, később Izrael, India és Pakisztán esetében is.

– mi (forrás: csmonitor.com)

A nyitókép innen

• Cimkék:
Irán atomprogram urán dúsítás Nyugat Izrael tudósok merénylet

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére