Nincs esély a fogolycserére

Harag fogadta a francia politikust Gázában

A támadás egy gázai vöröskeresztes kórház előtt kezdődött, ahol Alliot-Marie látogatást tett, és tovább folytatódott, amikor elhagyta a kórház épületét, hogy a Francia Kulturális Intézetbe siessen. A tömeg nekirohant a gépjárműnek, tojással és cipőkkel dobálták. Mint utólag a hírekből kiderült, a tömeg azoknak a palesztinoknak a családjaiból szerveződött, akik jelenleg is izraeli börtönökben ülnek, az indulatot pedig az a félreértés okozta, hogy Alliot-Marie-nak tulajdonították az izraeli sajtóban megjelenő kifejezést, miszerint „bebörtönözni egy foglyot, annak biztosítása nélkül, hogy a Vöröskereszt képviselői meglátogathassák, háborús bűncselekmény”.

Habár a valóságban az inkriminált mondat nem a francia külügyminiszter száját hagyta el, hanem Noam Shalitét, a fogvatartott katona édesapjáét, éppen elegendő volt, hogy felkorbácsolja az indulatokat és megelőlegezze az új francia külügyminiszter asszony küldetésének kudarcát. Alliot-Marie ugyanis a kötelező formalitásokon kívül egyetlen okból érkezett a térségbe, ez pedig nem más, mint hogy meggyőzze a Gázai Övezet felett fegyveres puccsal hatalomra került Hamász vezetőséget arról, hogy beengedje az immár öt év fogva tartott Shalithoz a vöröskeresztet, illetve kezdje újra a tárgyalásokat a fogolycseréről Izraellel.

Bár Alliot-Marie később a helyszínen tett, az övezet blokád alatt tartásának feloldását követelő felhívása valamennyit javított a helyzeten, még így sem valószínű, hogy a palesztinok teljesíteni fogják kérését: az izraeli kormányzat börtöneiben tartott több ezer palesztinhoz sem mehet látogatóba senki, ha pedig be is jut valamelyik „civil” szervezet, akkor is csak komoly biztonságpolitikai és ideológiai szűrés után.

Ezerért egyet

Gilád Shalitot, az Izraeli Védelmi Erők tizedesét 2006 június 25.-én ejtették túszul a Gázai Övezet déli oldalán, amikor a Khasszám brigádok nevű harcoló palesztin alakulat rajtaütött egy izraeli katonai őrposzton. A rajtaütés során két izraeli és két palesztin katona meghalt, az akkor húsz éves Shalit tankját pedig gránát találat érte. A súlyosan sebesült katonát a palesztinok lefegyverezték és feltehetőleg a ker-shalom átkelő közelében található alagúton keresztül a Gázai Övezetbe hurcolták. Öt éves fogsága alatt három levelet írhatott a családjának, illetve a Hamász egy videokazettát és egy DVD-t juttatott be Izraelbe, hogy jelezze: a fogoly életben van. Shalit fogságát – aki mellesleg francia állampolgársággal is rendelkezik – az elmúlt öt évben mind a palesztin, mind az izraeli oldal saját politikai céljainak érdekében sajátította ki. 

Izrael nemzetközi kampányba kezdett a „fiú” megmentéséért, többi között a 2009-es Öntött Ólom hadművelet egyik fő célkitűzésének a tizedes megmentését jelölte meg. A hadművelet, ami az arab újságokba a „gázai vérengzés” néven került be és gyakorlatilag a semmivel tette egyenlővé a Gázai Övezet infrastruktúráját valamint több száz civil áldozatot követelt, nem járt sikerrel. Shalit nem került elő.

Mindeközben a Hamász, melyet mind Izrael, mind a nyugati világ terrorszervezetként jegyez, Shalitot használta fel, hogy börtönben ülő politikusaikat illetve katonai aktivistáikat kiszabadítsa. A Hamász első követelései között az összes izraeli börtönben ülő fiatalkorú, idős illetve női fogoly elengedése volt, akiknek a száma önmagában eléri a több száz főt. Bár tény, hogy Izrael börtöneiben számtalan olyan palesztin fogvatartott ül, akiknek börtönbüntetése megkérdőjelezhető, nyílvánvaló, hogy a Hamászt nem pusztán humanitárius szempontok vezették.

Minimum az összes mudzsahidet

A Hamász ugyanis, felismerni vélve némi izraeli hajlandóságot, hamar kiegészítette feltételeit még ezer fő szabadon engedésével, akik viszont már korántsem tekinthetőek civileknek. Követeléseik között találjuk a fundamentalista szárny jó néhány prominensét továbbá olyan kiemelkedő palesztin vezetőket is, akik a második intifáda alatt szereztek elidegeníthetetlen érdemeket és ezért terrorizmus vádjával többszörös életfogytiglani börtönbüntetésüket töltik.

Izraelt a tárgyalások alatt több oldalról is támadások érték. Saját belbiztonsága érdekében nem teljesíthette az olyan követeléseket, mint például az ötszörös életfogytiglani börtönbüntetésre ítélt Marúan Bargúti szabadon engedése, egyrészt legkomolyabb szövetségesének, az Egyesült Államok terrorista politikája miatt („Nem tárgyalunk terroristákkal”), másrészt, mert a „politikai foglyok” között olyan jelentős népszerűségnek örvendő politikai vezetők is találhatók, akik egységesíteni tudnák az évek óta polgárháborús helyzetben lévő palesztin politikai platformokat, akár egy harmadik intifádát is előidézve.

A nyugati közvélemény, főleg Európa palesztinbarát médiája pedig hangosan követelte a nők és a gyerekek elengedését – amire Izrael hajlott volna, de erre már a Hamász nem mondott igent. Mindent vagy semmit akartak, egyetlen katonáért.

Az izraeli közvéleményt is erősen megosztotta Shalit sorsa. Míg a társadalom jelentős rétege egyetértett, hogy a kormányzat tegyen meg minden lehetséges lépést a tizedes kiszabadításának érdekében, erősödtek azok a hangok is, melyek kétségbe vonták, hogy Izrael államnak egyáltalán szabad-e leülnie egy tárgyalóasztalhoz olyan politikai szervezettel, mely még a létezését sem ismeri el.

A tárgyalások így hamar zátonyra futottak, Shalit pedig a mai napig a Hamász fogságában van. Tavaly, amikor kiküldött tudósítóként a Gázai Övezetben jártam, Faúzi Barhúm, a Hamász szóvivője megerősítette, hogy Shalit életben van, egészségi állapota kielégítő. Arra a kérésemre azonban, hogy elfogadva a Hamász összes feltételét találkozhatnék-e tizedessel, határozott nem volt a válasz.

Sem a vöröskereszt, sem az újságírók, sem senki

Bár a Gázai Övezet utcáin népszerű vicc, hogy Shalit két gyermek boldog édesapja már és szakácsként dolgozik, több politikai elemző is úgy gondolja, hogy a tizedest nem az övezetben tartják fogva, hanem valamelyik közeli arab országban, Egyiptomban, Szíriában vagy Jordániában. A Hamász pedig határozottan elutasítja a nemzetközi követeléseket, hogy engedjenek Shalithoz olyan szervezeteket, mint a vöröskereszt.

Ennek azonban elsősorban stratégiai oka van. A tizedes kiszabadításának érdekében Izrael már több sikertelen katonai akcióval is próbálkozott, a Hamász fegyveresei pedig nyilvánvalóan nem képesek nyílt harcba bocsátkozni a világ egyik legmodernebb hadseregével. Az egyetlen előnyük, hogy rajtuk kívül senki sem tudja, hol található a katona, ennek a titoknak a megőrzése pedig elemi érdekük, hiszen Shalit az egyetlen eszközük arra, hogy Izraelre bármilyen politikai nyomást tudjanak gyakorolni. Ezt a kártyát nem adják fel ingyen. A francia külügyminiszter-asszony látogatása így eleve kudarcra van ítélve. A Hamász, ismerve az izraeli titkosszolgálatok erejét, senkit sem fog Shalit közelébe engedni, amíg követeléseiket nem teljesítik, igaz elemi érdekük az is, hogy tizedes életben maradjon. Ha újra is kezdik a tárgyalásokat, ezúttal francia segédlettel, nem valószínű, hogy bármelyik fél is engedne fenntartásaiból.

Gilad Shalit tizedes idén augusztusban betölti huszonötödik életévét. Öt éve nem látta a családját és az otthonát. Feltehetően nem vidítja fel, hogy ez alatt az öt év alatt Párizs, Róma, Miami és New Orleans is díszpolgárává avatta.

Jászberényi Sándor

• Cimkék:
gáza francia izrael támadás félreértés Michele Alliot-Marie Hamász Gázai Övezet

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére