Jogvédők kínzásokról adnak hírt

Egyiptom: ma elszabadulhat a pokol

Bombaként robbant a hír, miszerint Hoszni Mubarak egyiptomi elnök élő beszédet mond csütörtök este. Az emberek eufórikus hangulatban kezdtek özönleni a Tharír térre, soha nem látott fesztivált varázsolva Kairó szívébe. Tovább fokozta a hangulatot, hogy koraeste bejelentést tett a kormánypárt elnöke is, amelyben megerősítette, hogy a párt egybehangzó véleménye szerint Mubarak elnöknek eleget kellene tennie a tüntetők követeléseinek, és le kellene mondania tisztségéről.

Ehhez képest Mubarak beszédének első perce után világossá vált, hogy esze ágában sincs lemondani. Helyette szívhez szóló fordulatokkal, nacionalista és idegenellenes szólamokkal, illetve a már korábban is hangoztatott ígéretekkel igyekezte a pártjára állítani saját népét. Megismételte, hogy nem indul a szeptemberi, „szabad és tiszta” elnökválasztáson, addig azonban kitölti pozícióját, garantálva a békés átmenetet.

Nem világos azonban, hogy csak névleg marad-e elnök, hiszen ahogy fogalmazott, „több hatalmat delegál alelnökének” – a kormány szerint ezzel alelnöke, Szulejmán de facto átvette a hatalmat. Mubarak hangsúlyozta továbbá, hogy „megbünteti a tragikus események felelőseit” és feloldja a szükségállapotot – de csak ha majd eljön az ideje. Világosan elutasította ugyanakkor a rá nehezedő külföldi nyomást – noha nem nevesített egyetlen államot sem, ez a mondat vélhetően az Egyesült Államoknak szólt, aminek képviselője az utóbbi napokban Mubarak leváltása érdekében tárgyalt az észak-afrikai országban. A nép szimpátiáját keresve az elnök az amúgy is paternalisztikus stílusú beszéd egyik részében hosszan méltatta saját érdemeit, Egyiptom hűséges fiának, a függetlenség harcosának és a haza szolgájának nevezve magát.

Mubarak szavaira a Tahrír téri eufória egy csapásra szélsőséges haragba csapott át, a tömeg a „Távozz!” szlogent ordibálva és cipőiket lengetve jelezték dühüket. A cipő lengetése hatalmas sértés az iszlámban, tekintve, hogy a cipő tisztátalan tárgynak számít – már az is sértő, ha keresztbe tett lábakkal ülve megadod az esélyt a melletted ülőnek, hogy megpillantsa a lábbelid talpát, és nem véletlen, hogy a mecsetekbe is csak mezítláb lehet belépni.

Egyiptomban kedden vettek újabb lendületet a tüntetések, és ennek a jelei szerdán és csütörtökön is egyértelműen megmutatkoztak. Országszerte sztrájkok kezdődtek, több állami alkalmazott is úgy döntött, hogy nem veszi fel a munkát, a Tahrír téren pedig továbbra is tízezres tömegek tüntettek napközben. Csütörtök délután már oszlani kezdett a Tharír téri tömeg, mikor elkezdett terjedni a hír, miszerint Mubarak esti beszédében akár le is mondhat.

A jelenlegi pattanásig feszült helyzetben bármi megtörténhet. A hadsereg csütörtökön az eddigieknél jóval nagyobb erőkkel jelent meg Kairóban, ám továbbra is homályos a hozzáállásuk a tüntetőkkel szemben. Tegnap azt üzenték nekik, hogy „teljesül végre a követelésük”, ehhez képest Mubarak nem mondott le, közben viszont egy tucatnyi tiszt ma csatlakozott a Tahrír tériekhez. Akiknek több csoportja már éjszaka elindult a parlament és a Tahrír tértől 16 kilométerre lévő elnöki palota elé, reggelre körbe is vették a törvényhozás és az állami TV épületét.

Mubarak után Omar Szulejmán is beszédet mondott, hazatérésre szólítva fel a fiatalokat. A nemzeti egység fontosságát hangsúlyozta – ironikus módon ez pont kezd kialakulni az országban, noha nem az alelnök által elképzelt módon – és figyelmeztetett, hogy ne hallgassanak „bizonyos külföldi sugárzású” televíziókra. Ezzel minden bizonnyal az al-Dzsazírára gondolt, amelyet már többször vádolt meg a kormányzat „Egyiptom megosztásával”. Mostantól mindenesetre Szulejmán egy platformra került Mubarak elnökkel – ha eddig bárki el is fogadta volna őt Mubarak alternatívájaként, a beszédével ezt saját maga tette lehetetlenné.

Mi értelme volt ennek?

Nem egészen világos, hogy mi történik a színfalak mögött Kairóban. Néhányan attól tartanak, hogy tulajdonképpen egy katonai puccs megy végbe – nem az első eset lenne az ország történelmében. Mubarak beszéde azonban csak tovább növeli a ködöt, hiszen mivel nem mondott le a hatalomról, a katonai nyomás (és egy esetleges színfalak mögött katonai hatalomátvétel) teóriája gyengül. Akkor viszont mi értelme volt a beszédnek? Mubarak ezzel csak olajat öntött a tűzre, ráadásul pont a pénteki nagy tüntetés előtt – a hadsereg és a tüntetők összecsapását akarja ily módon elérni?

Egyébként valószínűsíthetően az elnök lemondása sem lett volna elég a tüntetők lecsillapításához. A jelek szerint ugyanis alelnöke, Omar Szulejmán vette volna át az elnöki posztot, márpedig a tüntetők nem kizárólag Mubarak, hanem az egész rezsim bukását akarják. Ahogy egy tüntető fogalmazott: „Ha Szulejmán lesz az elnök, átírjuk a nevet a transzparenseken és tovább tüntetünk.”

„A nemzetközi közösség a demokratikus átmenetben érdekelt” – hangsúlyozta csütörtök este az amerikai elnök, Barack Obama is, hozzátéve, hogy Egyiptom „történelmi pillanatokat él át”. A beszéd után azonban Obama már csalódásának adott hangot, a CNN beszámolója szerint „Mubarakék nem erről tájékoztatták őket”.

Mégis erőszakot alkalmazott a hadsereg?

Az egyiptomi tüntetések kapcsán eddig csak a rendőrség túlkapásairól lehetett hallani, de az elmúlt napokban egyre több, korábban őrizetbe vett tüntető számolt be arról, hogy a hadsereg is brutális erőszakot alkamazott velük szemben. Meglepő fordulatnak tűnhet ez, hiszen a katonák a tüntetések kirobbanása óta látszólag kínosan ügyeltek arra, hogy fenntartsák semlegességüket, időről-időre nyilatkozatokban is hangsúlyozták, hogy nem kívánnak erőszakosan fellépni a tüntetők ellen. A pénteki tüntetésen talán kiderül végre, melyik oldalon állnak a katonák – sokáig már nem lehet halogatni az egyértelmű állásfoglalást.

Noha a brit miniszterelnök és az amerikai védelmi miniszter is többször elismerően nyilatkozott az egyiptomi hadsereg „professzionális magatartásáról”, sokan fogalmaztak meg kritikát azzal kapcsolatban, hogy a hadsereg nem avatkozott be elég korán, mikor múlt hét közepén megjelentek a nagyvárosok utcáin a Mubarak-párti ellentüntetők. A véres összecsapásokat a katonák eleinte tétlenül szemlélték, és viszonylag későn döntöttek az oszlatásban való részvétel mellett.

A legújabb hírek még rejtélyesebbé teszik a hadsereg hovatartozását. A beszámolók szerint ugyanis az őrizetbe vételek és a kihallgatások során a katonák éppúgy erővel léphettek fel békés tüntetőkkel szemben, ahogy korábban a rendőrség és a titkosrendőrség emberei. Néhány emberi jogi szervezet egyenesen arról számol be, hogy sokakat brutálisan megkínoztak, és különösen kegyetlenül bántak azokkal, akiket minden bizonyíték nélkül külföldi kémeknek tituláltak. A hadsereg egyelőre nem regált az elsőként a brit The Guardian napilapban megjelent vádakra.

Thurányi Kata – Tóth Miklós
 

• Cimkék:
mubarak obama egyiptom szulejmán tahrír

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére