Takarítanak a Tahrír téren

Egyiptom: a térség a status quo-ért aggódik

Az elemzők jelenleg a Nobel-díjas fizikust, Mohamed el-Baradeit és Egyiptom volt külügyminiszterét, Amr Múszát tartják a legesélyesebb jelölteknek. Amr Músza, aki jelenleg az Arab Liga főtitkári pozícióját tölti be, péntek este közölte, hogy rövidesen lemond címéről – sokak szerint ezzel is jelezve, hogy készen áll az elnökválasztásra.

Egyiptom irányítását a hadsereg Legfelsőbb Vezetése látja el.vette át.  Noha a katonaság megítélése általánosan pozitív az egyiptomiak körében, az elmúlt napok eseményei azonban kissé gyengítették a renoméját az alapvetően köztiszteletben álló intézménynek. Sokan bizonytalanok, és attól tartanak, hogy a hadsereg nem fogja betartani ígéreteit, de alapvetően még tart a győzelem mámora, a tüntetők egy része egészen szombat reggelig az utcán ünnepelt.

Ma reggel úgy tűnt, hogy az élet valamelyest elkezd visszaállni a régi kerékvágásba, a katonák elkezdték elbontani a Tahrír téren felállított kordonokat, és több, a tüntetéseket az interneten keresztül megszervező, ikonikussá vált aktivista – többek között a Google közel-keleti marketing igazgatója, Váel Gonim – arra szólítította fel az egyiptomiakat, hogy térjenek haza otthonaikba, és vasárnaptól álljanak újra munkába.

Hogy mi lesz a megbuktatott diktátor sorsa, az egyelőre nem világos. Mubarak nem kívánja elhagyni Egyiptomot, noha a britek és a németek is késznek mutatkoznak a befogadására. Más európai országok kevésbé barátságosak az egyiptomi elnökkel szemben: a svájci hatóságok például azonnal zárolták Mubarak Svájcban vezetett bankszámláit.

Nemzetközi reakciók: örömmel vegyes félelem

A nemzetközi közösség üdvözölte az egyiptomi fejleményeket, az ENSZ főtitkára, Ban Ki-mún „történelmi pillanatnak” nevezte az eseményeket, átlátható és békés demokratikus átmenet levezénylésére szólítva fel a hadsereget. Megszólalt az amerikai elnök is, aki az egyiptomiak napjának nyilvánította február 11-ét. Beszédében hangsúlyozta, hogy Egyiptom továbbra is az USA fontos szövetségese marad, és ahogy korábban már számtalanszor, ismét reményét fejezte ki, hogy egy demokratikus átalakulás történik az országban.

Mubarak bukása azonban közel sem pusztán belügyi kérdés, hiszen az egész közel-keleti status quo-t megváltoztathatja. Amellett, hogy új lendületet adhat a többi közel-keleti autoriter rendszer elleni tiltakozásoknak, a régió legfontosabb kérdésében, az izraeli-palesztin konfliktusban is gyökeres fordulatot hozhat.

Izrael a kezdetektől fogva aggódva szemlélte az egyiptomi felkelést, hiszen Mubarak – bármennyire is diktatórikus rezsimet tartott fenn – megbízható szövetségesként, az 1979-es egyiptomi-izraeli békeszerződést tiszteletben tartva nagyban hozzájárult a zsidó állam biztonságához. Ez most felborulhat: ha nem is kerülnek hatalomra, az iszlamista Muszlim Testvériség súlya minden bizonnyal növekedni fog a politikában, amit az Izraellel fenntartott partneri kapcsolat nem feltétlenül fog kibírni.

Márpedig az Egyiptommal való jószomszédi viszony elemi érdeke lenne Jeruzsálemnek: egyrészt egy ellenséges Kairó esetén Jeruzsálem elvesztené legfontosabb arab szövetségesét, másrészt az Egyiptommal határos Gázai-övezetet felügyelete alatt tartó Hamász sokkal könnyebben fel tudná magát fegyverezni, ami nyilvánvalóan a palesztin-izraeli konfliktus kiszélesedéséhez vezetne.

Az izraeli diplomaták ezért abban voltak érdekeltek, hogy ha Mubaraknak mindenképpen távoznia is kell, helyét egy hasonlóan megbízható ember vegye át. Omar Szulejmán alelnök ilyen szempontból megfelelt volna nekik, hiszen ő anno aktívan részt vett az egyiptomi-izraeli béketárgyalásokon. Mubarak csütörtöki beszéde még bizakodással tölthette el őket, hiszen az elnök jogköreinek egy nem specifikált részét éppen az alelnökének adta át. Másnapra azonban fordult a kocka: Szulejmán rövid bejelentésével átadta a hatalmat a hadseregnek.

A fordulat bizonytalansággal tölti el a zsidó vezetőket, akik siettek leszögezni, hogy az 1979-es békemegállapodást mindenképpen fenn kell tartani. Ehhez a nyilatkozathoz csatlakozott az USA is, amely az eddigi nagyvonalú segélyek befagyasztását helyezte kilátásba, amennyiben Kairó felmondja a békeszerződést.

Izrael félelme nem alaptalan: ha Egyiptomban a Muszlim Testvériség hatalomra jutna, a zsidó államot ellenséges gyűrű fogja körülvenni, hiszen jelenleg mind Libanon (a Hezbollah), mind Szíria, mind a palesztin területek (a Gázai-övezetben a Hamász) Izrael létét fenyegeti.

Thurányi Kata – Tóth Miklós
 

• Cimkék:
facebook egyiptom mubarak tahrir izrael eu

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére