Társadalom
2011-02-08 14:28:00
Selyemzsinórtól félhetnek a fővárosi kórházak vezetőiEgyütt lobbiztak a kórházigazgatók?
A fővárosi kórházigazgatóknak szinte biztos, hogy menniük kell: a centralizációs törekvéseket az elmúlt 10-15 évben sikeresen gátló vezetők a közös lobbi miatt is válhatnak nem kívánatos személyekké.
Miután Budapest polgármestere azonnali hatállyal leállította helyettesét, aki puszta „túlbuzgóságból” majdnem menesztette a fővárosi kórházak vezetőit, Tarlós Istvánnak a kormányfő előtt kellett magyarázkodnia. A legfrissebb hírek szerint a munkáltatói jogokat valójában gyakorló főpolgármester hívta „egyeztetésre” az intézményvezetőket.
Egyelőre nem tudja pontosan senki, hogy valójában kinek mi a célja a sorozatos raportra hívásokkal, azt azonban mind többen tudni vélik, hogy a fővárosi fenntartású, mind a 12 kórház főigazgatójának mennie kell. Az érintettek között vannak olyanok, akik a rendszerváltás óta vezetik a gondjaikra bízott intézményt. Talán ezzel magyarázható, hogy Tarlós István az igazgatókkal való találkozóját a „lovagiasság szabályaival” magyarázta egy pénteki nyilatkozatában, ám arról nem beszélt, hogy menesztik-e őket vagy nem.
Elbukhat a közös ló
„Nincs új a Nap alatt” – fogalmazott a Mindennapi.hu megkeresésére az egyik érintett vezető arra reagálva, hogy a fővárosban központi irányítás alá vonnák a kórházakat és minden, az egészségügyi ellátást kísérő szolgáltatást. A többségében hivatalosan is nyugdíjazható kórházigazgatók az elmúlt, csaknem másfél évtized alatt többször át- és túlélték a városvezetés intézmény-centralizációs kísérleteit, ezek megvalósulását rendre meghiúsították.
A „központosítással” kapcsolatos első javaslatokat a ’90-es évek végén az SZDSZ-es Szolnoki Andrea főpolgármester-helyettes jegyezte. Az indítvány a jó üzletet sejtető, az egészségügyi ellátással csak közvetett összefüggésben álló szolgáltatások centralizációjára, pontosabban kiszervezésére irányult. Az egykori szóbeszéd alapján a kórházi mosatást Szolnoki Andrea nem bízta volna idegenre, saját rokonságát vonta volna be ebbe a bizalmi feladatba. A városvezető „hírbe hozását” követően csendben tudomásul vette a kezdeményezés kudarcát.
Hasonló sorsra jutott a takarítás, illetve az őrző-védő feladatok egy kézbe adásának városházi szándéka. A legmesszebbre a közbeszerzések központosításával jutottak. A Fővárosi Önkormányzat erre a célra 2006-ban csaknem 30 millió forintos alaptőkével egy külön céget hozott létre. A fővárosi kórházak közbeszerzéseit intéző társaság azonban csupán néhány pályázat ügyében volt eredményes. Miközben a három főt foglalkoztató kft. a törvényességi utat betartva próbált hivatalosan pályáztatni, több kórházban lejártak azok a szerződések, amelyek nélkül veszélybe került az intézmények mindennapi működése.
A jellemzően élelmezést, ruhatisztítást vagy takarítást érintő megállapodások ügyében a kórházak nem sokat tehettek, mivel a nagyobb értékű közbeszerzéseket immár nem intézhették egyénileg. Ennek ellenére több intézmény illetékese arra kényszerült, hogy – meglelve a törvény kiskapuit – maga lobbizzon a szolgáltatónál.
Akadálymentesítés folyamatban
A kórházvezetők nemcsak a már említett kiszervezések ügyében ragaszkodtak ahhoz, hogy maguk tárgyaljanak a szolgáltatókkal. Az egyik legnagyobb „falatot”: a gyógyszer- és kötszerbeszállítás kapcsán sem engedték ki a kezükből az egyeztetések jogát.
Az ügyesebbeknek a beszállítókkal gyakran sikerült egyéni árakban is megegyezniük. A Mindennapi.hu által korábban megkérdezett intézményvezetők azzal indokolták „makacsságukat”, hogy az egyéni lobbizás tapasztalataik szerint mindig jobb eredménnyel kecsegtetett, mint a közösködés. Ráadásul – mint mondták –, náluk jobban aligha ismerheti bárki az általuk vezetett intézmény speciális igényeit, így a beszállítóktól pontosan arra kötöttek szerződést, amire a kórháznak szüksége volt.
Nem csoda hát, hogy az igazgatók rendre megfúrták a főváros centralizálási próbálkozásait. Mindemellett sajátos hálózat működött (és működik jelenleg is) a fővárosi egészségügyben. A véd- és dacszövetség megbonthatatlan egységének hátterében az állt, hogy az egyik kórház vezetője a másik kórház felügyelő-bizottságának is tagja volt, hasonlóan a főváros egészségügyi bizottságához, amelynek tagjai szintén az intézményeket ellenőrző grémiumokban is helyet kaptak. Mindezek alapján egyértelmű, hogy az egyéni lobbizás módszerének fenntartása valamennyi érintettnek az érdeke volt.
Ezt a már-már megkövesedett rendszert szünteti meg a beharangozott szerkezet-átalakítás. Az igazgatók jogköre jelentősen csorbul, akár a Tarlós István szorgalmazta állami gondozás, akár a Pesti Imre féle holding lesz a befutó. Mindezek alapján a változást mindeddig akadályozó vezetőket el kell távolítani a változás útjából. Négy kórháznál fejcsere, háromnál fegyelmi?
Szigeti Ildikó
|
