Magára maradt az oktatási tárca

A buták ne járjanak egyetemre?

A HÖOK elnöke markánsan úgy fogalmazott: a tárca kizárólag néhány sértődött professzor szakértői véleményét fogadja el, amelyek meglehetősen hallgató ellenesek. Ön, mint a Debreceni Egyetem tanára, illetve a Parlament oktatási, tudományos és kutatási bizottságának tagja hasonlóan látja a helyzetet?

– Azért én ennél árnyaltabban látom a dolgot. Sokféle vélemény érkezett a tárcához az akadémiától, a Rektori Konferenciáig. Sajnos ezek a vélemények nem épültek be az államtitkárság felsőoktatási koncepciójába.

– Ezek szerint mégis a HÖOK-nak van igaza?

– Bevallom, ebbe az irányba nem tettem komoly nyomozati lépéseket. Sokkal inkább az érdekel, hogy egy jó törvény szülessen.

– Mely pontokon kell feltétlenül módosítani a jelenlegi jogszabályt?

– Az egyik mindenképpen a felsőoktatás állami támogatása. A fejkvóta rendszerű normatív finanszírozás arra ösztönzi az intézményeket, hogy rendszeren belül tartsák a legbutábbakat is. De az ellentettje sem üdítő, amennyiben akkor is támogatunk egyetemeket, vagy főiskolákat, ha konganak az ürességtől. Hogy mi lenne a jó megoldás, azt például a koncepcióból kellene kiolvasnunk. Ide kapcsolódik az egyetemi autonómia. Mégsem járja, hogy miközben nagyon nagy összeget fordítunk a magyar felsőoktatásra, aközben színvonalbeli problémák és gazdasági anomáliák mutatkoznak. Véleményem szerint, amennyiben közpénzt használnak fel oktatási célokra, ne mondhassák az intézmények: senkinek semmi köze hozzá, mire költik. Hasonlóan fontosak a bolognai rendszerből fakadó problémák. Nevezetesen például az: mit kezdenek a három éves alapképzésen végzettek a képzettségüket igazoló papírjukkal a munkaerőpiacon.

– Ez a papír nem diploma?

– Nem. Ez egy tanúsítvány. Azt tanúsítja, hogy az illető három évig hallgatott egy tárgyat, ám azt nem, hogy mire képesíti.

– Nevezhetjük ezt a bolognai rendszer hibájának?

– Nem. Kizárólag nálunk lett így elrontva. Köszönhetjük a Magyar Bálint-féle minisztériumnak, amely rohamtempóban vezette be a rendszert.

– Milyen egyéb hibákat kell még kijavítania az új törvénynek?

– Közoktatás szempontjából kulcskérdés a pedagógusképzés normálissá tétele…

– Ezt az államtitkárság is hasonlóan gondolja.

– Igen ám, de nem a képzés meghosszabbításában kellene gondolkodni! Így is kevesen jelentkeznek pedagógusnak, ha hat esztendeig tart az oktatás, még több embert elriaszt a pályától.

– Ha már szóba került a pedagógusképzés, a közvélemény a felsőoktatási törvénytől hangos, azonban a reform, a teljes magyar oktatást érinti, tehát az alsó és középfokot is, azokról mégis kevesebb szó esik.

– Egyrészt, mivel a felsőoktatási koncepcióról állította a tárca, hogy majdnem kész – szemben a közoktatásival, amelyik még csupán formálódik. Bár az az érzésem: együtt kellene a kettőt kezelni. Ez persze nem zárja ki, hogy bizonyos munkafázisában az egyik a másik előtt járjon. Másrészt, azért foglalkozunk többet a felsőoktatási tervezettel, mert a hallgatók, élve önkormányzati jogukkal, hangosabban tudnak véleményt nyilvánítani.


Ditzendy Attila Arisztid

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére