Művészek a „szexmunkásokról”

Prostituáltakon vezetnék le az agresszivitásukat (videóval)

Mint a Mindennapi hírt adott róla, Kiállítva címen a Fogasházban, a Demo galériában a hét közepéig rendezett tárlat a prostitúció problémáját gyekszik bemutatni. A nyolc alkotó kiindulópontja az a társadalmi kontextus, amely legitimálja a prostitúció folyamatát és a test áruba bocsátást. „Célunk a köztudat formálása, és szembesítés egy olyan kérdéssel, amelyet a többség elutasít. A téma iránt mutatott közöny is hozzájárul a szexuális kizsákmányolás gyakorlatához” – állítják a rendezők.

A rendszerváltozás előtti „üzletszerű kéjelgés” néven futó büntetőjogi kategóriát felváltva egyre gyakrabban merül fel a gondolat, hogy a prostitúció nem más, mint üzlet: két felnőtt ember pénzen és közös megegyezésen alapuló szexuális viszonya, „a legősibb mesterség”, illetve olyan szolgáltatás, amelyet nem szabad és nem lehet betiltani. Ez a prostituáltakat „szexmunkásnak” tartó elképzelés a törvénykezésbe is utat talált, a művészek azonban annak az állásfoglalásnak adnak hangot, hogy a prostitúció a nemi erőszak egy legelterjedtebb formája.

Következzen néhány emlékezetes példa az alkotások közül. Farkas Kata Mellékszereplők című digitális grafikája arra hívja fel a figyelmet, hogy a kérdés nem csupán két embert érint, szerepe van a kliensen kívül a futtatónak és a lány családjának is. Mivel Magyarországon a klienseket nem bünteti a törvény, csak a morális felelősségre vonás az egyetlen eszköz, amellyel fel lehet lépni a kizsákmányolás e formája ellen.

Oravecz Évi cím nélküli fotóinstallációja meglepő. Egy női arc képe a padlón, félig tátott szájjal, abból a szögből, ahonnan egy rajta fekvő látná. A nézőnek az a kényelmetlen érzése támad, hogy rá kell taposnia, ha a falra kirakott szövegeket is szeretné elolvasni. A szövegek idézetek egy weboldalról, ahol ennek a nőnek a szexuális szolgáltatásait kommentelik a kuncsaftok. A férfiak mint használati tárgyat értékelik a személyt, akiről a padlón elhelyezett kép készült.

A leghatásosabb talán Szeleczki Rozália Manpower című, közel hatperces videója. A művész egy fiktív, a negyvenes évek hangulatát idéző propagandafilmen mutatja be azt a megkérdőjelezhető nézetet, hogy a prostitúciót igénybe vevő férfiak számára ez a lehetőség az agresszió, a feszültség levezetését szolgálja. És hogy ha ez a lehetőségük nem volna, agressziójuk veszélyesebb formában nyilatkozna meg. Ez a propagandafilm minden nőt prostitúcióra biztat, úgy szól a nőkhöz, mint a béke letéteményeseihez, akiknek egyéni és közösségi érdekük, sőt kötelességük eddigi munkájukkal felhagyni, és a prostitúció szolgálatába állni.

Jó látni, hogy nemcsak nővédelmi szervezetek aktivistái emelik fel a szavukat a prostitúció ellen, hanem művészeti alkotások próbálják rádöbbenteni a társadalmat a közös felelősségre. Érdekes volt, hogy amíg a kiállítást néztem, csak női látogatók érkeztek. Talán idővel alkotói és befogadói oldalról is részt vállalnak a férfiak ebben a kérdésben is.

Kiss Judit Ágnes

• Cimkék:
prostitúció szex szexmunka kiállítás tárlat galéria

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére