Sírja az azonos neműek iránt vonzódók emlékhelye

Magyar volt az első homoszexuális

A magyar szülők gyermekeként Bécsben született Benkert Károly történelmi időben, 1848 februárjában, a magyar haza iránti lelkesültségből magyarosított Kertbenyre. Az átfogó Kertbeny-kutatás csak száz évvel az író 1882-es halála után, az 1980-as években indult meg, amikor Manfred Herzer német történész, a berlini Meleg Múzeum egyik alapítója az Országos Széchényi Könyvtár kézirattárában fellelhető Kertbeny-kéziratok alapján bizonyította, hogy az író-műfordító a szerzője két, 1869-ben névtelenül megjelentetett német nyelvű értekezésnek.

 
A homoszexuálisok megkoszorúzzák a sírját

Az egyik, a saját nemük iránt vonzódó német férfiak büntetőszankciók alóli felszabadításáért szót emelő röpiratban először szerepeltek a „homosexual” és „heterosexual” szavak. Az 1990-es években aztán Takács Judit, az MTA szociológusa figyelt fel az alig ismert Kertbenyre, miután egy dán kollégája megkérte, nézzen utána, milyen kapcsolatban állt a magyar irodalmár Hans Christian Andersennel (mint kiderült, a dán meseíró egy Petőfi-fordítás kapcsán kérte ki a tanácsát). Merthogy Kertbeny irodalmi ambíciói azt követően szökkentek szárba, hogy 1845-ben megismerkedett későbbi barátjával, Petőfivel. Ekkor határozta el, hogy a magyar irodalmat fogja képviselni a világban, és ezért Petőfi mellett Aranyt, Jókait, Vörösmartyt fordított németre és angolra.

Kertbeny Károly arcképe

Szépirodalmi munkásságán túl – Eisler Mór hírlapíróval együtt például Vasfi és Benkő álnéven Hangok a múltból címen népszerű „szamizdat” forradalmi költészeti antológiát jelentetett meg az 1850-es években – Kertbeny Európa-szerte volt könyvkereskedő és katona is, sőt titkosügynökként is próbálkozott. 1875-ben a már betegeskedő író hazatért Budapestre, ahol a magyar kormány segélyt, a székesfőváros pedig – állapotára tekintettel – lakást utalt ki neki a Rudas fürdőben. Az 1882-ben, 58 éves korában elhunyt irodalmárt a Kerepesi temetőben helyezték örök nyugalomra, síremléke a magyar melegközösség emlékhelye, és mint ilyet június 28-án, a Meleg Büszkeség Napján megkoszorúzzák.


Le a szodomitával!

A 2003-ban Kiskunfélegyházán emlékművel is megtisztelt Kertbenyt halála után dilettáns íróként, közepes műfordítóként, ám a magyar irodalom elszánt, elkötelezett népszerűsítőjeként könyvelték el, és az utóbbi évtizedek kutatásai nyomán vált ismertté titokban művelt szexológiai munkássága. Ekkor derült ki az is – mint az a HVG tavaly augusztusi számában olvasható –, hogy említett röpiratai nem sokkal az előtt születtek, hogy a legtöbb német államban a férfiak közötti szexuális kapcsolatokat az új, egységes birodalmi büntető törvénykönyv porosz mintára akár ötéves börtönbüntetéssel is szankcionálta.

A felháborodott Kertbeny az általa becsmérlőnek tartott „szodomita” meghatározás helyett dobta be a „homoszexualitás” kifejezést. Ráadásul az első „meleg szabadságharcosok” egyikeként – említi Takács Annamária A magánélet szabadságáról című, három éve megjelent tanulmányában – az akkortájt mások által hangoztatott „a vele született ösztönjelleget lehetetlen elnyomni” érv helyett korát megelőzően a magánélet szentségére hivatkozott. „Az államnak nincs joga beavatkozni abba, amit két tizennégy év feletti ember önként, a nyilvánosság kizárásával, harmadik személyek jogainak megsértése nélkül egymással művel” – hangsúlyozta az irodalmár Karl Heinrich Ulrichs német jogász, úttörő meleg aktivistának írott levelében.

Kertbeny sírhelye a Kerepesi temetőben

A címzett a „férfitestbe zárt női lélekre” utaló német urning kifejezést javasolta egyébként a homoszexuálisok megnevezésére, s már 1865-ben alapszabály-tervezetet készített egy Urning Unióhoz, valamint tervbe vette egy urning lap indítását is. A szólelemények eleinte még együtt futottak a szakirodalomban. Például Richard von Krafft-Ebing német orvos 1886-os híres, az emberi szexualitást elsőként átfogóan tárgyaló Psychopathia Sexualis című művében Kertbeny és Ulrichs javaslatait felváltva használta. A homoszexualitás kifejezés aztán a 20. század legelején, Sigmund Freud műveiben már egyértelműen egyeduralkodó lett.

Az irodalmár egyébként saját bevallása szerint akkor csöppent e szubkultúrába, amikor 1840-ben egyik „abnormális ízlésű” fiatal barátja egy zsaroló miatt öngyilkosságot követett el, és búcsúlevelében arra kérte, figyelmeztesse kapcsolatait az őt halálba kergetőre. Kertbeny Széchényi Könyvtárban található, csaknem két évtizedet felölelő, sokszor idegen nyelven, tele törlésekkel és satírozásokkal vezetett naplói arra engednek következtetni, hogy maga is titkolta másságát.

mi

• Cimkék:
Kertbeny Károly homoszexuális heteroszexuális meleg szodomita

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére