1956 a moziban

Kiváltképp az ötvenedik évfordulóra időzítve ugrott meg a forradalmi filmek száma, bár magánszorgalomból is bőven születtek 1956-al foglalkozó darabok. A filmgyártásra szánt állami pénzek elosztásáért felelős Magyar Mozgókép Közalapítvány 2006-ban tematikus pályázatot írt ki, amelynek keretében hat alkotást részesítettek gyártási támogatásban, többek között Vágvölgyi filmjét is. Érthető mind az alapítványi, mind az alkotói szándék és megemlékezési hevület, hiszen a rendszerváltást követően megnyílt a terep a korábban csak bújtatva megjeleníthető témák előtt. 1956-os forradalom pedig különösen fontos évszám a politikai retorikában, mivel a mai napig az 1989-90-es demokratikus átalakulás ideológiai gyökere. Ugyanakkor, úgy tűnik, a (szólás)szabadság ellene dolgozik a minőségnek, a rendszerváltást megelőző, gyakorta virágnyelven megszólaló 56-os alkotások máig izgalmasabbnak és érvényesebbnek bizonyulnak, mint a kortárs darabok. Igaz, míg a késő-kádárizmusban már-már egységesnek számított (az akkori politikai felfogással ellentétben) a közfelfogás az ötvenhatos eseményekről, az olvadással a titkos közmegegyezés is elpárolgott.

Elvérző filmek

Manapság már egyáltalán nincs konszenzus 1956 eseményeivel és személyiségeivel kapcsolatban. Szilágyi Andor Mansfeld című filmje (2006) például bemutatásakor felemás közegbe érkezett. 2003-ban nagy port vert fel Eörsi László Mítoszok helyett című tanulmánya, amelyben az 1959-ben, 18 évesen kivégzett Mansfeld Pétert „nem tudatos forradalmárnak” nevezte, és e kijelentése miatt sokan a forradalom egyik mártírjának meggyalázójaként tekintettek az 1956-os intézet munkatársára. Szilágyi filmje részben cáfolni szándékozott Eörsi állítását, ám a forgatóköny – ahogy az életrajzi filmeknél gyakran megesik – felülírta a történelmet, és ezzel épp a történészek számára biztosított kritizálási lehetőséget. Ugyanis arra máig nincs kézzelfogható bizonyíték, amit a film sugall, miszerint a köztörvényes bűnökért perbe fogott Mansfeld Pétert felsőbb utasításra ítélte halálra a bíróság. Filmkritikusok szerint mégsem emiatt az aprócska történelmi hűtlenség miatt vérzett el a film a mozikban, hanem mert az amúgy is széttartó film épp a főhős karakterét nagyolta el, és alkotói nem fordítottak elég gondot egy valóbanmarkáns, nézői azonosulást kiváltani képes forradalmár ábrázolására. Nem is szólva a látvány hiányáról.
 

Ez utóbbit bőven pótolta az Andy Vajna által támogatott, és Goda Krisztina rendezte Szabadság, szerelem (2006). Az 1956-os melbourni olimpia emlékezetes magyar-szovjet polódöntője köré szőtt mese bővelkedett az akciójelenetekben. Nem csak a vizilabda válogatott asszisztálásával készült medence-csata, de a budapesti fegyveres összecsapások is a hollywoodi zsánerfilmek igényességével készültek. Igaz, Goda filmje kapcsán is bőven fanyalogtak az ítészek. Reményi József Tamás a Filmvilág című filmművészeti folyóiratban megjelent kritikájában például épp az álomgyári klisék túlzott alkalmazását rótta fel, mondván „a film azon bukik meg, hogy stábja az élvezethez vezető úton nem válogat az eszközökben, nem jut túl a legkézenfekvőbb és legsematikusabb megoldásokon, azokat viszont számolatlanul, szelektálatlanul ontja, nincs szíve kihagyni egyet sem.

Antihősök

A rendezője által „flaszter western-ként” aposztrofált Kolorádó Kid is amerikai stílussal kísérletezik, az elsősorban újságíróként tevékenykedő Vágvölgyi azonban nem westernt forgatott, műve sokkal inkább hasonlít a negyvenes években divatos amerikai bűnfilmekre, az úgynevezett film noirra. Vágvölgyi ezzel a film-stílusjátékkal új színt kevert az 56-os művekbe, de nem csak a „fekete filmek” vészjósló atmoszférája számít egyedinek a Kolorádó Kidben. Az Eörsi István börtönnaplója, illetve egy börtönbesúgó jelentései alapján írt forgatókönyv sűrűn használja az ötvenes évek jassznyelvét, lévén főszereplője – szemben a kortárs felhozatal hősfiguráival – hamisítatlan antihős: Kreuzer Béla fizikai munkás és kisstílű bűnöző.
Nem csak a korszak tovajnyelvén szól a Kolorádó Kid. A film telis-tele van mozgóképes utalásokkal, nemegyszer teljes dialógusokat emel át más darabokból, például a Megáll az idő című 1981-ben készült, – filmtörténészek szerint a kora-kádárizmust legjobban megkapó – filmből. A Gothár Péter-Bereményi Géza páros jegyezte „kultuszfilm” egyike azoknak az alkotásoknak, amelyet a televíziók ‘56-os évfordulókon rendre műsorra tűznek, holott a filmnek csak a kiindulópontja a levert forradalom, sokkal inkább az azt követő puhadiktatúra közállapotait ábrázolja.

 



Nem kifejezetten a forradalommal foglalkoznak a rendszerváltás előtt készült, a filmkritikusok által viszonyítási pontként megjelölt filmek sem. Makk Károly Szerelem című 1971-es filmje (nyitóképünkön a film egyik jelenete) például egy, az ötvenes évek végén szabaduló politikai elítélt, és az őt hazaváró feleség, illetve az anyósát ápoló és magát kegyes hazugságban ringató nő kapcsolatát járja körül. A filmben ugyan meg sem említik, hogy pontosan miért ítélték el a Darvas Iván által alakított férfit, az alkotás mégsem mentes az áthallásoktól. A forgatókönyv Déry Tibor 1956 júniusában közzétett novellája alapján született, az író több társával egyetemben az Irodalmi Újság hasábjain követelte a Szovjetunióba deportáltak szabadon engedését, amiért 1957-ben perbe fogták és elítélték. Végül 1960-ban amnesztiával szabadult. Szintén politikai okokból, Darvas huszonkét hónapnyi börtönbüntetést kapott 1957-ben.

A Szerelem rendezője egyébként a rendszerváltás után egy évvel készítette el „igazi” 56-os moziját (Magyar rekviem). Ez az alkotás azonban a kritikák szerint meg sem közelítette a magyar filmművészet egyik csúcsaként számon tartott Szerelem hitelességét és „megkapó líraiságát”. Makk ebben a filmjében már minden bújtatás nélkül, egyértelműen forradalomként ábrázolja az 1956-os eseményeket, hiába, a nyíltsággal már elkésett. Még a rendszerváltás előtt forgatta Mészáros Márta Napló apámnak, anyámnak (1989) című filmjét. Mozifilmben először itt hangzik el, hogy ami 1956-ban történt, nem ellenforradalom volt. A nyolcvanas években készült, a személyességet sem nélkülöző 56-os alkotások – mint például Gárdos Péter: Szamárköhögés (1987), Sándor Pál: Szerencsés Dániel (1983) – történetszövésükkel ügyesen kikerülték az 56-os eseményekhez való viszonyukat.
S.A.
 

• Cimkék:
1956 film kolorádó kid

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére