Két napja tart az amerikaiak legnagyobb ünnepe

Jó üzlet a Hálaadás

Sokak számára még ma is rejtélyes az amerikaiak legnépszerűbb ünnepének, a Hálaadásnak az eredete, tekintettel arra, hogy megtartása bizonyos történelmi, vallási és politikai események, illetve a naptár (november utolsó csütörtöke) – tisztán gazdasági okokból való – összeegyeztetésének eredménye. Az Amerikai Egyesült Államok népe alapvetően ezen a napon köszöni meg Istennek az őszi termést.

Kukorica és juharszirup

Mivel ez így azonban túl bonyolult, sokan csak 1621-re fókuszálnak. Ebben az esztendőben érkeztek az akkor még szerencséjüket üldöző Alapító Atyák az amerikai partokhoz, s ünnepelték együtt a földművelésben segédkező bennszülöttekkel első kukoricatermésüket és a juharszirup elkészítését.

Hálát adnak. Fotó innen

A Hálaadás napjának nemzeti ünneppé nyilvánításában azonban a legfontosabb szerep Sarah Josepha Hale írónőnek és az ő három évtizedes állhatatosságának jutott. Sarah 1827-től kezdve közölt cikkeket több folyóiratban, majd kormányzókkal és szenátorokkal folytatott kiterjedt levelezést, már-már követelve a csak bizonyos államokban elismert ünnep nemzeti szintre emelését. Végül, 1863-ban Abraham Lincoln meghajolt Sarah akarata előtt, és kijelölte november utolsó csütörtökjét a Hálaadás-napjául. Ennek ellenére a napot többször megváltoztatták, s csak Roosevelt elnök 1941-es határozatával rögzítették, hogy november negyedik vasárnapja az Egyesült Államok nemzeti ünnepe.

A napot azonban nem találomra választották ki. Inkább az volt a szerepe, hogy stimulálja az eladásokat a nagy gazdasági világválság után, mint ahogy ma is hasonló alapokon nyugszik az amerikai családok intézményes örömködése. A hálaadás másnapján a nagy áruházak jelentős kedvezményekkel szabadulnak készleteiktől, s az amerikaiak 365-ből 364 napig a nagy leárazás pillanatára várnak. Némely üzlet előtt pedig már reggel hatkor hosszú sorok kígyóznak.

Pulyka és utazás

A hálaadási ünnepet nem véletlenül nevezik pulyka-napnak is. Jelenleg az ünnep két fontos összetevője: e nagytestű szárnyas és a „nagy utazás”. Ez a baromfi ilyenkor aligha hiányzik a családok asztaláról, amelyek tagjai sok esetben több ezer mérföldről kerekednek fel, hogy legalább egyszer egy évben együtt legyenek és egyenek szeretteikkel. 1621-ben azonban a pulyka még nem volt nemzeti eledel, s arra vonatkozó bizonyítékok sem léteznek, hogy az Alapító Atyák ezt fogyasztották volna az ünnepi asztalnál.

Manapság azonban – főleg november végén – a pulykatenyésztők elégedetten dörzsölhetik össze tenyereiket, még annak ellenére is, hogy 2011 nem az ő évük volt. A kukorica ára annyira megugrott, hogy a pulykák drága takarmányozása végül az árakban csapódott le. Ennek ellenére a töltött vagy füstölt pulyka idén is felkerült az ünnepi asztalokra a különféle sonkák, áfonyaszósszal locsolt krumplik, a kukorica, a tökös palacsinta vagy a sütőtöktorta mellé az amerikai asztalokra.

Az elmaradhatatlan pulyka-vacsora. Fotó innen

Jó bevételük volt idén a repülőtársaságoknak is, akik nem túl szemérmesen alakítják ilyenkor az áraikat. Az Amerikai Légiközlekedési Szövetség 23,2 millióra becsülte a Hálaadás-napi ünnephez kapcsolódó tizenkét nap idején repülőre ülők számát. A repterek nyüzsgését és stresszét elkerülendő sokan autóba vágták magukat, de ez sem a leggazdaságosabb megoldás, miután tavaly óta az Egyesült Államokban négy százalékkal emelkedett az üzemanyagok ára. Ilyen kiadások mellett nem csoda, hogy sok amerikai kölcsönökből kénytelen hálásnak bizonyulni.

A nadrágszíjak pedig tovább szorulnak, mert közeledik a Karácsony és az újévi dínom-dánom időszaka is.

Hargitai Mátyás

A nyitókép innen

• Cimkék:
hálaadás Lincoln Roosevelt Sarah Josepha Hale Egyesült Államok

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére