Amerikai gazdasági válság: van még lejjebb?

Egyre több a hajléktalan gyermek

Decemberben a Massachusetts állambeli Needham városban működő, hajléktalan családok helyzetével foglalkozó országos központ (National Center on Family Homelessness) jelentést adott ki, amelyben az volt olvasható, hogy 1,6 millió gyerek él az utcán vagy menedékhelyeken, illetve idegen családoknál. Az adat 38 százalékos ugrást jelez. Ellen Bassuk, a központ elnöke a drámai változást az amerikai gazdaság visszaesésének, illetve annak tulajdonítja, hogy sok az egyedülálló nők által vezetett, igen szegény család.

Nem vesznek emberszámba, mert hajléktalan vagy

A népszámlálási hivatal, a Census Bureau új módszerrel készített statisztikája szerint az amerikaiaknak mintegy 48 százaléka szegénységben vagy alacsony jövedelemből él. Egy négytagú családnál a szegénységi küszöb évi 24 343 dollár. Alfredo Brown, a Chapman Partnership nevű civil szervezet 73 éves igazgatóhelyettese a Reutersnek hírügynökségnek elmondta, hogy két zsúfolt menedékhelyet működtetnek Miami-Dade megyében. „Túlságosan is sok olyan gyereket és anyát látok, akinek nincs otthona, és az éjszakát a család autójában, egy elhagyott épületben vagy autóbuszban tölti” – ecsetelte.

Bassuk szerint az 1980-as évek közepén a hajléktalan népességen belül a gyermekes családok egy százalékot sem értek el, mára e populációnak csaknem egyharmadát teszik ki. Sok gyereket elszegényedett, társtalan édesanya tart el. „Egyfajta harmadik világ bontakozik ki saját hátsó udvarunkban. Ezt a kifejezést a fejlődő országokra vonatkoztatják, de most ezt a jelenséget idehaza láthatjuk” – mutatott rá.

A hírügynökség újságíróinak egy csoportja egy héten át járta az Egyesült Államokat, hogy megszólaltassa a hajléktalanná vált szülőket és gyermekeiket. A Los Angeles-i Skid Row negyedtől a New York-i Dél-Bronxig a gazdasági visszaesés okozta károk jelentették azt a közös szálat, amely összekapcsolta az emberek által elmondott történeteket. Azonban szinte mindenütt feltűnt a remény motívuma is.

A Miami főleg feketék által lakott központi negyedében lévő menedékhelyen a 32 éves Nairkahe Touray, egy sokgyermekes anya - ölében Aeisha nevű hároméves kislányával - elmesélte, hogyan fogyott el minden megtakarított pénze, és miként jutott oda, hogy egy autóban kénytelen „lakni” nyolc gyermeke közül öttel együtt. „És csupán azért, mert hajléktalan vagy, nem vesznek emberszámba” – fakadt ki az asszony, aki tavaly vált el férjétől, és jelenleg havi 583 dollár állami segélyből él. A válás és a válság előtt négy kisebb vállalkozásba is belevágott, de azok tönkrementek. Az asszony szülei is elváltak, egyikük Atlantában él, a másik Chicagóban – ők is hajléktalanok.

A 34 éves Luis Martinez Los Angelesben él. A férfi egyedül próbálja nevelni három gyerekét az Union Rescue Mission menedékhelyen, ahol egy lerobbant háztömb területén hajléktalanok őrizgetik műanyag bevásárlókocsikba gyömöszölt holmijukat. Ez azonban már javulást jelent azokhoz az időkhöz képest, amikor Martinez és három gyereke a metrón töltötte az éjszakákat. A férfi néhány osztály elvégzése után fizikai munkával kereste kenyerét, de mintegy hat éve megsérült egy építkezésen. Egy dologra büszke: gyerekei jól tanulnak. Van egy laptopjuk, azon készítik el házi feladatukat a McDonald's és Starbucks üzletek wifi összeköttetését felhasználva. Van egy Xbox játékkonzoljuk is, és Martinez, aki nyakláncán My Kids First (Gyerekeim a legfontosabbak) feliratú függőt visel, mobiltelefont is szerzett, hogy tartsa a kapcsolatot a potenciális munkaadókkal és családjával. „Hajléktalan vagyok, de nem reménytelen” – szögezte le.

Egyszer milliárdos leszek

A Dylanban élő Burger-házaspár, a nyolcéves fiukat, Dylant nevelő Tracy és Elizabeth valamikor évi 100 ezer dolláros jövedelemmel rendelkezett, de a középosztályra jellemző életük összeomlott, amikor Tracy elvesztette kereskedelmi ügynöki állását. Miután nem tudták megfizetni a lakbért, 2009-ben kilakoltatták őket, előbb egy motelbe kerültek, aztán Elizabeth édesanyjának garázsában húzták meg magukat. Az asszony munkanélküli segélye már csak hetekre volt elég, amikor a beszélgetésre sor került. A család izgatottan várta az éppen zajló kongresszusi vita kimenetelét: meghosszabbítja-e a törvényhozás a támogatást?

Florida középső részén a 15 éves Justin Santiago arról beszélt, hogy szüleivel és három fiatalabb testvérével a válság kezdete, 2008 óta, amikor munkát keresve elköltöztek Kaliforniából, különböző rokonok fogadták be őket rövidebb-hosszabb időre. Már egyáltalán nem érte meglepetésként, hogy végül Orlandóban egy menedékhelyre kerültek. Justin azonban szorgalmasan tanul, és nem mond le álmáról, hogy a videojáték-iparban fusson be sikeres karriert. „Egyszer milliárdos leszek” – bizonygatta a fiú.

A 26 éves Antonio Dixon édesanyjával, Corenthiával együtt legalább egy tucat hajléktalan-menhelyet járt meg Miami és Atlanta térségében, de végül elnyert egy sportösztöndíjat, és - családjából elsőként – felsőfokú végzettséget szerzett a Miami Egyetemen. Gyerekkori álmát megvalósítva bejutott a Philadelphia Eagles amerikaifutball-csapatba. Bár egy sérülés miatt nemrég a kispadra került, bízik abban, hogy a következő szezonban ismét pályára léphet. Ő azt tanácsolja a hajléktalan családok gyerekeinek, hogy ne hagyják abba az iskolát, és arra összpontosítsanak, amit igazán akarnak az életben. „Ne adják fel, én sem adtam fel” – üzente.

Bassuk viszont, aki pszichiáter és a Harvard Medical School tanára is, arra hívta fel a figyelmet, hogy a hajléktalanság gyakran jár együtt egészségügyi problémákkal és gyenge iskolai teljesítménnyel. „Ezeknek a gyerekeknek szinte semmi esélyük sincs. Rosszul tanulnak, pedig ez nem szükségszerű – csak éppen nem kapnak megfelelő segítséget. Úgy tűnik, hogy minden téren nagyon sebezhetők” – magyarázta.

MTI

A nyitókép innen

• Cimkék:
hajléktalanok gyermekek Amerika válság társadalom

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére