Cégvezetők, abnormális agyi funkciókkal…

Pszichopata hatalomátvétel a Wall Streeten?

Már korábbi szemlénkben is bemutattunk egy, az Amerikai Pszicho világát megidéző leírást a menedzserek mentális állapotáról. George Monbiot kissé bizonytalan lábakon álló szintézisére rímelve a Bloomberg publicistája, az egykori befektetési bankár, William D. Cohan egyetértőleg ismerteti egy nemzetközileg eddig kevéssé ismert tudós tézisét, mely „A Globális Pénzügyi Válság Vállalati Pszichopata Elmélete” nevet viseli. Az elmélet dióhéjban úgy foglalható össze, hogy a már évek óta nyakunkon ülő pénzügyi válság Nyugaton nem elsősorban a rossz gazdaságpolitikai húzásoknak, hanem a pénzügyi intézetekben ülő döntéshozóknak köszönhető. Ezeket a figurákat Clive R. Boddy, a nagy megfejtés gazdája egyszerűen csak „vállalati pszichopatáknak” (corporate psychopaths) nevezi.

A pszichopaták aranykorában élünk

A Nottinghami Trent Egyetem Üzleti Akadémiáján tanító professzor szerint a „vállalati pszichopaták” a társadalom azon egy százalékát teszik ki, akik „abnormális agyi funkciókkal élnek”, és hiányzik belőlük az emberek iránti szimpátia vagy empátia. És ez a hiányosság azt eredményezi, hogy ezek az emberek „sokkal hűvösebbek, számítóbbak, mint a többi ember, és kegyetlenek, ennélfogva fenyegetést jelentenek a munkahelyükre, de az egész társadalomra is.

De minek köszönhető, hogy ezek az ijesztő figurák ülnek a vezető pozíciókban? Boddy szerint elsősorban annak, hogy kiválóan használják ki a modern piacgazdaság kaotikus természetét, és képesek a hatékony reakcióra és az örökös megújulásra. De a brit tudós állítja, nemcsak kognitív képességek teszik őket a piacok „csúcsragadozóivá”, hanem karizmatikus fellépésük és meggyőzőkészségük is, melyekkel elfedik érzéketlenségüket.

Boddy igen félelmetes elméletet vázol fel a köztünk rejtőző vállalati pszichopatákról. Azonban ha jobban belegondolunk, akkor nem is Boddy pszichopatái az igazán félelmetesek, hanem maga az elmélet, mely alapján simán kizárna néhány millió embert a piacgazdaságból és közéletből. Persze a derék brit tudós nyilván visszariadna az efféle radikális következtetésektől, de logikáját tekintve a vállalati pszichopaták elmélete mégis leginkább a fajelmélettel rokon.

A stabilitás kora

Az olvasó most bizonyára elcsodálkozik: hogyhogy ez az antiszociális embertípus még nem pusztított el maga körül mindent? Boddy válasza erre az, hogy egészen a XX. század harmadik harmadáig a piacgazdaság mindennapjaira a stabil cégstruktúra, a kiszámítható változások, az előre tervezhető előmeneteli lépcsőfokok voltak jellemzők. A relatíve stabil környezetben pedig könnyebben felismerni és kizárni a céges vezetői pozíciókból az egoista és etikai normákat nem ismerő vállalati pszichopatákat. Boddy szerint ezeknek az embereknek a tőzsdék és a spekulációs pénzpiacok kínáltak egyedül kitörési lehetőséget, és mára ez az egoista karakter vált a szektor meghatározó alakítójává. És pont a vállalati pszichopaták által képviselt végletes önzés az, ami mára felváltotta a korábbi nemesebb, felelősebb és szolidárisabb verseny eszméjét, mely azért, ha az olvasó a „manchester-kapitalizmus” gyerekbányászaira gondol, annyira talán mégsem lehetett nemes.

Boddy szerint a cégvilág pszichopatáit – mivel személyes vagyonuk a piacok összeomlását egyáltalán nem szenvedte meg – „hidegen hagyják azok, akik elveszítették munkájukat, befektetéseiket és megtakarításaikat. Egyáltalán nem éreznek megbánást a zátonyra futott emberi sorsok miatt, és szemrebbenés nélkül készek hazudni saját felelősségüket illetően.”

A menedzserekre sújt le a szovjet modell?

Rövid esszéje végén a pénzvilág pszichopatáit ostorozó szerző azért elismeri, hogy elmélete kevéssé bizonyított, és előnyére válna „a továbbfejlesztés és némi háttérkutatás” a válságban kulcsszerepet játszó pénzügyi vezetők személyiségéről és erkölcsi felfogásáról. Boddy a Bloomberg munkatársának kérdésére annyit elárult, hogy cikkét csaknem tízezren olvasták már az elmúlt 90 napban, ami igazán kiemelkedőnek számít az akadémiai mezőnyben. A tudós olvasóit nemcsak rémisztő diagnózissal riogatja, hanem egy megoldási javaslatot is tesz – ami azonban nem kevésbé félelmetes, mint maga a diagnózis – a pszichopaták kiszűrésére és a vezető pozíciókból való eltávolítására. E szerint minden olyan embert, akinek „döntése jelentős számú ember életét befolyásolja, alá kéne vetnie magát egy vizsgálatnak”, mellyel bizonyítást nyerhetne, hogy képes az együttérzésre és a másokkal való törődésre.

A szerző arra nem tér ki, milyen mércék és módszerek azok, melyek alkalmasak a „pszichopaták” kiszűrésére, mint ahogy arra sem, mi is az emberi önzésben az a mérték, mely „kóros” lenne. Egy viszont biztos: felelős tudós nem gondolhatja azt komolyan, hogy az emberi jogok komoly veszélyeztetése nélkül be lehetne vezetni a többség erkölcsi ítéletének nem megfelelő emberek listázását. Ilyesmire legutóbb a Szovjetunióban került sor, ahol mondvacsinált „tudományos” kritériumok alapján előszeretettel dugták az ellenzékieket elmegyógyintézetbe, megteremtve ezáltal a „pszichiátriai ellenzék” egyszerre baljós, egyszerre ironikus fogalmát.

E. V.

Fotó innen

• Cimkék:
Wall Street elmebeteg pszichopata

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére