Rácsos ablakok, vaskapuk mögött őrizték a lányokat

Ilyen egy sztriptíztáncosnő élete: interjú

− Nehéz gyermekkorod volt?

−  Édesanyám gyakran hívta fel a figyelmünket a Bibliára, sokszor vitt magával keresztény közösségbe. Édesapám nem hívő, de mindenben támogatta az édesanyámat és a családot. Kamaszkoromban azonban kezdtem egyre messzebb sodródni az otthon látott értékrendtől, 17 évesen rossz társaságba keveredtem. Volt köztünk, aki még az általános iskolát sem fejezte be, a bulizást sokkal fontosabbnak tartottuk. Így hát rengeteget ittunk, dohányoztunk, csavarogtunk, vagy filmeket néztünk, általában valamilyen horrorfilmet vettünk ki videón, hétvégénként pedig csapatostól jártunk diszkóról diszkóra. Technóra vagy club DJ-k zenéire tomboltam, és úgy éreztem, ilyenkor táncolom ki magamból az összes feszültséget.

− Voltak fiúid?

− 18 évesen megismerkedtem az első szerelmemmel, de rövid időn belül óriási csalódás ért, aztán még néhány hasonló ugyanígy, amit sajnos már nem tudtam feldolgozni. Akkor kezdtem el úgy kezelni a férfiakat, ahogyan ők is engem, s úgy döntöttem, nem érdekel az érzelemviláguk, kizárólag a flörtölés és a szex. Az életemet a magam szórakoztatására építettem fel. Sok olyan barátnőm volt, akivel a közös bulizások kapcsoltak össze. Egyikük táncosnő volt. Egyik alkalommal, amikor szóba került a „munkája”, dobta fel az ötletet, hogy mi lenne, ha megpróbálkoznék én is a go-go tánccal. Azzal győzködött, hogy csinos vagyok, jól mozgok, és még egy csomó pénzt is kereshetnék. Először nagyon meglepődtem, de addig-addig mondogatta, amíg  beadtam a derekam. Elkezdtünk együtt fellépésekre járogatni…

− A szüleid tudtak arról, mit csinálsz?

− Kettős életet éltem, a szüleimnek eleinte fogalma sem volt róla, aztán a városban terjedő szóbeszédekből értesültek mindenről, s érthető módon nagyon nem tetszett nekik az egész, hiszen szégyenbe hoztam őket az ismerőseik, a munkatársaik előtt. De ez akkoriban nem nagyon érdekelt, 21 évesen így tovább száguldottam lefelé a lejtőn: hamarosan átváltottam a rúdtáncra különféle vetkőzős bárokban. Nem is maradtam sokáig Magyarországon, külföld felé vettem az irányt: Olaszország, Svájc, Írország, Anglia és Franciaország következett.

− Miért mentél külföldre?

− Magyarországon egy lány esténként egyhavi minimálbért is megkereshet, de külföldön, Nyugat-Európában akár a duplája is összejöhet egy-egy este. Sokan évente több millió forintnak megfelelő összeget is összetáncolnak, viszonylag kevés időráfordítással. A kapcsolatok itt is rengeteget számítanak: az elitnek számító lányokat általában látogatott rendezvényekre, fesztiválokra, sporteseményekre, bálokra viszik dolgozni.

− S azért némiképp szabad életet élnek?

Rúdtáncos: Andy Serrano alkotása. Kimerülnek a pusztaságban, ami az életük

− Szexuális kapcsolatra is kényszerítik a lányokat?

− Dolgoztam olyan helyen, ahonnan azért kellett elmenekülnöm, mert nem akartam azt az egyik főnökkel. A klubtulajdonosok sokszor kegyetlenül bánnak a lányokkal: egyszer saját szememmel láttam, hogy egy lányt a hajánál fogva rángatott a főnök, csak mert az valamiért visszaszólt neki. Szintén gyakori elvárás volt, hogy munkaidő után együtt igyunk, bulizzunk a főnökkel, ha akartunk, ha nem. Ez nagyon kemény, nehéz, megterhelő és életveszélyes terep.

− Hogy viselik a lányok a bánásmódot?

− Nem véletlenül isznak és drogoznak közülük olyan sokan, én is rengeteg alkoholt ittam. Volt, hogy kétségbeesésemben ököllel véresre ütöttem a szállás kőfalát; rendszeresen voltak depressziós gondolataim. Úgy éreztem, engem senki nem szeret, állandóan egyedül éreztem magam, még öngyilkossági gondolataim is voltak, rengeteget fogytam: kimerültem abban a pusztaságban, amiben éltem akkoriban. Amikor jobban voltam, akkor is rengeteget gyötrődtem, és állandóan hullámzott a hangulatom, sokszor voltak álmatlan éjszakáim.

− Közvetlen életveszély is fenyegethet abban a közegben?

− Rengeteg kiszámíthatatlan dolog történik az éjszakai életben: az egyik külföldi bárban például meg is halhattam volna. A konyhában üldögéltem, a magyar lányokkal beszélgettem, de foghegyről odavetettem valamit az egyik portugál kolléganőnek, akivel már egy ideje nem szimpatizáltunk egymással. Erre ő mérgében felpattant, előhúzott egy kést az egyik fiókból, és nekem szegezte! Senki nem tudta, mi sül ki ebből, a magyar lányok felsorakoztak a védelmemre, de szerencsére a portugál végül meggondolta magát, a késelés elmaradt. Volt olyan is, aki nem rántott rögtön kést, de valamin megsértődött, és ezért ököllel akart nekem rontani…

− Mi hozta a változást?

− Először is meg kell említenem az édesanyámat, aki a legsötétebb bártáncosnői években is végig kitartóan közbenjárt értem imáival Istennél. Így történhetett, hogy épp a rúd mellett táncoltam külföldön, amikor hirtelen mellbe vágott a felismerés, hogy borzalmasan rossz helyen vagyok, és még rosszabb irányba tartok. Épp táncoltam, amikor úgy éreztem, hogy valaki szól hozzám. Majdnem hallható hangot hallottam, amint azt mondja: „Te nem vagy idevaló! Hagyd itt végre ezt a helyet, csomagolj össze, és menj szépen haza a szüleidhez!”

− Aztán már minden simán ment?

− Azért azt nem mondanám, de tényleg apostoli fordulattal otthagytam a szórakozóhelyet, az addigi életemet felváltotta a hívő élet. Megértettem, hogy Isten Fia, Jézus Krisztus megszabadított, megbocsátotta a bűneimet, és új életet kaptam tőle. Összehasonlíthatatlanul jobban alakul az életem keresztényként. Felszabadult vagyok, jó a hangulatom. Szakmát is tanultam: kutyakozmetikusként dolgozom, a munka minden percét élvezem. Ráadásul azóta kaptam Istentől egy nagyszerű férjet, akivel végre békességben, hűségben és szeretetben élhetek.
 

Takács Gabriella

• Cimkék:
go-go girl sztriptíz bár éjszakai élet Jézus Krisztus technó rúdtánc szexuális

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére