- Címlap
- Társadalom
- Világhír
- Életmód
- Kultúra
- Tudomány
- Sport
- Egyház
- Beszállhatok?
- Blogok
- Fórum
- Dossziék
- Film
- Videók
- Játék
- RSS
Mai morzsa
|
Egyház
2011-09-24 14:34:00 Ma van Szent Gellért emléknapjaBorzalmas kivégzése közben támadóiért imádkozottA kereszténység által képviselt magasabb értékrend védelmében a földi hatalmat megtestesítő királlyal is szembeszállt.Valamikor a második évezred küszöbén egy ötéves beteg gyermekkel kopogtattak szülei az egyik velencei monostor kapuján, kérve a szerzeteseket, imádkozzanak érte: ha a fiú meggyógyul, a gyerek felölti magára a szerzetesi ruhát. Meggyógyult és szerzetes lett.
Pontosan nem tudjuk, mikor érkezett Gellért hazánkba, egyes feltevések szerint 1015-ben, más adatok szerint 1020-ban, de az bizonyosnak vehető, hogy Székesfehérváron a „Napba öltözött Asszonyról” tartott beszédével – Konrád fehérvári prépost tolmácsolásában – igen nagy hatást tett államalapító királyunkra, Szent Istvánra. István király az udvarban tartatta Gellértet és megbízta: nevelje, tanítsa fiát, Imre herceget. A legenda azonban úgy tartja számon, hogy Gellért nem érezte jól magát az udvarban és remeteségbe vonult a Bakonyba: „Itt fogalmazta műveit, amelyeket saját kezűleg le is írt. Egy napon azután, még írogatott, és a túlságos elmélkedéstől éppen szunyókálni kezdett – olvashatjuk a Nagy Legendában –, egy szarvastehén jött oda borjával, és mind a kettő melléje telepedett a földre. Egyszer csak a szarvasbika egy farkas elől menekülve nagy robajjal rájuk rontott, mire a szarvastehén megfutamodva borját otthagyta a Kiválasztott mellett; ez el akarván bújni, a tintát, mellyel írt, a földre döntötte. A szarvasborjú azután követte őt hazatértében, s a püspök kenyerén élve, többé nem is tágított mellőle.” A legendának ez a része tulajdonképpen a remete szellemi munkájának és a természetnek harmóniáját próbálja hangsúlyozni. De Gellért nem élhetett sokáig remeteként Bakonybélen, mert Ajtony legyőzése után István rábízta a kilencedik egyházmegye, a csanádi megszervezését.
Szent István király 1038 nyarán elhunyt s halála után nehéz évtizedek következtek a magyar keresztények számára. Gellért püspök sem maradhatott ki a politikai csatározásokból: nem volt hajlandó például 1043-ban megkoronázni a politikai gyilkosságoktól sem visszariadó Aba Sámuelt, sőt a vele szembeni ellenszenvének igen széles körben hangot is adott. De amikor Aba Sámuelt követően Orseolo Péter másodszor ült a magyar trónon, a keresztény magyar urak elhatározták: visszahívják a Szent István által megvakíttatott Vazul száműzetésben élő fiait, Andrást, Bélát és Leventét. „Vata és cinkosai, eltelve a gonosz szellemekkel, amelyeknek magukat átadták” Gellért más püspökökkel együtt elindult a határhoz, hogy üdvözölje a hazatérőket, ám a pesti révnél, nagyjából a mai belvárosi templom és a Rudas-fürdő környékén, 1046. szeptember 24.-én pogányok támadták meg Gellértet és egy kétkerekű taligán a Kelen-hegyre, a mai Gellért-hegyre húzták, ahonnan a mélybe lökték. A már említett Nagy Legenda így írja le a vértanúságot: István királlyal és Imre herceggel egyidejűleg, 1083-ban avatták szentté Gellértet. Török József egyháztörténész írta az egyik tanulmányában, hogy Gellért püspök nemcsak a vértanúsága okán lehetett szent, hanem „A vértanúság mellett azzal érdemelte ki a tiszteletet, hogy a »szellemi honfoglalást« munkálta és az új, a kereszténység által képviselt magasabb értékrend védelmében a földi hatalmat megtestesítő királlyal is szembeszállt. Ha szülőhazájában marad, az egyetemes Egyház egy nagy teológussal gazdagabb, a magyar egyház pedig egy igazi apostollal lenne szegényebb.”
Simon F. Nándor
|
Hírsor
A hét java
|
|