Szubjektív
2012-01-01 22:00:00
Az emberi esendőségnek vannak személyes és egyetemes következményeiA kereszténység nem dícsőíti a szenvedést
2012. év igéje: Jézus Krisztus mondja: „Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz.” 2 Kor 12,9a
Az erő és az erőtlenség végigkíséri életünket, része a világ- és az egyháztörténelmének is. Mindnyájan szeretnénk erősek lenni és maradni. Legyőzni betegséget, szegénységet, reménytelenséget, válságot. Tudjuk, ez nem mindig sikerül.
„Ezt nevezzük ma hajléktalanságnak”
Ismerünk olyan ezoterikus és vallási irányzatokat, amelyek azt ígérik követőiknek, hogy megszabadulhatnak az erőtlenségtől, betegségtől, szegénységtől, csak hinniük kell a sikerben. Részbeni hatásuknak van alapja: bizonyos esetekben segít a koncentrálás, akaraterő. Azt is tapasztaljuk, hogy lelki megújulások, megtérések eredményeznek testi javulást vagy gyógyulást is. Ha egy szenvedélybeteg lelkileg újjászületik, azt megérzi a mája, pénztárcája és a családja is. Hiszünk a csodákban is, történhet rendkívüli gyógyulás is.
De azt is tudjuk, tapasztaljuk, hogy ez nem automatikus dolog. Nem lehet kierőltetni, megrendelni, rítussá tenni. Nagyszerű, elkötelezett emberek is ismerik a gyengeséget, betegséget, szegénységet. Jézusról azt írja a Biblia, hogy „fájdalmak férfia, betegség ismerője” volt. Nem volt vagyona sem. Egy alkalommal azt mondta követőinek, hogy az „Emberfiának nincs hová lehajtania fejét”. Ezt nevezzük ma hajléktalanságnak.
Pál, az apostolok fejedelme rendkívüli hatással volt az emberekre. Gyülekezetek sorát alapította. Néha nyomorúságos körülmények között, például börtönben írt leveleit kétezer év óta szentírásként olvassák milliók. Karizmatikus volta ellenére mégis átélt szenvedéseket, átmeneti kudarcokat, fájdalmakat. Egy helyen arról ír, hogy része volt különleges spirituális élményben: elragadtatott a mennyei világba. De ugyanitt írja, hangsúlyozza, hogy nem ez a lényege, alapja szolgálatának. Hivatkozik egy bizonyos gyengeségre, betegségre is, amit így ír le: „tövis adatott a testembe: a Sátán angyala, hogy gyötörjön, hogy el ne bizakodjam. Emiatt háromszor kértem az Urat, hogy távozzék el tőlem. De ő ezt mondta nekem: „Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz.”
A keresztyénség nem pártolja, nem dicsőíti a szenvedést, de józanul számol vele. Bukott, bűnbeesett világban élünk. Az emberi esendőségnek vannak személyes és egyetemes következményei. Kimondhatjuk: a természet, az állatvilág és az egész világ szenved az ember bűnei, felelőtlensége miatt. Ezek ellen harcolnunk kell minden eszközzel: imával, új közösségek alapításával, jó és helyes programok indításával.
Ugyanakkor a szenvedésnek, erőtlenségnek Pál apostol szerint van egy másik titka és esélye is. A hívő ember átéli, hogy az erőtlenség állapotában Isten erőssé lesz az életében. Az erőtlenségben szabaddá válhat az út Krisztus számára, hiszen vélt vagy valós erősségeimmel nem akadályozom a kegyelem kiáradását mások felé. Akiket Isten igazán áldássá tett az emberek számára, mind átélték az összetörést, bukást, gyengeséget, és azután a helyreállítást. Így váltak használható, áldott, eszközzé a Teremtő kezében.
Kedves Hallgatók! Tanuljunk meg kegyelemből, Isten jóságából, irgalmából élni.
„Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz.”
Szeverényi János (Rádiós áhítat – 2012. január)
A nyitókép innen
|
További cikkek
|
Hajléktalanság
|
|
|
|
