- Címlap
- Társadalom
- Világhír
- Életmód
- Kultúra
- Tudomány
- Sport
- Egyház
- Beszállhatok?
- Blogok
- Fórum
- Dossziék
- Film
- Videók
- Játék
- RSS
Mai morzsa
|
Egyház
2011-04-11 06:30:00 Sokszor maguk a nők kérikAz iszlám írja elő a csadort?Április 11-én életbe lép Franciaországban a vitatott, a köznyelvben csak burka-törvénynek hívott jogszabály. Valóban az iszlám írja-e elő az arc elfedését?Mint azt a Mindennapi korábban megírta, április 11-én életbe lép Franciaországban a köznyelvben csak burka-törvénynek hívott jogszabály, amelyik a szemérmes „törvény az arc köztéri eltakarásának megtiltásáról” hivatalos névre hallgat. A női egyenjogúság és a vallásszabadság elve úgy látszik kibékíthetetlen ellentmondásba került a jelentős számú muszlim lakossal bíró országban. Valóban az iszlám írja-e elő az arc elfedését? A betiltott hagyományos muszlim ruhadarabok védelmezői a Koránra szoktak hivatkozni, a muzulmánok szent könyve azonban nem írja elő egyértelműen az egész arc elfedését, ez legfeljebb a hivatkozott 33. fejezet (szúra) 59. versének (ája) koronként és területenként változó értelmezésére igaz. A Korán említett 33. szúrájában az 59. ája így szól: „Ó Próféta! Mondd hitveseidnek, lányaidnak, s a hívő asszonyoknak, hogy vonják magukra lepleiket. Ez így jobb, s ők megismerhetők, s nem háboríttatnak. S Allah a Megbocsájtó, a könyörületes.” A leplekbe burkolózás mértékét azonban már a szunna és a hadísz – azok a tanítások, amelyeket a hagyomány Mohamednek tulajdonít, de a Koránban nincsenek lejegyezve – továbbá a muzulmán vallástudósok tanítása határozzák meg. Ibn Abbász irányadó magyarázata szerint a próféta felesége csak a bal szemét kihagyva takarta el fejét, és arcát kendőjével a parancsnak engedelmeskedve. A vallási előírások szerinti kendő, összefoglaló néven, erkölcsösséget is jelentő szóval hidzsáb viselése valószínűleg egy Mohamed előtti, közel-keleti szokás maradványa. Szufyán at-Tauri és Mudzsáhid úgy magyarázza az említett szúrát, hogy Mohamed életében a kendő viselete a szabad nőket különböztette meg a rabszolganőktől, aki viselte a kendőt és eltakarta arcát, azt nem zaklathatták a férfiak szexuálisan. Ezt alátámasztja Fadwa El Guindi, aki a muszlim női fátyolviselés történetéről írott könyvében (Veil: Modesty, Privacy, and Resistance) az ókori Mezopotámiáig vezeti vissza az iráni csadorviselés hagyományát. Az iszlámban a meztelenség tilalma az azonos neműek között is érvényes. A férfiaknál a köldök és a térd közötti részt illendő eltakarni idegenek elől, amely szabály a nyilvános fürdőkre is érvényes. A nők esetében a tilalom lépcsőzetes. Egymás között szintén a köldök és a térd közötti részt, férfi családtagok előtt már a hátát és a hasát is illik eltakarnia a muszlim nőnek, viszont szoptatni előttük is szabad. Az idegen férfiak szeme elől azonban mindent illendő eltakarni, kivételt a kéz és területenként változó módon az arc jelenthet. Fátyolfajták A köznyelvben korábban csadornak hívtak az egész testet és az arcot is takaró muszlim női viseletet, pedig a csador csak a hidzsáb szerinti hagyományos iráni viselet egy része. Nem más, mint egy lepel, amit a köznapi ruházat – ez lehet szoknya és blúz is – felett hordanak egy külön fejkendővel és régebben fátyollal. Az egész testet és az arcot is takaró ruhadarab neve a burka. Az eredetileg Afganisztánban és környékén elterjedt viselet színes is lehet, a legtöbbször kék színű. A burkát a tálibok uralma alatt minden nő köteles volt viselni Afganisztánban, sőt az előírás szerinti viseletnek még a szemeket is takarnia kellett egy hálóval. A fejkendővel kombinálva viselt, az arcot is elfedő fátyol arab neve a nikáb, ezt a viseletet leginkább a konzervatívabb arab országokban hordják. A hidzsábviselés jelentése kettősséget hordoz magában, egyszerre jelent méltóságot, jelez – az iszlám elterjedése után minden muzulmán nőre kiterjesztett és a nem muszlimokkal szemben értelmezett – kiváltságos helyzetet. Ugyanakkor szimbóluma a féltékenységnek, a nők tulajdonként való kezelésének, akire más férfi nem pillanthat és aki erkölcstelennek számít, ha ezt hagyja. Ennek a kettősségnek köszönhető – hogy bár a nyugati ember a női méltóság elleni tettnek tartja a kendőviselés előírását – nem egy példát találni arra, hogy modern muszlim nők is küzdenek a kendőviselés jogáért ott, ahol ez tiltott. Törökországban az egyetemek leányhallgatói azok, akik a leghangosabban küzdöttek a vallási hagyományok szerinti viselet jogáért, utólag elmondhatjuk, hogy eredményesen. A törökországi kendőviták középpontjában nem a hajat részben elfedő kendő, az úgy nevezett basörtüsü állt, hanem az egész hajat, a nyakat és a fület is elfedő türban, aminek viselése politikai állásfoglalásnak, a szekularizált modern török állam elleni lázadás, a hagyományos vallásos értékekhez való visszafordulás szimbólumának számít ma is. Tálos Lőrinc
|
Hírsor
A hét java
|
|