Vallási szimbólumok a Sarkozy-kampányban

Életbe lép a törvény: tilos a burka Franciaországban

A francia elnök nem régiben a Puy-en-Velay-i katedrálisban járt, ahol hosszasan méltatta a kereszténység civilizációs örökségét, egyben hangsúlyozva Franciaország zsidó gyökereit is. De honnan ez a hirtelen jóindulat a keresztény értékek irányába az ezekkel kapcsolatban mindig is távolságtartónak mutatkozó, hivatalosan is szekuláris francia vezetés részéről?

A háttérben a jövő évi elnökválasztás állhat. A kampány ugyanis elkezdődött, Sarkozy pedig tanácsadói javaslatára sorra járja a francia kulturális örökségeket és szimbolikus helyeket, melyek érthetően sokszor egybefonódnak a katolicizmussal. Az elnök célja ezzel az, hogy markánsan megkülönböztesse magát fő ellenlábasától, a szocialisták legvalószínűbb elnökjelöltjétől, Dominique Strauss-Kahn-tól, aki az IMF vezetőjeként „Washingtonban ragadva” tudja csak egyelőre figyelni az eseményeket.


Rossz szemmel nézik a burkát?

Szintén politikai lépésként értékelhető az árpilis 11-én életbe lépő burka-törvény. Nicolas Sarkozy elnök egyik legfőbb belpolitikai témájává tette a kérdést, miután 2009 derekán kijelentette, hogy Franciaország „nem látja szívesen” a burkát, mely „börtönbe zárja” viselőit, megfosztva őket egyéniségüktől. Még ha önkéntesen is hordja valaki a kendőt, az sérti a nemek közötti egyenlőséget és a személyes szabadságjogokat, így annak nincs helye francia földön – érveltek a politikusok. Társadalmi vita helyett a kormányzat egy kormánypárti és ellenzéki képviselőkből álló bizottságra bízta a téma körüljárását, melynek javaslatai 2010 nyarán a – mind a Nemzetgyűlés, mind a Szenátus által elsöprő többséggel megszavazott – burka-törvény megszületéséhez vezettek.

Hivatalosan persze nem ez a neve, hanem a „törvény az arc köztéri eltakarásának megtiltásáról” – a szöveg nem is utal semelyik vallásra sem, elkerülendő a diszkrimináció vádját. Ennek ellenére az egyértelműen a muszlim gyakorlat ellenében jött létre. A bukósisak, az egészségügyi okokból hordott, illetve a karneváli maszkok ugyanis kivételt képeznek a törvény alól – a burka (a szemet is lukacsos hálóval eltakaró egész alakos öltözék) és a nikáb (a szemet szabadon hagyó, de az arc többi részét eltakaró öltözék) azonban nem.
A törvény most áprilisban lép életbe ennek elérésére a hetekkel ezelőtt felvilágosító kampány is indult, szerény, ám informatív hivatalos honlappal.

Komoly (alkalmanként maximum 150 eurónyi) pénzbírságra számíthatnak azok a nők, akik mégis arcukat elkendőzve lépnek ki az utcára. A tilalom a turistákra is éppúgy vonatkozik. A törvény a nőkre kendőt kényszerítő férfiakat még szigorúbban bünteti, méghozzá felnőtt nő esetén legfeljebb egy év letöltendő börtönbüntetéssel és 30 ezer eurós pénzbírsággal, kiskorú sértett esetén pedig dupla büntetési tételekkel. Az azonban továbbra sem világos, hogy adott esetben a nőt vagy a férfit fogják-e megbüntetni – a nő hiába tanúskodik férje ellen, szavával szemben csak a férfi szava áll, így ez patthelyzetet és hosszan elnyúló bírósági ügyeket eredményezhet.


A kis kereszt maradhat

A törvénynek hosszú előtörténete van, hiszen a kilencvenes évek legelejétől kezdve parázs és folyamatos vitát gerjesztett a téma. Ami a jogi szabályozást illeti, az iskolákban már 2004-ben betiltották a „hivalkodó vallási jelképeket” – a muszlim fátylat (hidzsábot) éppúgy, mint a zsidó kipát vagy a „nagy” kereszteket (a diákok „kis” keresztet hordhatnak – a két méret közötti határvonalat a törvény nem definiálta).

Sarkozy elnök a törvénnyel végső soron valós társadalmi igényt elégített ki – a különböző közvélemény-kutatások szerint a lakosság többsége ugyanis egyértelműen a muszlim jelképek betiltását szorgalmazza. Márpedig Sarkozy-nek érdemes hallgatnia a népre, ha jövőre újra szeretné választatni magát. Annál is inkább csipkednie kell magát, mert a múlt vasárnapi kantoni választások első fordulójában a pártja, az UMP csúnyán leszerepelt, miközben a szélsőjobb jelentősen megerősödött. Ez intő jel lehet az elnök számára, aki pedig arra számított, hogy a burka-törvénnyel (és a romák tavalyi hazatelepítésével) majd magához édesgeti az idegenellenességükről ismert szélsőségeseket.

Az UMP hiába hirdette meg a francia lakosság 10 százalékát kitevő muszlimok szerepéről szóló társadalmi vitát, a párt tagjait is megosztotta a kezdeményezés: többen kiléptek vagy a kilépésükkel fenyegetőznek, a muszlimok stigmatizációjával vádolva Sarkozy elnököt. A mérsékeltek attól is félnek, hogy a vitával a szélsőségesek kedvenc témája kerül terítékre, amit ők nyilván ki is fognak használni. A párt másik része viszont éppen azzal érvel, hogy az UMP vitája híján a migráció és a franciaországi muszlimok érzékeny témakörét a Nemzeti Front fogja kisajátítani, márpedig ennek érdemes elébe menni. Az előző elnökválasztáson, 2007-ben ezekkel a témákkal kampányolva rengeteg olyan francia szavazatát szerezte meg az elnök, aki az UMP és a Nemzeti Front között ingadozott – kérdés, hogy másodszor is bejön-e ez a taktika.


Tóth Miklós

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére