Unitarizmus: máma már nem hasad tovább?

Az Erdély-Amerika tengely

Dávid Ferenc, az erdélyi unitárius egyház alapítója saját életében járta végig a reformáció lépcsőit. A lutheránus, majd református püspök, később János Zsigmond fejedelem szentháromságtagadó nézeteket valló udvari lelkésze azért végezte a dévai várbörtönben, mert úgy hirdette: imádkozni kizárólag az Atyához szabad. Mindezt azután, hogy a katolikus Báthory István fejedelem a létező felekezetek elfogadása mellett a további újításokat megtiltotta.

Vissza a judaizmushoz

Dávid  egyik követője, a székely nemes Eőssi András eljutott az Újszövetség elvetéséig ily módon létrehozva az erdélyi „szombatos” másképpen „zsidózó” irányzatot, amely a legutóbbi időkig megmaradt az elárasztott Bözödújfalu környékén. Érdekesség, hogy a szombatosság másik alapítója – Eössi fogadott fia – Péchi Simon a törökországi szefárd zsidóság rítusait vette mintául az „új” szokások felvételekor. Péchi a fejedelem megbízásából sokat utazott az Oszmán birodalom területén és több évet töltött a sztambuli szefárdok között. Hasonlót jelenséget tapasztalhatunk a tengerentúli, úgynevezett unitárius-univerzalista (UU) gyülekezetekben, ahol nem a judaizmushoz tértek vissza a keresztény gyökerű hitelvek elvetése – vagy inkább nem kötelező érvényűvé nyilvánítása – után, hanem minden létező vallás felé nyitottak a hívek.

Amíg az első unitáriusok még abból vezették le sajátos nézeteiket, hogy „csak az írás” (Sola Scriptura) igazíthat el a hit kérdéseiben, az erdélyitől függetlenül kialakult angolszász irányzatra már a szkeptikus-racionális felfogás volt a jellemző, azaz csak az a hitelv fogadható el, ami józan ésszel felfogható, természettudományosan megmagyarázható. Igaz, a legtöbb unitárius közösségben a bibliai és a racionális szemlélet egymás mellett élése a jellemző. Az amerikai UU egyház hívei azonban már túlléptek a kereszténységnek a „babonáktól történő” egyre radikálisabb „megtisztításán”, a keresztény hagyományok bibliai, majd racionális alapú kritikáján.

Buddhista unitáriusok is vannak?

Szertartásaikon immár nem keresztény vallások szokásai is feltűnnek, míg az erdélyi unitáriusok külsőségeikben, templomaikban, kegytárgyaikban és a lelkész ruházatában alig különböznek a református egyháztól. Egy amerikai felmérés szerint az UU híveinek 54 százaléka humanistának, 33 százaléka agnosztikusnak, 31 százaléka Föld-központúnak, 18 százaléka ateistának, 16,5 százaléka buddhistának vallotta magát és kereszténynek mindössze annyian, mint pogánynak: 13,1 százaléknyian. Természetesen sokan több választ adtak egyszerre, ami csak megerősíti azt a nézetet, hogy immár radikálisan felborult a szabadelvűség-kereszténység arány az amerikai gyülekezetekben.

Igaz, az amerikai Unitárius-Univerzalista egyház két szabad szemléletű egyház összeolvadásából született 1961-ben. Az univerzalisták szerint mindenki üdvözül, mert minden ember Isten gyermeke. Az univerzalista egyház a XVIII. és XIX. század fordulóján született, alapítója Hosea Ballou. Ballou ősei az üldöztetések elől menekülő hugenották, francia kálvinisták voltak. A korabeli Amerikán végigsöpört a protestáns megújulási mozgalom, újabb és újabb felekezetek, prédikátorok hirdették a megtérés szükségességét vagy egyenesen a világvége közelgő eljövetelét.

Ballou azokhoz szólott, akik nem hitték, hogy megtérésük hiányában a pokolra jutnak. Vallásuk miatt üldözött amerikai telepesek leszármazottjaként és szabadkőművesként erősen hitt a lelkiismereti és vallásszabadságban, amit az állam és a vallás viszonya mellett a hitéletben is követendőnek tartott. Azt hirdette, földi halandó nem ítélhet hite miatt pokolra más vallásúakat. A két egyház kapcsolata persze nem volt új keletű. Az amerikai unitárius és univerzalista egyházak a puritán menekültek kálvinista gyülekezeteiben születtek, az erdélyi unitárius egyháztól függetlenül.

Az angol kálvinizmus legradikálisabbjainak, az erős önkormányzatisággal jellemezhető, demokratikus egyházszervezetű, a vallás- és hitújítás szabadságára kényes kongregacionalistáknak az istentiszteletein hangzottak el az első olyan prédikációk, amelyek az új hit alapjait lerakták. Charles Chauncy bostoni kálvinista prédikátor, a XVIII. századi protestáns megújulási mozgalom konzervatív ellenfeleként fektette le azokat a liberális teológiai elveket – köztük az univerzalizmusét – amelyek megágyaztak az unitárius és univerzalista eszmék követésének a bostoni gyülekezetekben. Jonathan Mayhew a puritán gyökerű liberális protestánsok másik vezéralakja elvetette a predesztinációt (az eleve elrendelést)és hirdetni kezdte a szószékről a szentháromság tagadását.

Thoreau-tól a melegeket összeadó unitáriusokig

Az első vállaltan szentháromságtagadó gyülekezetet viszont James Freeman Clarke alapította, akire komoly hatással voltak az oxigén felfedezőjének, és a szénsavas italok feltalálójának, az angol Joseph Priestleynek vallási nézetei. Priestley a modern tudomány eredményeit próbálta összeegyeztetni az istenhittel, a maga korában nem csekély felháborodást váltva ki ezzel. Végül épp vallási témájú értekezései miatt üldöztek el hazájából: 1794-ben azután vándorolt ki Amerikába, hogy a feldühödött tömeg felgyújtotta a házát.

A XIX. század elejére már élénk hitvita alakult ki a bostoni gyülekezetek szentháromságtagadó és valló szárnyai között. 1819-ben mondta el Unitárius kereszténység című prédikációját William Ellery Channing, akit egyházalapítójukként tisztel mindkét amerikai unitárius közösség. Hat évvel később – az előzményeket tekintve majdnem egy évszázados vajúdás után – 1825-ben létrejött az amerikai unitárius szövetség (AUA - American Unitarian Association), amelynek tagjai akkoriban többen voltak, mint azok, akik valamelyik kálvinista egyházszervezet tagjai maradtak. A két egyház közötti kapcsolat nem csak a közös gyökerekben volt tetten érhető: mindkét egyház hívei jó ideje osztották a másik megkülönböztető hitelveit is az 1961-es egyesüléskor.

Az amerikai unitárius egyház létrejötte nem csak azért tipikusan amerikai, mert az erdélyitől függetlenül alakult ki. Azért is, mert végeredményében nem más, mint a vallási üldöztetések elől menekülő első telepesek protestáns, demokratikus és liberális szellemének folyománya. Az amerikai szellem és az amerikai unitarizmus kölcsönhatása ráadásul mindkét irányban működött. Az amerikai emlékezet szerint Jonathan Mayhew egyik prédikációja volt a függetlenségi háború „első sortüze” és az alapító atyák közül unitárius volt Benjamin Franklin, a Függetlenségi Nyilatkozat társszerzője, John Adams és Thomas Jefferson, az Egyesült Államok második és harmadik elnöke.

Unitáriusok voltak Ralph Waldo Emerson és Henry David Thoreau, a XIX. század legnagyobb hatású amerikai gondolkodói, transzcendentalista írók is. Thoreau, a Polgári engedetlenség iránti kötelességről című esszéje a mai napig a civil politikai mozgalmak alapműve, hatása a fekete polgárjogi küzdelmekre elvitathatatlan. Az amerikai unitáriusok mindig élen jártak a különböző amerikai emberi jogi mozgalmak munkájában. Unitárius volt a feminista Margaret Fuller és Olympia Brown, az Egyesült Államok történetének első női lekésze, Theodore Parker a rabszolga-felszabadítás, a női jogok és a halálbüntetés eltörlésének élharcosa. Az amerikai unitáriusok és univerzalisták a mai napig büszkék emberi jogi múltjukra, amit híven mutat, hogy az amerikai közvélemény szemében leginkább a melegjogok élharcosaiként ismertek. Rendszeresen adnak össze homoszexuális párokat és avatnak meleg lelkészeket, léteznek leszbikus, meleg, biszexuális és transznemű UU gyülekezetek is.

2000-ben az Unitarian Universalist Association (UUA) berkeiből David Burton és Dean Fisher bostoni unitárius lelkészek vezetésével kiváltak a konzervatív hívek és American Unitarian Association (AUA) néven működtek volna tovább, ha az UUA hagyja, mivel utóbbi jogutódja az 1825-ben alapított AUA-nak. Némi pereskedés után végül American Unitarian Conference (AUC) folytatják tevékenységüket. Az újak – tulajdonképpen régiek – épp a közös vallásalapítók hagyományaira és William Ellery Channing Unitárius kereszténység című prédikációjára hivatkoznak kilépésük indokaként és külsőségeikben is ragaszkodnak a puritán gyökerekhez, összességében közelebb állnak az erdélyi gyökerű unitarizmushoz, mint az UU követői. Az 1945-ös, bostoni alapítású Unitárius és Univerzalista Keresztények Szövetsége (Unitarian Universalist Christian Fellowship - UUCF) régebbi, mint az amerikai unitárius és univerzalista egyházak hivatalos egyesülése. Mai formájában az UUA-n belüli keresztény csoportként működik.

Erdély-Amerika tengely

Az erdélyi és amerikai unitáriusok sokáig nem is tudtak egymás létezéséről. Bölöni Farkas Sándor, erdélyi író találkozott először amerikai unitáriusokkal, amelyről beszámolt az Utazás Észak-Amerikában című könyvében. Ekkorra datálható a magyar és amerikai unitárius közösség első kapcsolatfelvétele. Az 1834-ben kiadott művet hamarosan betiltották, mivel abban szerepel a Függetlenségi Nyilatkozat magyar fordítása. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc utáni években több ízben látogattak el magyarországi testvérgyülekezeteikhez az amerikai unitárius lelkészek, igaz, a kapcsolatfelvétel mellett egyúttal a szabadság gondolatát is terjesztették az amerikai magyar emigránsok megbízásából és az ellenállást szervezték. Ugyan a vasfüggöny idején nehezebb volt tartani a kapcsolatot, a rendszerváltás előtt, Bözödújfalu elárasztásakor és a romániai faluromboló program idején ismét felerősödött a magyar nyelvű és az amerikai unitárius gyülekezetetek összetartása.

– Mivel a kapcsolatok régebbiek, ma is ápoljuk azokat. A Hőgyes Endre utcai Bartók Béla Egyházközségnek például torontói testvéregyházközsége van, a Nagy Ignác utcai pedig a portlandi UU egyházközséggel van partneri viszonyban” – mondja Léta Sándor, a Bartók Béla Egyházközség lelkésze.

– Úgy látogatnak meg minket, mint amikor valaki a gyökereit keresi. Annyira liberálisok, hogy nem csinálnak problémát a hitbéli különbségekből – jellemzi Léta kapcsolatuk természetét az amerikai UU egyház híveivel. – Úgy szoktuk mondani, hogy nekünk van teológiánk, nekik már nincsen, mert ők inkább a gyakorlatra helyezik a hangsúlyt, olyanok, mint egy hétvégi egyesület. Azt mondják, hogy hozd a hitedet és érezd magad jól. A különbségek ellenére az emberi méltóság tisztelete és a cselekvés szabadságának a hirdetése közös bennünk.

Tálos Lőrinc

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére