Miért nem ülnek még a Wall Street bankárai?

Bizonyítékok a pénzügyi válság kirobbantói ellen

A pénzügyi válság több mint három éve roppantotta össze az amerikai gazdaságot, és a közvélemény megdöbbenésére a mai napig egyetlen vádemelés sem történt a magas rangú Wall Street-i vezetők vagy a nagy pénzügyi cégek ellen. A válság az amerikai ingatlanpiac összeomlásával kezdődött, amely nagy pénzintézetek csődjéhez vagy állami megmentéséhez vezetett. A multinacionális pénzintézetek megingása az egész világon válságot indított el.

Normális üzletmenet

Eileen Foster feladata volt a visszaélésekkel kapcsolatos vádak kivizsgálása az egyik jelzáloghiteleket nyújtó cégnél, a Countrywide-nál. A cég által nyújtott hitelek  a legrosszabbak közé tartoztak: mintegy harmaduk végződött ingatlanárveréssel vagy fizetéselmaradással, elsősorban jelzálogcsalás miatt.

Foster szerint a csalás és a manipuláció, a hitelfelvevők jövedelem- és vagyonnyilatkozatainak meghamisítása a „normális" üzletmenethez tartozott – nem csak Bostonban volt jellemző, ahol feljelentése nyomán néhány fiókot bezártak. A hitelezési munkatársak ugyanis jutalékért és bónuszokért dolgoztak, a kihelyezett hitel minőségétől függetlenül kapták a kompenzációt – Foster szerint ez volt a csalások oka. Egyértelműen bűnténynek tartja, ami történt, és meggyőződése, hogy a pénzintézet munkatársai közt van olyan, akinek rács mögött a helye, de megnevezni csak bíróság előtt lenne hajlandó őket.

Rutinszerű megtorlás

A bostoni nyomozás után a jelzálogbanknál elkezdték módszeresen eltüntetni Foster elől a csalás bizonyítékait. 2008-ban a rossz hitelei súlya alatt roskadozva a bank fuzionált a Bank of America-val. Fostert felkérték, hogy beszéljen a kormányzati ellenőrző szervek képviselőivel, de elbocsátották, mielőtt a találkozó megtörtént volna. Azt mondja, mielőtt kitették, kapott egy telefonhívást, benne javaslatokkal, hogy miként válaszoljon majd az ellenőrök kérdéseire. Ebbe nem ment bele, másnap elküldték.

„Tudatos félrevezetés”

A nagy bankok a 2008-as válság kirobbanása előtti hetekben kiadott pénzügyi beszámolóiban semmi nem utalt rá, hogy a legtöbb az összeomlás szélén áll, és hamarosan tetemes állami segítségre szorul az adófizetők pénzéből. Egyértelmű a kérdés: visszatartottak-e ezeknek a bankoknak a vezérigazgatói és pénzügyi igazgatói kritikus információkat befektetőik elől? Ha igen, akkor a Sarbanes Oxley (SOX) törvény alapján a hamis pénzügyi és a félrevezető belső ellenőrzés hatékonyságáról szóló jelentések aláírása miatt vádat lehet ellenük emelni.
 

Az Igazságügyi Minisztérium egyetlen bűnvádi eljárást sem kezdeményezett a CF vagy bármelyik Wall Street-i bank ellen. Lanny Breuer, az Igazságügyi Minisztérium bűnügyi osztályvezetője a CBS-nek elismerte, hogy a pénzügyi válság egyetlen nagy szereplőjének ügyében sem történt vádemelés,  mert a jogrend szerint ehhez kétséget kizáróan igazolni kell: a vádlott szándékosan követett el csalást. A Syracuse Egyetem friss jelentése szerint az elmúlt 20 év alatt soha nem indult ilyen kevés eljárás pénzintézetekkel szemben, mint most.

Miért nincs felelősségre vonás?

Richard Bowen, aki 2008-ig volt a Citigroup egyik alelnöke, azt mondja, történtek olyan dolgok, amelyekért egyeseket el kell számoltatni, és nem érti, miért nem történt ez meg. Bowen feladata az volt, hogy igazolja, a jelzáloghitelek megfelelnek a Citigroup előírásainak, nincs nyoma csalásnak, nincsenek jogosulatlan hitelfelvevők. De 2006-ban rájött, hogy az általa értékelt jelzáloghitelek 60 százaléka problematikus. Felfedezését minden lehetséges fórumon megosztotta elöljáróival, figyelmeztetései a vállalat legfelső szintjére is eljutottak. A helyzet csak romlott, és 2007-ben már 80 százalék fölött volt a fedezetlen jelzáloghitelek aránya.

2007 novemberében Bowen közvetlenül a vállalat legfelső vezetőit kereste meg, és beszámolt a belső ellenőrzési folyamat hiányosságairól. A vezetőség nem vette figyelembe Bowen figyelmeztetéseit, aki állítja, a Citi tudatosan félrevezette befektetőit a jelzáloghitelek minőségével, és az általa értékesített jelzálog alapú kötvényekkel kapcsolatban. Az amerikai Pénzügyi Válságot Vizsgáló Bizottság egyik első tanújaként Bowent idézte be, aki több ezer oldalnyi iratot adott át, de – a CF ügyhöz hasonlóan – ebben az esetben sem történt semmi.

Érinthetetlenek

Nem Bowen volt az egyetlen, aki figyelmeztette a Citigroup felső vezetését a financiális problémákra és az ellenőrzési rendszer hiányosságaira. Három hónappal később az új igazgató, Vikrim Pandit levelet kapott az országos bankfelügyelettől, a legfőbb ellenőrző szervtől, amely megkérdőjelezte a Citi jelzálog alapú kötvényeiről kiadott értékelését, és a belső ellenőrzés komoly hibáira mutatott rá. Nyolc nappal később Pandit és a pénzügyi igazgató, Gary Crittenden mégis aláírta a SOX-tanúsítványt, igazolva a bank pénzügyi életképességét és a belső ellenőrzés hatékonyságát. Aztán 9 hónappal később a Citigroupnak 45 milliárd dolláros segítségre és további 300 milliárdos szövetségi garanciára volt szüksége ahhoz, hogy talpon maradhasson.

Partnoy azt mondja, a Wall Street-i vezetők azt hiszik, sosem kerülhetnek börtönbe, és igazuk is van. Szerinte a Citivel kapcsolatos események elgondolkodtató kérdéseket vetnek fel: a vezetők tisztában voltak vele, hogy a belső ellenőrzés hibás, mégis aláírták a SOX-tanúsítványt, tehát eskü alatt állították, hogy minden rendben. Nehéz megmagyarázni, miként lehetséges, hogy ez nem minősül a SOX megsértésének.

Az adófizetők pénzéből

Ahogy korábban hallgattak pénzügyi termékeik minőségéről, a bankok befektetőik előtt titokban tartották azt is, mekkora kölcsönökre szorultak 2008-ban, a válság kirobbanása után. A Bank of America akkori elnöke 2008. november 26-án például azt írta a részvényeseknek, hogy a „világ egyik legerősebb és legstabilabb bankjának vezetői székében ül". Azt nem említette, hogy cége azon a napon épp 86 milliárd dollárral tartozott a központi banknak, és ezt az adatot a Fedtől sem lehetett megtudni.

Az Egyesült Államok történetében példátlan léptékű az a pénzügyi mentőakció, amit a Fed a 2008-as válság kirobbanásakor biztosított a bajba került pénzintézetek számára. A Fed és a nagy bankok több mint két éven át küzdöttek azért, hogy titokban maradjanak a kölcsönök részletei – derül ki a Bloomberg cikkéből. A Fed elhallgatta, hogy mely bankok kaptak összesen 1,2 billiárd dollár segítséget egyetlen napon, 2008. december 5-én. A bankárok pedig nem szóltak arról, hogy több tízmilliárd dollár sürgősségi hitelt vettek fel, ugyanakkor befektetőiket biztosították róla, hogy cégeikkel minden rendben. Eközben a kisegített bankárok a kormányzati szabályozás ellen lobbiztak.

7,77 billiárd dollár

Ha a garanciákat és a hitelezési limitet hozzászámoljuk, kiderül, hogy a Fed 2009 márciusáig 7,77 billiárd dollárral szállt be a pénzügyi rendszer megmentésébe, ami több mint a fele az Egyesült Államok GDP-jének.

A Fed monetáris ügyekért felelős részlegének igazgatója, William B. English azt mondja,
a pénzpiac stabilitásának támogatása a központi bankok egyik alapvető feladata, a Fed kölcsönprogramjai a pénzügyi rendszer összeomlásának megelőzését szolgálták. Noha a sürgősségi kölcsön elejét vette a teljes összeomlásnak, egyes vélemények szerint a Fednek inkább meg kellett volna akadályoznia, hogy ez a helyzet előálljon. A pénzintézetek felügyelőjeként például éberebbnek kellett volna lennie, amikor a lakáshitelezési lufi növekvőben volt, kölcsöneinek nagyságrendje pedig arra utal, hogy a bankok felügyelete a válság előtt sokkal gyengébb volt, mint gondoltuk.

„Úgy tettek, mintha”

Feldarabolódás helyett  Amerika legnagyobb pénzintézetei tovább növekedhettek a Fed nyújtotta titkos finanszírozásnak köszönhetően, és továbbra is ugyanannyit fizetnek alkalmazottaiknak, mint az ingatlanlufi tetőzésekor.  A hat legnagyobb bank alkalmazottai 2010-ben az amerikai átlagfizetés dupláját keresték, és fizetésük az elmúlt öt évben az átlagosnál nagyobb arányban növekedett.

„A nagy bankokat arra ösztönzik, hogy olyan kockázatokat vállaljanak, amelyet nem mernének, ha nem támogatná őket a kormány. Ez hatalmas terhet jelent a gazdaság egésze számára” – mondja Oliver E. Williamson, Nobel-díjas közgazdász. „A fizetési szintek olyan gyorsan álltak helyre, hogy úgy tűnt, néhány cég úgy akart tenni, mintha nem kellett volna őket kisegíteni – véli Anil Kashyap, a Fed volt közgazdásza. – Nem kellene meglepődniük, hogy az emberek felháborítónak tartják a történteket.”

Kugler Judit (forrás: CBS News, Bloomberg)

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére