Soini a magányos katolikus

Az Igazi Finneken múlhat Portugália jövője

Masszív győzelem egy hatalmas ember számára – a nacionalista Igazi Finnek sokkoló eredménye az április 17-ei általános választásokon jól illeszkedik vezetőjük, a termetes Timo Soini alakjához – így rajzolta meg nagy vonalakban Európa legújabb politikai fenegyerekének portréját a brit közszolgálati BBC a voksok eredményeinek ismeretében. Ugyan az érvényes szavazatok tekintetében csak harmadik helyen futott be, a jobboldali populista Igazi Finnek pártja tekinthető a választások igazi nyertesének.

Négy évvel ezelőtti szavazóit megnégyszerezve a párt a voksok 19 százalékát szerezte meg, és bizonyosan része lesz a jövendő kormánykoalíciónak. A Nemzeti Koalíciós Párt a voksok 20,4, a szociáldemokrata párt 19,1, az Igazi Finnek pedig 19 százalékát kapta. A 200 tagú parlamentben a konzervatívok 44, a szociáldemokraták 42, míg a nacionalisták 39 mandátumhoz jutottak. A jelenlegi miniszterelnök alakulatának, a legnagyobb vesztes Centrumpártnak ezentúl csak 35 képviselője lesz.

Menthetetlen populista báránybőrben

A kormányfői poszt várományosa, a konzervatív Jyrki Katainen számára egy koalíciós kormány élén a mozgástér erősen beszűkül az idegengyűlölő és euroszkeptikus Igazi Finnek megerősödésével, főleg, hogy vezérük nyíltan szakítani kíván Finnország Európa-barát politikájával. Sőt, Soini kilátásba helyezte, hogy megakadályozza a Portugáliának szánt uniós gazdasági mentőcsomagot, valamint az újabb euró stabilitási egyezményt, amely 2013-tól kezdve nyújtana lehetőséget az euróövezet bajba jutott államainak pénzügyi megsegítésére.

Timo Soininak, aki rövid idő alatt a finn sajtó kedvence lett, jelentős irodalma van az európai és uniós (szak)sajtóban. „A megnyerő finn politikus aláaknázhatja a finn politikai berendezkedést” – figyelmeztetett két hónappal a választások előtt a Presseurop internetes portál. A báránybőrbe bújt igazi finnként emlegetett Soiniről megjegyezték azt is, hogy a humoros és barátságos férfi könnyen megtévesztő lehet. „Nem egy nagyszájú hülye benyomását kelti, és ugyan mélyen vallásos, továbbra is diszkréten kezeli a meggyőződését illető kérdéseket” – folytatódott Soini jellemzése, akiről végezetül megállapították, hogy mindennek ellenére egy, magát a kisemberek védelmezőjeként beállító, menthetetlen populistáról van szó, aki legalább két miniszteri tisztséget remél pártjának a hamarosan megalakuló finn kormányban.

Kedvenc vesszőparipái közé tartozik Finnország kiléptetése az Európai Unióból és a bevándorlás megállítása. Soini ugyanakkor kilátásba helyezte a Kiotói Egyezmény felmondását is. (A Japánban aláírt dokumentumban az iparosodott államok kötelezik magukat arra, hogy széndioxid-kibocsátásukat az 1997-es aláírást követő évtizedben 5,2 százalékkal az 1990-es szint alá szorítják vissza.)

Nem a rasszizmusra

Az Igazi Finnek vezére azt is hangoztatja, hogy az egyháznak elleneznie kell az egyneműek házasságát. Ugyanakkor Soini kínosan ügyel arra, hogy elkülönüljön a rasszista nézeteket valóktól, és gyakran utal római katolikus hitére, amit az 1980-as években egyetemistaként vett föl, hogy bizonyíthassa meggyőződését, miszerint minden ember egyenlő. Mindez azonban azért is különös, mert a finnek többsége evangélikus, a katolikusok száma elenyésző az ezer tó országában. A négymiliós finn evangélikus államegyházat azonban tavaly október óta csaknem százezren hagyták el, mert képviselői a homoszexualitást helytelenítő kijelentéseket tettek egy tévéműsorban.

Az YLE2 (TV2) finn köztévé 2010. október 12-én este sugárzott egy kétórás tévéműsort, amelyben politikusok, egyházak képviselői és emberi jogi aktivisták fejtették ki véleményüket a melegek jogairól. A műsorban a Kereszténydemokrata Párt elnöke, Pävi Räsänen azt fejtegette, „mindenkinek tudnia kell, hogy keresztény szempontból rosszat tesz, ha homoszexuális kapcsolatban él”. Matti Repo tamperei püspök ezt megerősítette azzal, hogy „sosem jutna eszébe megáldani egy homoszexuális párkapcsolatot, mert az ellentétes a Biblia tanításával”.

Miután a finn publikum első ízben szembesült ilyen nyíltan ezekkel a nézetekkel, a tévévita után a helsinki püspöknő, Irja Askola megpróbálta menteni a helyzetet és azt nyilatkozta, hogy a homoszexuálisokat is a felebarátok között tartják számon, és a szeretet parancsa kortól, nemtől, bőrszíntől és szexuális beállítottságtól függetlenül mindenki felé szól. A finn törvények elismerik a melegek bejegyzett élettársi kapcsolatát, de nem engedélyezik a házasságot, és a párkapcsolatban élő homoszexuálisok csak társuk vér szerinti gyermekét fogadhatják örökbe.

Tékozló portugálok

Európában – és főleg a Skandináv-félszigeten – nem lesz előzmény nélküli, ha egy olyan párt mint az Igazi Finnek valóban tagja lesz a finn kormánynak. A finn helyzet nagyjából azonos a hollandokéval, ahol a konzervatív-liberálisok tavaly október óta kénytelenek Gert Wilders iszlámellenes alakulatával együtt kormányozni, de ide sorolható még Svédország is, ahol a miniszterelnök egy populista párt szavazataira támaszkodik a stabil kormányzás érdekében.

A legkiterjedtebb szociális hálóval, magas adókkal és a bevándorlók iránti türelmükkel büszkélkedő országok tehát kiváló táptalajnak bizonyulnak az idegengyűlölő és nacionalista eszmék számára. Mivel pedig a koalíciós logika azt diktálja, hogy Finnország új kormánya visszautasítsa a portugáloknak dobandó mentőöv megszavazását, Soini és pártja – a segítséget ugyancsak elutasító szociáldemokratákkal együtt – csődbe döntheti a „tékozló” Portugáliát. Az ilyen mentőakciókat ugyanis csak a tagállamok együttes akaratával lehet keresztülvinni, bármelyik ország ellenkezése megakaszthatja a segélyezést.

A helyzet súlyosságát jelzi az is, hogy a német kormány csaknem nyílt fenyegetéssel értékelte a finn választási eredményeket. „Mindig is jó hagyomány volt és ugyanakkor a siker receptje is Európában, hogy különböző közösségi vállalások betartása nem függött a kormányváltásoktól” – jelentette ki a berlini kormány szóvivője, Christoph Steegmans.

Jelenleg még nehéz megjósolni, hogy Finnország eddigi politikája valóban megváltozik-e. Az Igazi Finnek hatalmas reményeket fűznek mostani eredményeikhez. Ha azonban alakulata nem marad egységes, Soini küldetése rendkívül nehéznek bizonyul majd, s a pártok közötti együttműködésből is csak akkor lehet valami, ha az Igazi Finnek új képviselői fegyelmezettek maradnak, illetve meg lesz bennük a minimális hajlandóság a reálpolitizálásra. Ha Soini nem tartja kordában pártját, vagy ha a pártközi együttműködés nem bizonyul sikeresnek, a választók azt hihetik majd, hogy semmibe veszik akaratukat. A győzelem tehát óriási, de gyümölcsei könnyen elveszhetnek a választások utáni küzdelmekben.


Hargitai Mátyás

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére