Bankot tudnék robbantani

Elegem van a bankokból. Torkig vagyok a bankokkal. Bankot tudnék robbantani (csak verbálisan, persze). Azt hiszem, több millió honfi-, több százmillió sorstársam így van ezzel. Szóval valaminek történni kell. És valami történni is fog.

Az meg külön aggaszt, hogy sokan populista, demagóg, méregzöld közhelynek gondolják a tényleg unásig hallott, már csak idézőjelben leírható igazságot: „a bankok által uralt globális pénzügyi rendszer”, vagyis a „nyugati civilizáció” (amely – by the way – már csak percekig nyugati, hisz Kína mindjárt  zsebrerakja az egészet): „nem fenntartható”. Hát ez van. Olykor megunjuk az igazságot, mielőtt elhinnénk. Nem fenntartható. Ami az jelenti, hogy nem is marad fenn. Ami pedig azt jelenti, hogy összeomlik. S minden jel arra mutat, hogy csúnyán fog összeomlani, embertömegeket temetve maga alá.

Elegem van a szuperhatalmakból, amelyek zérus valós értékkel bírnak, csupán számokat rendezgetnek egy sokismeretlenes globális egyenletben, persze mindig úgy, hogy a végén ráfázz, de nagyon, ők meg jól járjanak, de nagyon. Gyűlölöm a vállalkozások, egyházak, kormányok, földrészek, kultúrák, emberek fölött álló arctalan erőket, ezeket a süket apokaliptikus bálványokat, melyekkel nem lehet vitába szállni, melyekkel szemben nem lehet pert nyerni, amelyeket nem lehet ígéretekre emlékeztetni, csak várni a kezelő jelentkezéséig; amelyek kitehetnek a házadból és nem tehetsz semmit ellenük; melyeknél antidemokratikusabb, aljasabb képződmények nincsenek, hiszen maga a bűn táplálja őket: az uzsora, a kizsigerelés, a féligazságokból összetákolt hazugság.

És tudjátok, mi az igazán demagóg duma? Hogy az adós, vagyis az áldozat a bűnös. Hogy senkinek sem kötelező bankokhoz fordulni.

Mindenki tudja, hogy kötelező.

Magyarországon vállalkozást nem indíthatsz úgy, hogy ne szerződj minimum egy bankkal. Tiltja a törvény, hogy bemenj az adóhivatalhoz és az ablaknál befizesd a járulékaidat; kénytelen vagy fizetni a  banknak, hogy kezelje a pénzed, és senki nem beszél róla, hogy ez ellenkezik az alapvető szabadságjogokkal és a józan ésszel. Mindenki tudja, hogy még mindig magasabbak az ingatlanárak annál, hogy az átlag halandó, legyen bár self-made man (vagy -woman) a javából, saját pénzből lakáshoz tudjon jutni. Aki lakni akar, hitelt kell fölvennie. Túlságosan mobilis civilizációban élünk, a szakmák kilencven százaléka nem végezhető gépjármű nélkül, amit – nohát – csak hitelből lehet finanszírozni. A vállalkozást, a kultúrát, az oktatást, az egészségügyet és mindent, még a hitelt is csak hitelből lehet finanszírozni.

A bank velejéig diabolikus: annak természetét tükrözi, aki mögötte áll. Nem adhat mást, csak mi lényege. A Sátán adóssá tesz, hogy a rabszolgája legyél. Minden kormány, minden politika, mely a banknak hódol, a Sátánnak hódol. Ide értem a Magyar Nemzeti Bankot, melynek már a neve is hazugság, s amely azt akarja törvénybe iktatni, hogy minden munkavállaló köteles legyen bankszámlát nyitni.

Tudjátok, mit csinálnék legszívesebben? Bemennék a bankomba (pontosabban: a bankba, akié vagyok), fellapoznám a Bibliát, és rámutatnék az igére: Eltörölte a követelésével minket terhelő adóslevelet, amely minket vádolt, eltávolította azt az útból, odaszegezve a keresztfára. (Kolossé 2,14). A frankhiteles szerződésem apró cafatokra tépném, és mikor jön a felszólítás, csak az igét küldeném vissza, és mikor jön a végrehajtó, csak az igét felelném neki.

Persze hogy tudom, mi lenne a vége. A diliházban is csak az igét ismételgetném.

Még ebben a világban vagyok. Része egy rossz rendszernek, amely most múlik pontosan, s hogy mi lesz a helyén, nem tudom. Azt tudom, hogy Jézus fizetett a bűneimért, nekem pedig fizetnem kell a házamért: kétszer annyit, amennyit kaptam. Nem tehetünk mást: imádkozunk, fizetünk és reménykedünk, hogy nem megyünk tönkre.

Reménykedünk, hogy nem megyünk tönkre?

Balavány György

Balavány György összes blogbejegyzése

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére