Súlyos egyenlőtlenségek

Új választási rendszer: képviselők helyett szakértők?

Az első helyen szereplő „vágy” nem fog teljesülni: mivel az összes megszerezhető mandátumok (199) 53,2 százalékát képezi (106) az egyéni választókerületekből (EVK) elnyerhető mandátumok aránya, ezért kevésbé arányos, mint az előző rendszer. Az éppen lecserélendő törvényben ugyanez az arány 45 százalék volt, tehát valamivel arányosabb volt. Ugyanúgy vegyes választási rendszerünk marad, de ennek az arányszámnak a növekedése épp azt jelzi, hogy „többségibb” rendszerünk lesz, ami rontja a reprezentativitást.

Manipulálhatják a mandátumokat?

Az „egyenlő szavazat elve” javulni fog, de hagy maga után némi kétséget. Az Alkotmánybíróság már 2005-ben figyelmeztette az Országgyűlést, hogy javítson az EVK-k népességmozgás miatt bekövetkező torzulásain, de a parlament csak most szánta el magát a határok változtatásaira. Erre azért volt égető szükség, mert míg Veszprém 6-os számú választókerületében 27 073 a választásra jogosultak száma, addig Pest megye 4-es számú választókerületében ugyanez a szám 67 092, ami súlyosan sérti az egyenlőséget. A Velencei Bizottság ajánlása szerint ez az eltérés nem haladhatja meg a 10 százalékot, és semmiképpen sem lépheti túl a 15 százalékot.

Látható, hogy Magyarországon két és félszeres különbség is akadt, ami súlyosan sérti az egyenlőség elvét, hiszen egy mandátumhoz néhol sokkal kevesebb szavazat volt elég, míg máshol ennek a duplája sem. A kormány már csak azért is rákényszerült a határrendezésre, mert az eddigi 152 EVK helyett csak 106 lesz az országban. De mi a gond ezzel továbbra is? Az, hogy a mindenkori kormány kezében marad a határok megrajzolásának joga, ami olyan manipulációknak enged teret, amely döntően befolyásolhatja egy mandátum sorsát. Az EVK-k határait úgy tudják befolyásolni, hogy ismerik az előző 20 év választási eredményeit, az ott élő népesség „választási szokásait”, településszerkezetét, és ezekből az adatokból ott húzzák meg a határokat, ahol az EVK a „kívánatos” mandátumot hozza.

Mandátumjátszma. Fotó innen

Nemzetközi példák ugyanakkor arra hívják fel a figyelmet, hogy ezt az eszközt ki lehet venni a mindenkori kormány kezéből. Írországban népszámlálásokhoz kötik a kerületek felülvizsgálatát, Litvániában és Lengyelországban minden egyes parlamenti választás előtt ellenőrzik, hogy kell-e változtatni a kerület határain, Nagy-Britanniában a Boundary Commissions intézmény tölti be a határkijelölő szerepet. Ezeket a bizottságot megpróbálják független szakértőkkel feltölteni: Németországban például a statisztikai hivatal vezetője az elnök, és az államfő is delegál tagokat. Ha nem akarunk olyan messzire menni, elég a Költségvetési Tanácsra (KT) gondolni: Magyarországon ez az intézmény töltötte be a „legfüggetlenebb” szerepet, ami azt bizonyítja, hogy nemcsak elméleti szinten lehetséges párton kívüli intézetet létrehozni.

Gombhoz a kabátot

A harmadik leginkább kívánt változtatás a 2009-es felmérés szerint a parlamenti létszámcsökkentés, amely lépés picit hasonlít a gombhoz varrjuk a kabátot esetéhez. Adódik a kérdés: kell-e csökkenteni, és ha igen, hogyan? A parlamenti létszám 199 főre csökkent, de ez a szám önmagában nem mond semmit arról, hogy elég hatékony-e a működéshez. Mindenképp előny, hogy a páratlan parlamenti létszám elkerülhetővé teszi például a 2006-os csehországi patthelyzetet, amikor a 200 tagú képviselőházban egyenlő arányban részesültek a politikai ellenfelek. Ugyanakkor nem ugyanilyen egyértelmű, hogy valós költségcsökkentés érhető-e el a lépéssel. Az igaz, hogy a „kieső” képviselőkkel körülbelül kétmilliárd forinttal kevesebbet kell költeni a képviselők fizetésére, de az általuk végzett munkák elmaradásával nagyobb szakértői bizottságot kell munkába állítani, akiknek a bérezése még kevésbé lesz átlátható, mint a képviselőké.

A csökkentés tényének összehasonlítására nemzetközi példákat vehetnénk alapul: megvizsgálhatnánk az egy képviselőre jutó választók számát, ugyanakkor ez a mutató nincs tekintettel a parlament által elvégzendő teendőkre. Ha egyenes arányosságot tekintenénk irányadónak, akkor a jelenlegi nagy-britanniai 659 fős alsóház Liechtensteinre vetítve egyfős parlamentet eredményezne. Ennél a mutatónál általánosabban elfogadott a választók köbgyöke, ami Magyarország esetében körülbelül 200 főt jelent. Ha ezt a mérőszámot elfogadjuk, akkor azt mondhatjuk, hogy a magyar Országgyűlésben körülbelül kétszer annyi képviselő van, mint amennyinek „lennie kellene”.

Ugyanakkor tovább bonyolítja a helyzetet annak ténye, hogy arányos vagy többségi modellel rendelkezik-e az ország: míg az arányos rendszerekhez kevesebb, addig a többségihez több képviselő kellhet, mivel ez utóbbinál a személyes kapcsolat kerül előtérbe. Ehhez viszont az szükséges, hogy kevés szavazó jusson egy mandátumra. Magyarországon vegyes rendszer marad, ami ezekhez képest a legtöbbet igényli, hiszen az EVK-k mellett listás mandátumok is szerepelnek, azaz ehhez a rendszerhez az „ideális” 220-230 képviselői hely lenne.

Végül pedig fontos elem, hogy nemcsak marad, de erősödik is az ajánlószelvények rendszere: a jelenlegi 750 helyett ezentúl 1500-at kell összegyűjteni, bár, igaz, másfélszeres területen. Az ajánlószelvényeket jóformán már egyetlen szakértő sem támogatja, mert gyűjtésük nehezen ellenőrizhető folyamat, a kisebb pártokat már a „nulladik fordulóban” ellehetetleníti, adatvédelmi aggályokat vet fel, és életszerűtlen, hogy a pártok betartják a cédulák megsemmisítésére vonatkozó kötelezettségüket. Az igazi megoldás a cédulás rendszer helyett a kaució intézménye: a jelöltnek pénzt kell leraknia ahhoz, hogy indulhasson. Elsőre rémisztőnek tűnhet, hogy a demokrácia akkor működhet, ha valakinek pénze van.

Ugyanakkor érdemes belegondolni abba, hogy az ajánlószelvények gyűjtése mekkora infrastruktúrát, országos hálózatot, emberi erőforrást, egyszóval rengeteg pénzt igényel. Nem beszélve arról, hogy a szelvények begyűjtéséért a pártok elviekben nem fizethetnek, ám – ezeket egyéb munkáknak álcázva – mégis anyagi ellenszolgáltatást adnak. A kaució összességében inkább csökkenti ezeket a költségeket, átláthatóvá teszi, és aki eddig képes volt ajánlószelvények gyűjtésére, az képes lesz lerakni bizonyos összeget is az indulásáért. „Eddig is pénzzel lehetett elindulni (még ha ez nem is volt kimondva), de kaucióval megvédhetnénk személyes adatainkat a jövőben."

Sz. V.

A nyitókép innen

• Cimkék:
választási rendszer mandátumok kormány ajánlószelvények képviselők

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére